Auschwitz-legó
Van, aki operát ír az amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld beszédeiből. Van, aki elkészíti Auschwitz kicsinyített mását szürke, összerakós, műanyag játék formájában. És van, aki képregényt ír Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből, az antiszemitizmus örök hivatkozási forrásából. Hogy mit akar ez a perspektívaváltás? Az elidegenített forma? Népszerűsíteni – egy témát, történetet, gondolatot, netán igazságot -, új, váratlan megvilágításba helyezni. És főként eldobni a morális felelősség nyomasztó kötelességét.
Az amerikai képregény-irodalom klasszikusa, Will Eisner Az összeesküvés címmel megírta „az igazságot”: a hamisított jegyzőkönyv történetét a keletkezéstől az elterjedésen keresztül az évszázados leleplezéseken át a feltartóztathatatlan újraéledéséig. A vita a jegyzőkönyv szerzője körül forog, akinek folyton megkérdőjeleződik az identitása. És ha ki is derül az igazság – mint ahogy kiderül, hogy a mű úgy, ahogy van, plágium, egy francia regényből másolta egy szegény orosz -, történelmi szempontból semmit sem jelent. Mert az igazság, amely oly rövid és egyértelmű, hogy egy SMS-be is belefér, nem fogja megváltoztatni a világot. Amúgy ebben az értéksemleges korban, amely túl van jón és rosszon, egyre több „az igazságról” szóló könyv; miután megvettük az első kötetet, az igazságot, a másodikban megkapjuk a cáfolatot, a javított kiadást. A világ összekuszálódott és megismerhetetlen.
Az Ulpius-ház második képregény-vállalkozása ez. Öles vörös betűkkel kínálja magát, a cím betűiben gyanús vöröszászló-utalás lengedez. Érték- és ítéletsemleges mű, amely „nem csak zsidóknak és antiszemitáknak” szól, legalábbis a kiadó szerint. (Mellesleg egyikőjük sem lesz boldog tőle.) Felnőtteknek való, akik képesek a hiányzó űröket kitölteni. Odaérteni, ami nincs benne: egy történelmi eseményt, egy hiányzó dramaturgiai szálat. Vagy éppen egy erkölcsi állásfoglalást. Az ítéletalkotás egyéni felelősség tehát. Ezért veszélyes ez a forma. Nem gyerekjáték, ahogy a múzeumban kiállított Auschwitz-makett sem az. Itt mindenki saját felelősségére legózik.
Tompa Andrea
Népszabadság
2005. október 21.