Bűneink miatt, disznóként születhetünk újjá!
Disznóól
Halálunk után jegyet váltunk egy utazásra, s hogy a végcél megközelítése, milyen utakon át vezet, az mind azon múlik, hogy sérülékeny földi porhüvelyünket milyen tettekre késztettük.
Az újjászületési formák érinthetik kellemesen vagy kellemetlenül az alanyt, azonban egy megfogandó tanács, ha már egyszer azon kapja magát a jobb létre szenderült, hogy egy ólban, moslékos tál mellett visít sorstársaival kívánatosnak éppen nem mondható testben, akkor illik csendesen viselni a kiszabott büntetést. A Titkosfiók kiadó égisze alatt kerülhet a magyar olvasók kezébe a Disznóól című, kemény kötésű darab ami, egy Ptiluc nevű képregényrajzoló ceruzája és fantáziája alól firkant ki. Az ötlet, hogy aki emberi létét nem tudja úgy használni, hogy az mindenkinek tessen, akkor irány a disznóól, igazán felkerülhetne a Reinkarnációért Felelős Minisztérium napirendje közé. Politikusok , diktátorok, nárcisztikus hadvezérek, öntelt írók ki-ki a maga keresztjét cipelve lép át a disznóélet bűzös legyektől hemzsegő mezsgyéjére megvilágosodni, vagy legalább is megkapni a napi rúgásokat. Egyik főszereplőnk Napóleon, aki minduntalan visszakényszerül a sertéstestébe, s szűnni nem akaró önmarcagolásokon keresztül próbál gyógyulni, de mindenképpen bizonyítani, tisztában van vele, hogy az emberiség ellen elkövetett bűneiért inkább kap piros lapot, mint pontot. A folyamatosan visszatérő kismalac és a másik pernahajder Victor Hugo, végigkísérik a XX. század történelmi eseményeit, s az emberiség valamint a technika fejlődését. A koránt sem unalmas, röfögős hétköznapokat, azzal képes megfejelni a sors, hogy naponta új vendég érkezik, s egymást földbe döngölve szívatják egymást a végtelenségekig. Ordenáré humor, féktelen tápzabálás egy groteszk hangulatú műben ahol Sztálin és Hitler együtt dagonyázik Miklós cárral.
Tanulságos képsorok, tömény verbál spékkel, s az egymást porig oltó malacok szívszorító végzetei, nem tartoznak a mindennapi alkotások közé, szigorúan 12-es körrel. Némi történelmi frissítés ajánlatos közben, előtte, de utána mindenképpen kötelező, s meglátjuk nem cselekedtünk helytelenül mikor arra adtuk a fejünket, hogy mélyebben tanulmányozzuk a vágni való állatok harcát az öröklét, ingoványos talaján… és nem ártana több figyelmet szentelni a teheneknek (a szerk.)
Buda
Esti Hírlap
2006. Január 12.