„Otthonról hozott történetek” – Jo Nesbo krimiíró

Harry Hole nyomozó első történetét még öltönyös-nyakkendős pénzügyi szakemberként írta, miközben a hivatali órák után rockzenei pályafutását is egyengette. A sorozat azóta a nyolcadik kötetnél tart: a tőzsdevilág vesztett ugyan egy brókert, a krimirajongók viszont nyertek egy jó tollú és milliós példányszámban fogyó elbeszélőt. Jo Nesbo vegyes technikával, telefonon és e-mailen válaszolt a Narancs kérdéseire.
[…]
MN: Amikor a skandináv krimik jelenlegi nagy felfutásáról esik szó, szinte mindig szóba kerül a svéd Wahlöö-Sjöwall-páros, mint e nagy sikertörténet megalapozói. Egyetért azokkal, akik tőlük eredeztetik a nagy északi krimikonjunktúrát?
JN: Így vagy úgy, de mi mindannyian, akik itt élünk, és krimiben utazunk, az ő köpönyegükből bújtunk elő. Ugyanabból a hagyományból táplálkoznak az írásaink, és a velünk szembeni elvárások is ugyanazok. Én ugyan csak az elmúlt években kezdtem el olvasni a könyveiket, de nyilván rám is hatottak, a rajtuk nevelkedett szerzőkön keresztül.
MN: A norvég krimiről az ön neve mellett Karin Fossumé ugorhat be a magyar olvasóknak. Nagyjából egy időben kezdték kiadni a Harry Hole-könyveket és Fossum Sejer felügyelős krimijeit. Ismerik egymást?
JN: Találkoztunk párszor. Végtelenül kedves ember, és nagy írói tehetség. A skandináv krimiírók közül talán ő áll a legközelebb hozzám, az ő sajátos prózája.
MN: És Stieg Larsson? A Millennium-trilógia óriási nemzetközi sikere használt az északi krimi ügyének?
JN: Mikor beütött a siker, már elkezdődött a helyi krimik diadalútja, de tény, hogy Stieg Larsson sikere új ajtókat nyitott meg előttünk is, ettől függetlenül mindenki teszi a dolgát, mindenkinek megvan a maga saját világa, nyomozója, stílusa.
MN: Frank Miller képregényét, a Sin Cityt is említette hatásként.
JN: Millerben az a lenyűgöző, hogy ahelyett, hogy kézzel-lábbal védekezne a hard-boiled krimik kliséi ellen, épp az ellenkező taktikát választja: büszkén vállalja a kliséket, hatalmasra nagyítja és a saját történetei szolgálatába állítja őket.
MN: Más képregényeseket is hasonló becsben tart?
JN: Miller mellett még Alan Moore-ral vagyok úgy, hogy mindenre vevő vagyok tőle.
MN: El tudná képzelni Harry Hole-t képregényben?
JN: Elképzelni még csak el tudom valahogy, de addig is, amíg Frank Miller nem jelentkezik, nem sok esélyt látok egy ilyen vállalkozásra.
[…]

Köves Gábor
Magyar Narancs
XXII. évf. 28. szám
2010. július 15.

teljes cikk