Tintin kalandjai – Filmkritikák

Aeonflux.freeblog.hu

[toc](Zalaba Ferenc) A meghatározhatatlan korú (14? 24?) Tintin és a konstans alkoholmámorban leledző Archibald Haddock kapitány egy sok száz évvel ezelőtt elsüllyed hajó, az Unikornis kincsei után nyomoz, s mint ahogy az nagyon gyorsan ki is derül, nem egyedül.

Az előzeteseket látva még jogosan merült fel a kérdés, hogy Tintin sokat késlekedő egész estés kalandjai miért animált, miért nem élőszereplős formában indultak útjukra, de az már a film első perceiben világossá vált, hogy ha a cselekmény nem is, de a figurák és az a világ, melyet benépesítenek, szinte kiált az ecsetért. Meg aztán nem lett volna cool, ha csak Snowy-t/Milou-t – a világ legokosabb terrierjét – animálták volna.

Hergé fél évszázadot átívelő képregényfolyamában a nyomozós kalandok csak annyira rugaszkodnak el a valóságtól, mint Indiana Jones mindennapjai: kicsit is meg nagyon is. Karikírozott valóság a sajátjuk – Tintiné olyannyira, hogy még a szereplőinek megjelenése és megnyilvánulásai is karikatúraként hatnak, s ezáltal olyan egyedi atmoszférát teremtenek, melyet csupán animált formában lehet érintetlenül átemelni a filmvászonra.

Hergé képregényeinek barátságos elnagyoltságára viszont ne számíts: a Tintin jelenleg minden idők legszebb animációs filmje, nyugodtan emlegetheted egy lapon az Avatarral – bizonyos szempontból még arra is rádob egy lapáttal. Fájó, hogy az előzetesekben ez sem jön át. Nem jön át, hogy Spielberg és Jackson nem törekedett fotorealisztikusságra, a varázslatos animációnak, a mögötte rejlő animátori és színészi munkának hála viszont a karaktereik mégis élnek és lélegeznek – az összes rajzfilmes szélsőségükkel egyetemben.

A történetre viszont ráfért volna egy erőteljes lökés. Hiába dolgoztak a forgatókönyvön olyan arcok, mint Edgar “Scott Pilgrim” Wright, Steven “Sherlock” Moffat és Joe “Attack the Block” Cornish, a történet döcögős és fordulatai egytől egyig kiszámíthatók, humora hol gyermeteg (átesik a macskán, haha), hol kocsmába való, ugyanakkor soha nem bántó, és nincs az a náció, sem generáció, amely ne tudná értelmezni. A kalandok követik a 30-as évek kalandsorozatainak alapszabályait, tudjátok, azokét, melyek folyományaként Indiana Jones is megfogant: a hősök bejárják a fél világot, s mindenhol olyan zűrbe keverednek, melyből úgy vágják ki magukat, mintha csak táncolnának.

A Tintin a letűnt filmes korok megidézésben a legerősebb: minden modernitása ellenére egy pillanatra sem szakad el a régi iskola tanaitól, csupán elképesztő leleménnyel és játékossággal olvassa fel azokat. A film felvonultat egy-két olyan akciójelenetet, melytől a legszkeptikusabb moziba járónak is tátva marad a szája. Csak remélni tudom, hogy viszonylagos ismeretlensége ellenére lesz olyan sikeres, hogy végül Jackson és Spielberg, a két nagy játékos megvalósíthassa a folytatásokat is – remélhetőleg valamivel izmosabb sztorival, frappánsabb humorral és még több Thomson & Thompsonnal/Dupont & Dupond-nal. (Aeonflux.freeblog.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18