Batman: Kezdődik! (DVD)

Joel Schumacher kecsesen piruettezõ bõregere, ciki beszólásokkal dobálózó fõgonoszai és rajzfilmes kulisszái majdnem kinyírták Batmant, a franchise-t. Ismétlem, majdnem. A Warner fejeseinek jó ideig fõhetett a feje, hogy lehetett így elszúrni az aranyba öntött kulturjelenség celluloid manifesztációját, végül arra az egyszerű következtetésre jutottak, hogy „felejtsük el az egészet”, és újraindították a gépezetet, továbbá biztosították a népet arról, hogy ez egészen más lesz.

Valóban másnak tűnt. Elõször a – nem fogom lefordítani – „mindfucker” becenévvel büszkélkedõ Darren Aronofsky (Rekviem egy álomért, Pi) vetette rá magát a témára, és egy alacsony költségvetésű, fojtogatóan sötét Batman-filmet vázolt fel. A Warnernek tetszett az ötlet egyik fele, meglepõ módon a második: a Denevérember ruhája lehet ébenfekete, de ne legyen olcsó, így aztán a project kisgömböc módjára elkezdett dagadozni – hisz ahol pénz van Hollywoodban, ott sok pénz van -, míg a növekedõ terheléstõl fázó Aronofsky egyszer csak lekoccolt. Akkoriban Christopher Nolan épp élete egyik legnagyobb pofára esését szenvedte el, mikor kiderült, hogy hiába dolgozik bõ egy éve Howard Hughes életrajzi filmjén, egy bizonyos Martin Scorsese elõbb fogja megtartani hasonló témájú filmjének wrap party-ját, úgyhogy kár is erõltetni. Nolan fülébe jutott, hogy az új Batman-project rendezõi széke megüresedett, s arra gondolván, hogy miért ne forgathatna filmet egy másik excentrikus milliomosról, aki furcsa dolgokban éli ki hasadt személyiségének megfékezhetetlen burjánzását, jelentkezett a posztra.

Akkoriban a képregények világát csak távolról ugató Christian Bale épp 55 kilós kiszerelésben csörömpölt A gépész forgatásán, mégis könnyedén elnyerte a Batman: kezdõdik! címszerepét. Hogy miért? Patrick Bateman tehet róla. Elsõsorban nem kidolgozott fizikuma, egyszerre megnyerõ és félelmetes megjelenése miatt, amely kapóra jöhet a Sötét Lovagnak. Nem. Az amerikai pszichó egy antiutopisztikus világ beteg lelkű gyermeke, akit saját félelmei hajtanak elõre az igaz(nak vélt) úton. Csak úgy, mint Batmant. Oké, talán kicsit merész dolog párhuzamot vonni az amerikai popkultúra legnagyobb hõse és szörnyetege között, mindenesetre Bale fanatikus/fantasztikus pszichója elég volt ahhoz, hogy Batemanbõl Batman legyen.

A Warner burbanki stúdiója óriási hodály. Többek között itt építettek fel egy gigamedencét a Viharzóna forgatásán. Nos, a Batman: kezdõdik! nem itt forgott, hanem a ködös Albion mélyén egy Cardington nevű helyen, pontosabban két üzemen kívül helyezett repülõgép-összeszerelõ csarnokban, amely egyikébe a fent említett stúdió hatszor elférne… A Warner nem kispályázott az újradefiniált Batman produkciós vonzataival. 135 milliós költségvetés, megalomán díszletek (hatalmas külsõ és belsõ terek, teljesen működõképes magasvasút, két és fél tonnás Batmobile és más nyalánkságok) és annyi sztár, hogy miniatűr betűkkel fértek csak el egymás mellett a filmes plakáton. Ekkor már mindenki tudta, hogy ez tényleg más lesz…

