Art Spiegelman és a 9/11

Art Spiegelman és a 9/11
Katasztrófajáték

Szögezzük le mindjárt, az In the Shadow of No Towers (A Nincs-tornyok árnyékában) nem remekmű, ahogyan Art Spiegelman előző műve, a Maus az. Fel is lélegezhetünk tehát, már csak azért is, mert az összehasonlítás a Mausszal, Spiegelman korszakos jelentőségű képregényévei eleve érdektelen. Spiegelman ugyanis nem próbálja meg meghaladni előző művét, tudatosan más formát, más narrációt és képi világot választ, nem gyürkőzik neki, hogy a Maus I-II.-ben kipróbált eszközökkel mesélje el szeptember 11-et és utóhatásait. Jól teszi, e kísérletnek biztos bukás lett volna a vége. Másképp viszont mégiscsak folytatja a Mausot, a holokauszt nagy graphic novel-lenyomatát, amely egerekként, illetve macskákként ábrázolt zsidókkal és németekkel folytatja le a lefolytathatatlan nyomozást a soá emléke után.
A provokatív és gyönyörű Maus emlékezetes momentuma a holokauszt-túlélő apa, Vladek mondata a krematóriumok füstjéról. A kémények füstje, mint képi motívum, vissza is tér a könyvben, a fiú, a képregényrajzoló (Spiegelman maga) folyamatosan szívott cigarettáinak kígyózó füstjével. Spiegelman innen folytatja, mintha most értette volna meg apja elbeszélését, a füstölgő ikertornyok nem létező árnyékában.
Az In the Shadow… tehát ilyen módon a Maus árnya, a minden bizonnyal meghaladhatatlan főmű árnyékában létrejött mű, mert – és ebben kétségtelenül van némi pátosz élni és dolgozni kell akkor is, ha az opus magnum már megszületett. Az In the Shadow… impozáns, nagyméretű album. Borítóján a fekete alapon fekete Twin Towers (az ikertornyok) erős víziót ígér Amerika és a nyugati civilizáció megrendítő katasztrófájáról, ám kinyitva a könyvet, ezt a víziót nem találjuk. Pontosabban nem ezt a víziót találjuk: egy tősgyökeres New York-i naplószerű reflexiói következnek képben és szövegben „az” élményről. Spiegelman Manhattan csücske közelében lakik, és akárcsak több ezer polgártársa, karnyújtásnyiról élte át a terrortámadást, a menekülést, a hozzátartozók kétségbeesett keresését a káosz közepette. Hátborzongató, ahogy iróniáját ebben a helyzetben is megtartja, s nem utólagosan az elbeszélésbe belevitt stíluseszközként, hanem mint az egész történet immanens tragikomikumának kifejezését. Ennyiben a mű mégiscsak rokon a Mausszal, éppoly merész és blaszfém, s éppoly megrendítő. Spiegelman nem kíméli magát sem, az egyszerű városlakó félelmeiről, tehetetlenségéről éppúgy szól ez a képregény, mint az áldozatlétről és az Egyesült Államok felsőbbségét hangoztató politikusok kíméletlen ostorozásáról.
Az In the Shadow… Spiegelman nagyszabású kísérlete, hogy formát találjon szeptember 11-e élményének, miközben végig tudatában van a kísérlet kudarcának. Ahogy a Ground Zerón a romok és törmelékek máig emlékeztetik New Yorkot tragédiájára, úgy omlanak itt egymásra a comics diribdarabjai. Nem összefüggő a képregény, rövid nekifutásokból, hosszabb-rövidebb részekból áll, amelyekben rengeteg az idézet. Spiegelman önmagát is belerajzolja, és megjelennek a Maus egerei is, valamint reklámok és hirdetések, viccek és karikatúrák, New York szeretnivaló vizuális törmeléke. Ilyen értelemben közelebb van a graphic novel őséhez, a napilapokban megjelent képregénycsíkokhoz: nincs nagy elbeszélés, csak szkeccsek. A kötet második fele pedig kizárólag idézetgyűjtemény. Spiegelman az amerikai comics hagyományból válogat és emel át, a századelő és a húszas évek képregényei New Yorkot, a város népét és történelmét idézik.
Az In the Shadow… személyes New York-vallomás és a tragédia okozta sokk bátor feldolgozása. Spiegelman művészi pályájának kérdése azonban nem tűnt el: mi jöhet még a Maust követően? Van-e élet a tragédia és annak elbeszélése után?

Nagy Gergely
Mûértõ
2004. december