Tintin kalandjai – Filmkritikák

Filmdroid.hu

[toc](Koimbra) Tintin az egyik legismertebb európai képregényhős, különleges képességei ugyan nincsenek, de kalandjait bármely Marvel vagy DC karakter megirigyelhetné. A belga Hergé által kitalált fiatal nyomozgató újságíró eseteit 80 nyelvre fordították le, több, mint 350 millió példányt adtak el a képregényekből. A 80-as években még nem volt annyira jellemző, hogy a hollywoodi stúdiók és pénzéhes producerek egymással versengve próbálták rátenni a mancsukat egyes közkedvelt vagy kevésbé ismert regénysorozatok, képregények, novellák megfilmesítési jogaira. Steven Speilberg állítólag csak akkor hallott róla, amikor az Indiana Jones egyik kritikájában megemlítették, de Renny Harlin nemrég azt találta mondani, hogy bizony ő ajánlotta Spielberg figyelmébe Hergé művét. Akárhogy történt, a lényeg, hogy csak az ezredfordulót követően lendült be a projekt szekere, a DreamWorks fejese Peter Jacksonnal szövetkezve kezdett dolgozott a filmverzión.

Érdekes döntés felállás, meg kell hagyni. Már csak azért is, mivel Jacksonnak saját trükk-effektcége van, a WETA a Gyűrűk ura után katapultált a filmipar csillagos egére, mintegy komoly konkurenciát jelentve Lucas cégének, az ILM-nek. Spielberg és a Star Wars-ból könnyedén megélő jóember régóta puszipajtások, fogalmam sincs, hogy Lucasnak hogy eshetett, hogy az ILM-et kihagyják, mindenesetre tény, hogy a WETA ismét kitett magáért.

Kézenfekvő lett volna egy jól megszokott „origin story” felvázolása, ennek bemutatásával inkább nem fáradtak, Tintin már befutott, ismert zsurnaliszta, aki kutyusával együtt jó néhány megoldott rejtélyt tudhat maga mögött. A piacon szerez be egy hajómakettet, amit a következő percben rögtön ketten is meg akarnának venni tőle. Később kiderül, hogy a vásárolt modell nagy titkokat rejt, azzal, hogy Tintin birtokába került tudta nélkül máris egy kalandosnak ígérkező esetbe csöppen bele.

Robert Zemeckis (aki lényegében a Spielberg műhelyből kezdte pályafutását) beleszeretett a motion-capture-ba és csak a sorozatos negatív eredményeknek köszönhető, hogy újra visszatér a „hagyományos” filmkészítéshez. A Tintin kalandjai láttán elöntheti a sárga irigység esetleg a bizonyítási vágy, ugyan a WETA bámulatosan jól végezte a dolgát, ugyan nem mondhatnánk, hogy Zemeckis eddigi mo-cap alkotásai szégyenkezve bújnának el mellette, de érezhető a fejlődés. Ezért sem elképzelhetetlen, hogy Zemeckis visszatér ehhez a technikához, csak azért, hogy megmutassa tud ennél jobbat is. A produkció Spielberg első animációs filmje, amit elnézve még szerencse, hogy ebben a formában készült. Ha ugyanezt filmként próbálta volna leforgatni több helyen inkább nevetségessé, mint érdekessé vagy látványossá vált volna és így még azt is sikerül elkerülnie, hogy ráhúzzák a vizes lepedőt, hogy egy Karib-tenger kalózai – Indiana Jones ötvözetet készített újrahasznosítva néhány momentumot. Ugyan meg fogják említeni ezen filmeket, de bizonyára sokkal nagyobb dorgálását kapna, ha nem animációként készítette volna el, sőt így még sokkal képregényesebbé, földtől elrugaszkodóbbá tudta varázsolni.

A nagy kaland tényleg nagy, kiszakadva Párizsból hőseinkkel együtt bejárjuk az egész világot. A két rivális csapat versenyt fut az idővel és egymással, miközben az Unikornis kincse után kajtatnak. Vízen, földön, levegőben nyomulnak előre, nem csupán az egyes helyeken fellelhető nyomokat keresik, de az ügyesen kitalált rejtvény részleteit is megpróbálják megszerezni egymástól. A film eleje ugyan kicsit döcögőse indul, Tintin magában vagy a kutyusához beszél, majd hirtelen felpörögnek az események, látványosabbnál látványosabb helyzetek követik egymást és még egy darupárbajra is sor kerül, effélét eddig nem láthattunk túl gyakran. Ugyanakkor elmondható, hogy a folyamatos pörgés nem jelenti egyértelműen azt, hogy lélegzetelállító, tökéletesen székbe szegező lenne. A Kung Fu Panda második részében szintén láthattunk egy kiváló városbéli üldözést, ami sokkal hangulatosabbra sikeredett.

Felettébb nagy probléma, hogy Tintin nem egy kalandor alkat és hiába szeretnék elérni, egyszerűen nem lehet elfogadni olyan legénynek, aki tűzön-vízen keresztül átgázolva eljut a célig. Nem kell Bruce Willisnek lennie, hogy drágán adja az életét, mindenféle helyzetet túléljen, azonban nem sikerült elérni, hogy az ember kinézze belőle, hogy minden helyzetben feltalálja magát vagy szerencséje legyen. Haddock kapitányt ezzel ellentétben veszett jól eltalálták, a folyamatosan részeg tengerész, aki a vizet még csak hírből sem ismeri a film fő humorforrása (némileg Sparrow kapitányra hasonlít), a produkció egyik színfoltja, nélküle fele ennyit se érne az alkotás. Erősen érződik, hogy a két kelekótya detektívet (Dupont és Dupond) csak kényszerűségből pakolták bele a történetben jeleneteik inkább erőltetettek, abszolút nem viccesek és csak azért bukkannak fel olykor, hogy a képregény rajongói ne hiányolják őket.

A Tintin első része (mert ugyebár Peter Jackson rendezésében jön a második, már ha az első nem bukik hatalmasat) Spielberg számára viszonylag egyszerű ujjgyakorlat, bizonyította már, hogy tud, legalábbis régen tudott ennél jobbat is. Látványosnak látványos, sőt egy idő az akció-és üldözésjelenetek egymásra licitálnak, mintegy mutatván, hogy még erre is rá lehet tenni egy lapáttal, ám valahol mégis üresnek tűnik és nem igazán elragadó. A 65 %-ot azért kapja, mert Spielberg kvázi megmutatta miképp kell bánni a mo-cappel és a szórakozás faktor is rendben volt.(Filmdroid.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18