Az eddigi Batman-adaptációk mindig harcra készen tálalták fel a címszereplőt; Burton (és Schumacher) néhány ködös flashback erejéig foglalkozott csak a bőregér múltjával, a film nyitányában már teljes menetfelszerelésben feltűnő Batman csak annyit szólt, hogy „én vagyok a Denevérember”, és ezzel el volt intézve minden. Nolan verziójában viszont bő egy órán át nem láthatunk sem hegyes füleket, sem szélesre tárt fekete szárnyakat. A Batman: kezdődik! elején Bruce Wayne-t (Christian Bale) űzött vadként ismerjük meg, aki tehetetlen dühe és félelmei elől menekül a világ másik végére. Kínzó szorongást érez, mióta gyerekkorában belezuhant egy denevérekkel teli kútba, és szülei erőszakos halála miatt is magát okolja. Eleinte a bosszúvágy hajtotta előre, de felismervén, hogy szülei gyilkosának halála nem hozná el számára a kívánt megnyugvást, és szeretett városa, Gotham City romlásáért felelős Carmine Falcone (Tom Wilkinson) ellen tehetetlen, Wayne inkább feladja személyazonosságát és eltűnik a föld színéről.

De félelmei elől így sem menekülhet. Mikor Henri Ducard (Liam Neeson), a titokzatos Ra’s Al Ghul (Ken Watanabe) vezette Árnyak Ligája küldötte rálel egy butáni börtönben, Bruce már minden kapcsolatát elveszítette a külvilággal. Ducard felajánlja, hogy segít neki legyőzni csillapíthatatlan haragját és szembesülni félelmeivel, cserébe csak annyit kér, hogy csatlakozzon a Ligához. A kiképzés könyörtelen és kompromisszumot nem ismerő, de nem eredménytelen. Mikor Wayne visszatér Gothambe, már tudja, mit kell tennie: világéletében rettegett a denevérektől, most azt akarja, hogy ellenségei osztozanak a félelemben. Wayne felveszi a kesztyűt. A küzdelemben őt segíti Jim Gordon (Gary Oldman), a város egyetlen zsaruja, akit még nem fertőzött meg a korrupció, Lucius Fox (Morgan Freeman), a fegyverszakértő, Alfred (Michael Caine), a komornyik, aki apja helyett apja volt, valamint gyerekkori barátja, Rachel Dawes (Katie Holmes), a kerületi ügyész (akit bizarr módon Harvey Dent, a későbbi Kétarc karakteréből faragtak). Ám ellenségei is rendesen gyülekeznek, az időközben még jobban megerősödött Falcone mellé áll Dr. Jonathan Crane (Cillian Murphy), a helyi elmegyógyintézet igazgatója, aki Madárijesztő névre hallgató alteregójával a szó szoros értelmében az őrületbe kergeti ellenfeleit. Ráadásul Crane-t egy titokzatos megbízó támogatja sötét terveiben, melynek végső célja az, hogy Gotham romba dőljön…

A címszereplő legalább olyan messze van a hatvanas évek mókás bőregerétől és rajzolt effektusokkal kísért marháskodásaitól, mint Nolan Gothamje Burton szédítő rémálom-városától. Az előző Batman-filmeket nézve úgy éreztem, Gothamben csupán sikoltozó járókelők, még hangosabban sikoltozó bálvendégek és tehetetlen rendőrök laknak, azonban a Nolan által életre hívott város sokkal életszerűbb: lélegzik, mozog és ezer sebből vérzik. A megjelenése is más. Míg Burton gravitációt meghazudtoló art deco formái kábító hatással voltak a nézőre, addig ez a Gotham valóságos problémák kézzelfogható jegyeit viseli magán: Nolan nyilvánvaló utalásokat tesz a nagyvárosi lét elviselhetetlenségére. Ilyen környezetben elég nehezen tudnám elképzelni Pingvint vagy Jokert a maga 64 fogas vigyorával.

