Az őrület sikolya

Az őrület sikolya

Manapság nem panaszkodhat egyetlen Pókember rajongó sem hazánkban, lévén a Hálószövő kalandjai soha nem látott mértékben lepték el az újságosbódék megfelelő pontjait. 2005 lett az az év, mikor nem egy, hanem rögtön két képregény-füzet is a Falmászó kalandjait meséli, immár hónapról hónapra, arról nem is beszélve, hogy a Csodálatos Pókember kiadásáért felelős ADOC-Semic idén másodszor lepi meg az olvasókat egy különkiadással, ami a Sors Hálójában megrázó története után ezúttal ismét egy komolyabb történettel várja a kíváncsi közönséget. A Sikoltásra keresztelt négyrészes történet a Csodálatos Pókember első kiadásának egy meghatározó pontjához repít vissza minket (116. szám), a később Klón-Saga néven elhíresült történetfolyam nyitányára. Az új/régi Pók-kaland a kettős személyiség egy érdekes mozzanatát tárja fel előttünk, hiszen a frissen megjelent füzet lapjain hősünk meghasonlik önmagával, s eldobva személyes alteregóját a Pók álarca mögé bújva igyekszik védeni magát a civil életét romboló erőktől. A száz oldalban elmesélt történet szerves része az akkoriban lezajlott cselekménynek, így az olvasást érdemes a füzetben elhelyezett információs oldalakkal kezdeni, elhárítva ezzel az esetleges sötét foltokat.

A történetért felelős író J. M. DeMatteis, akit az olvasók már ismerhetnek az itthon szintén kiadott, a maga nemében zseniális és hátborzongató Kraven utolsó vadászata című történet kapcsán, s érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy ezúttal sem egy könnyed kaland várja az olvasókat. A füzetet fellapozva megismerhetjük Peter Parker életének talán legsötétebb pontját, ahol DeMatties egészen új köntösbe öltözteti hősét, lélektanilag zúzza porrá, elvetve a mindig poénokkal operáló tisztaszívű Pókember karakterét. Az író által megformált Parker összetörik a rá nehezedő nyomás alatt, lassan a totális őrület felé táncol, kirekesztve mindent és mindenkit életéből, egyedül a maszk és „pók” identitásában lelve megnyugvást. A Csodálatos Pókember első sorozatának 109-116. számában beinduló fokozatos folyamat (Peter szüleinek felbukkanása, majd újbóli elvesztése) ebben a különszámban éri el a csúcspontját: a labilis Pókember összefut az őrületben totálisan elmerült Sikollyal, és az önmagát marcangoló, jó és rossz között vergődő Dögvésszel. J. M. D. írása, amelyet a valaha megjelent legjobb Pókember történetek közé sorolnak nem az akciók által ragadja meg az olvasót, hanem a belső motivációk és vívódások hiteles bemutatásával, igazi, megrendítő mélységet kölcsönözve ezzel a rajzolt oldalaknak. Az őrület egész tárháza vonul fel a képregény lapjain a kezdő stádiumtól egészen a visszafordíthatatlanig, átszőve fájdalommal, szenvedéssel, szeretettel, meneküléssel és útkereséssel. Történetünk hőse egyszerre küzd saját józan eszéért, és ártatlan életekért, s amíg az egyik csatát megnyeri, addig a másikban csúfosan alulmarad, elindítva ezzel a Pókember történelem leglenyűgözőbb és egyben legnagyobb bukásának elkönyvelt Klón történeteket.

A meglehetősen komor és elgondolkodtató cselekmény mellé hatásos rajz dukál, egyenesen Mark Bagley tollából (Randy Emberlin tussegédletével), aki a Sikoltás történetének idejében pályája legszebb munkái nyújtotta, élettel töltve meg a buborékokkal tarkított világot. Rajzai ugyan tökéletesen beleillenek az amerikai kommersz képregény világába, s talán első nekifutásra nem is tűnnek egyedinek, a történet olvasása, és a képek szemrevételezése során felfedezhetjük egyedi erényeit, amelyek a szöveg és a panelek félelmetes kohéziójában rejlenek. Bár Bagley arctechnikája és rajzainak részletessége hagy némi kívánnivalót maga után (értsd: láttunk már ennél jobbat), jelmezes és akciópillanatai magukért beszélnek, elkápráztatva az olvasót, meggyőzve bárkit tehetségéről. Rajzaihoz szerencsésen társul a Semic feltámadó nyomdamunkája, amely ezúttal mellőzi a zavaró festéknyomokat, a tiszta lapokon megjelenő éles, ám matt hatás egy lapáttal talán még rá is dob a hangulatra, kívül-belül tökéletesen élvezhető képregényt nyújtva ezzel a rajzolt történetekért lelkesedők számára.

Birkás Péter – MoziNet