X-Men: Evolúció

X-Men: Evolúció
Személyes DVD ismertető

Érdekes egy sorozat annyi szent. Amikor először találkoztam vele, akkor egy kissé beparáztam az alapszituációtól. Az X-Men-ek fiatal korát újra mesélni egy rajzfilm sorozatban eléggé kockázatos dolog. Eleinte azt hittem, hogy az egész történetet újra kezdik, de amikor megnéztem az első részt, elszállt minden kételyem. Nem az eredeti képregényt dolgozták fel, vagy legalábbis nem úgy, ahogy én azt eredetileg elképzeltem. Egy teljesen új univerzumba helyezték a szereplőket, ami így lehetővé tette, hogy bármilyen előismeret nélkül is érthető legyen a sorozat.

Mivel az egész sorozatot angol nyelven volt szerencsém végig nézni, ezért csak az angol változatról tudok kritikát írni. A történetek egyszerűek de érdekesek, hűen követve az eredeti Stan Lee által jegyzett képregények hangulatát és minőségét. A csapat felállása érdekes, leginkább Rozsomákot volt furcsa tanári szerepben látni, bár ennek valószínűleg a karakter népszerűsége volt az oka, mivel a legtöbb X-Men rajongó nagyon nem szerette volna a sorozatot, ha a kanadai Clint Eastwood-ot kihagyják belőle.

Az első évad a szokásos szuperhős-csapat alapítása séma szerint ment: Szép sorban feltűnnek a főbb szereplők és a főbb rosszfiúk, majd az évad végén dupla epizódban jön a hatalmas összecsapás. Ezt mégis olyan jól oldották meg, hogy a szokványos csapatösszeszedős részek nem unalmasak, sőt jól el lehet szórakozni rajtuk és hagytak néhány rész arra is, hogy kialakuljon a csapategység. A szereplőket jól kidolgozták, egyikőjük sem tért el jelentsen a képregénytől (Tüskére ez nem áll, mert őt csak a sorozat számára találták ki), bár Rozsomáknak mintha egy jóval szelídebb változatát mutatták volna be. Nekem leginkább Vadóc karaktere tetszett, jól eltalálták. Nagyon is úgy viselkedett, mint ahogy azt elvárnánk egy hasonló képességekkel rendelkező lánytól, ha létezne. Nagyon is együtt lehetett érezni a karakterrel.

A második évad már kiforrottabb történetekkel szolgált, melyeket ugyanúgy lehetett élvezni, mint az előző évad kalandjait, de néhány rész mélyebb tartalommal is bírt. Egyik kedvenc részem az Operatrion Rebirth volt, mely azon kevés epizódok egyike, aminek a központjában Rozsomák áll. Érdekes volt hallani a jól ismert történetet Amerika Kapitányról is.
A második évad végén debütáltak az Akolitok Magneto vezetésével. Bevallom először vérlázítónak találtam, hogy Kolosszus és Gambit a rosszfiúk sorait gyarapították, de amint utánanéztem a két karakternek megnyugodott a lelkem. Magneto tudtára adta a világnak, hogy a mutánsok léteznek.

A harmadik évad már ízig-vérig X-Men történeteket mesélt el. Bemutatta, hogyan birkóznak meg a mutáns tinédzserek az őket meg nem értő emberekkel. A harmadik évad adta vissza leginkább a képregények hangulatát, történeteit. Megfogta az X-Men kvintesszenciáját. A sorozat itt már tényleg azokról a mutánsokról szólt, akik az őket gyűlölő világot segítik a gonosz mutánsok ellenében. Sok érdekes fordulat következett be, bár ezt csak a laikus ismerőseim mondták nekem. Az például, hogy kiderült Rejtély (direkt használom a képregényes nevet) Vadóc mostoha anyja számomra cseppet sem volt meglepő. Vadóc itt is fontos szerepet kap, és fokozatosan kezd kialakulni az „apa-lánya” kapcsolat közte és Rozsomák közt, valamint ő szabadítja el a korábban csak utalások szintjén megjelenő Apokalipszist.

A negyedik évad amolyan jutalomjáték. Ebben az évadban voltak a legkomolyabb és legérdekfeszítőbb sztorik. Igaz a kilencből csak három foglalkozott Apokalipszissel, de a többi rész is nagyon a helyén volt. Olyan érdekes helyzeteket mutatott be ez az évad, amiket csak ritkán láttam a képregényben. A legemlékezetesebb epizód számomra Tüske visszatérését az Apokalipszis elleni harcot bemutató epizódok voltak.

A sorozat feleannyira se lett volna élvezhető, ha csak néhány évvel ezelőtt készül és nincs a remek szinkronszínész gárda. Mindegyik karakterhez a hozzá leginkább illő hangot adták, a zenei aláfestés pedig egyszerűen csodálatos. Amikor egy mélyebb érzelmi résszel átitatott jelenet volt olyan meggyőző zene ment alatta, hogy a szívem úgy szorult össze, mintha két kézzel markolásznák.
Mindent összevetve egy nagyon jó sorozatot hoztak össze a készítők. Az utolsó epizód megnézése után úgy álltam fel a DVD-lejátszó elől, mintha egy darabot kitéptek volna szívemből és egy könnyet morzsoltam el azért, mert vége volt a sorozatnak.

Daredevil
2006. 03. 17.