Batman drogbárók és biológiai fegyverrel fenyegető terroristák ellen harcol, s a háborúban most nem holmi avantgárd sci-fikből kölcsönzött speciális kütyüket hív segítségül, hanem olyan eszközöket, melyek épp hogy elrugaszkodnak a valóságtól. A filmen végig érezhető, hogy ezt most nagyon komolyan gondolták: nincsenek se vicces benyögések, se túlkoreografált akciójelenetek, habár ezek rendezése nem tartozik pszichológiai thrillereken edződött direktor erősségei közé. A bunyókat a túl közeli felvételek és a számos vágás meglehetősen követhetetlenné teszik, s ez a zavaros túlcsordulás jellemzi a cselekményt is, amely az egymásra hajigált szereplőknek, az elaprózott történetmorzsáknak, a sietve eldarált tanításoknak, egyszóval túlzsúfoltságának hála majdnem összeroppan saját súlya alatt. Ismétlem: majdnem. Az olyan „pókemberizmusok”, mint a közhelyes és voltaképp értelmetlen szerelmi szál könnyen kiszűrhetők, hisz végre megtudhatjuk, kit rejt a denevér álarca.

A DVD

Változnak az idők, változnak a vásárlói szokások. Nem kívánok hegyi beszédet tartani a magyar DVD-piac jelenlegi helyzetéről, csak annyit jegyeznék meg, hogy elég elszomorító állapotok uralkodnak. Most ott tartunk, hogy a vevők nem mernek DVD-t levenni a friss megjelenések polcáról, hisz előbb vagy utóbb, de inkább előbb minden film akciós lesz. A kiadók jelentős kedvezményekkel kénytelenek szembeszállni az újságmellékletes és 990 Ft-os DVD-k dömpingjével, melyek a mennyiséget jóval fontosabb tényezőnek tartják, mint a minőséget. Ez a fegyver viszont kétélű, hisz amit ma megvehetsz 5000-ért, azt lehet, hogy fél év múlva fél áron is megkapod… Egyes kiadók értékállósági garanciával próbálkoztak, azaz megígérték, hogy X ideig nem fogják a filmjeiket olcsóbban kínálni, ezzel határozott időre garantálva az új megjelenésű filmek értékét.

A Warner más stratégiával próbálkozott: novembertől több új megjelenésű mozifilmjét eleve alacsony áron kínálja. Hogy ez pontosan mit takar? E hónapban kevesebb, mint 4000 forintért veheted meg a Batman: kezdődik! és a Polar Expressz című filmeket. Mindkét produkció dupla lemezes DVD-n érkezik, magyar szinkronnal és felirattal és annyi (magyar feliratos) extrával, amivel egyszerűen és nagyszerűen meg lehet rövidíteni azokat a hosszú, téli éjszakákat. Gondoltad volna ezt akkor, amikor pár éve tízezer forintot fizettél a Titanicért?

Az újradefiniált Batman kétféle borítóval (szomorú bőregeres és landoló bőregeres) jelenik meg, szóval még válogatni is lehet. Kár, hogy a magyar nyelvű menü nem animált, s nem ártott volna, ha a Charlie és a csokigyár előzetest extraként és nem előételként tűntetik fel a korongon.

A kép

Hibátlan. A film magabiztos cinemascope transzferrel, szédítő színmélységgel, tiszteletreméltó feketékkel és természetes kontraszttal bír. Botorság lenne megcsócsálni a 100%-os értékelést.

A hang

Végre! Oly régóta le akarom már írni ezeket a szavakat: a filmhez természetes hangzású, kiváló magyar szinkront alkottak derék hangmérnökeink (merre bujkáltatok idáig?) olyan nívós közreműködőkkel, mint Kaszás Attila, Fülöp Zsigmond, Kristóf Tibor vagy Szakácsi Sándor. Egyedül Katie Holmes magyar hangja modoros, de maga a színésznő is az, szóval nem történt túl nagy kihágás.

Mikor a képernyőt elözönlik a denevérek, akkor a szobánkat is magukévá teszik hála a film kitűnő surround hangzásának. Függetlenül attól, hogy magyarul vagy angolul nézzük Batman kalandjait, szuperszonikus élményben lesz részünk, amely egy hangyányit lehetne dinamikusabb (vagy csak nem kellett volna közvetlenül a Világok harcát követően betmeneznem? :).

Extrák

Az első lemezen csak egy előzetes árválkodik (az is eredeti nyelven), de a második korongra jobb ha rákészülünk, ugyanis nem kevesebb, mint nyolc dokumentumfilm, számos rejtett extra, képgaléria és szöveges információ vár ránk, méghozzá rendhagyó módon egy képregény formájában, amely ugyan nem túl izgalmas, de legalább rövid, s ha nem vagyunk vele megelégedve, akkor a végére lapozva szimpla felsorolásként is kiválogathatjuk a minket érdeklő bónuszt (kivéve a rejtett extrákat, mert azokat ugyebár elrejtették). No, de hol maradnak a kimaradt jelenetek???

A Batman – Kezdődik az utazás című kisfilmben a rendező Christopher Nolan és a forgatókönyvíró David S. Goyer (többek között a Penge-filmek írója) mesélnek az új Batman-project indulásáról és alakulásáról, a színészek kiválasztásáról; megtudhatjuk például azt, hogy a krónikusan sovány Bale a „légy minél nagyobb, mire kezdetét veszi a forgatás” utasítást olyannyira komolyan vette, hogy túl sok izmot pakolt magára, és kénytelen volt ismét fogyózni kicsit. A Test és lélek átalakítása című filmben részletesen kifejtik, milyen harcművészeti stílusokat alkalmaztak a filmben látható összecsapások során, és ezeket mennyire tudták összeegyeztetni a gumiruhával, amit hol Bale, hol a dublőre viselt (inkább az utóbbi).

A Gotham City tündöklése című filmből kiderül, hogy a város fantasztikus látképét Chicagóban rögzített légi felvételekből, miniatűr modellekből és rendkívül élethű digitális trükkökből rakták össze. Az eredmény bámulatos. A fekete köpenyből megtudhatjuk, milyen aprólékos munkával készült el Batman új ruhája, amelynek egyszerre kellett impozánsnak és félelmetesnek lennie. Tank – Az új Batmobile-t Goyer úgy írja le, mint egy Lamborghini és egy Humvee keresztezését. A járgány valóban kecses és robosztus egyszerre, nekem ugyan nem különösebben nyerte el a tetszésemet, de tény, hogy nagyon effektív.

A felfedezés útja című doksi a kelleténél kicsivel többet időzik a butáni helyszíneket helyettesítő izlandi forgatáson. Lebontják és felépítik Ra’s Al Ghul kolostorát és számtalanszor megnézhetjük a nagy zuhanást. A Gotham City megmentése című összeállítás a film végi vonatos jelenet felvételét dokumentálja, míg A Denevér eredete című filmben a DC munkatársai, képregényrajzolók mesélnek a figura evolválódásáról, s a film kapcsán számtalanszor elhangzik Frank Miller neve. Vajh miért?

A korongon három rejtett extrát találhatunk, továbbá szöveges infót Batman szövetségeseiről és ellenségeiről, valamint a felszereléséről (mindezt magarul). Megnézhetünk egy rakat posztert, köztük olyanokat is, melyek most először jutottak el a nagyközönséghez. Ha van DVD-ROM-unk, akkor a számítógépünk segítségével további extrákhoz juthatunk, már akinek van kedve InterActualt rakni a gépére. Nekem nem volt. :)

A teljes kép

135 perces játékideje ellenére rövidnek éreztem Batman újjászületését. A film néha vészes tempóval robog előre annak érdekében, hogy a túlzsúfolt cselekmény összes fonalát elvarrja. A Batman: kezdődik! ennek ellenére az utóbbi évek egyik legjobb képregényfilmje, köszönhetően a komoly hozzáállásnak, az elsőosztályú színészeknek és a nagy kedvvel belélegezhető atmoszférának. Igazán kijöhetne a filmből egy három órás rendezői változat, s akkor el is hagyhatnánk az „egyik” határozót a „legjobb képregényfilm” előtt.

Interaktív képregény, magyar feliratos extrák, makulátlan kép, kiváló szinkron és természetesen a film maga: e kiadvány elsősorban mégsem ezek miatt lesz emlékezetes, hanem rendkívül kedvező árának köszönhetően. Remélem, jótékony hatással lesz a hazai DVD-piacra.

zalaba ferenc lászló, 2005. november 18., DVD Extra