A sziklakápolna démonai

A sziklakápolna démonai
ROHAM, agresszív fantasztikus magazin

A magyar nyomtatott kulturális sajtóból fájón hiányzik a radikalitás. Nincsenek már fénymásolt, beszólogatós punkmagazinok, se röplapok, egy vacak manifesztó nem terem mostanában. Nyilvánvaló, hogy ezt a hiányt kívánja pótolni a ROHAM agresszív fantasztikus magazin. Ám, míg az imént hiányolt kultúrgyomnak semmiféle érzéke nem volt az irodalmi minőségre, a ROHAMban meglepően olvasható, érdekes írások vannak. Én elsőre képregényújságnak néztem, már a borító is igen erős képileg, lesír róla, hogy nem egy ráérő bölcsész tervezte két HÖK-pályázat között. És amellett, hogy többek között valóban képregényrajzolók szerkesztik, van is benne képregény, de inkább csak illusztrációképpen – hogy dinamizálja az olvasáshoz nem szokott, ám az agresszivitásban annál érdekeltebb célközönséget.

De most ez olyan, mintha lehetne tudni, ki a célközönség, mert ez valami jól belőtt réteg-marketing-akció volna. Pedig az egészben az a legszimpatikusabb, hogy semmiféle marketinges, vagy eladhatósági szempont nincs – csak tartalmi koncepció. A szerkesztők abban a meggyőződésben válogatják a szövegeket, hogy a fantasztikus irodalom nem a zsánerírók kizárólagos felségterülete, hanem sokkal inkább tudatállapot vagy gondolkodásmód, amit bárki gyakorolhat, viszont nem mindenki tudja elég jól megírni: a dörzsölt fantasy-írók az idétlen törpéikkel és mágikus pallosaikkal például nyilván nem – ők ebbe az újságba sose jutnának be. Ellenben bejutnak kevésbé ismert, írni mégis tisztességes szinten tudó, apokalipszisben, buborékvalóságokban, és a legkülönfélébb zaftos neurózisokban gondolkodó írók.

Azzal azért nem ámítanék senkit, hogy az amúgy kellemesen soványka – és ingyenes – újság hasábjain kizárólag kiváló szövegekkel fog találkozni, de amit kapunk, abszolút vállalható. Ott van például László Zoltán Az E című szövege, teljesen épkézláb és olvasmányos apokalipszis-tanulmány az egyénenként huszonnyolc másodperc alatt eltűnő emberiség végnapjaiból budapesti helyszínnel. Ez a szerkesztőség egyik jól behatárolható érdeklődési területe – az erős hazai fantasztikum nyelvi megteremtése, ami nem támaszkodik folyton az agyonszopogatott angolszász nevekre, szakkifejezésekre, hanem saját nyelvérzékből új szavakat is teremt. Ebből a szempontból különösen izgalmas Varga Illés írása, a Porció parancsnok fejadagja, melyben a szerző egy archaikus magyarból levezetett fantázianyelvezet/szókincs megalkotására tesz kísérletet. Az eredmény igen sűrű lett, inas és mogorv, ám nemcsak ezért érdemes elolvasni, hiszen van benne ördögboncolás és más ínyencségek is. A hazai fantasztikum megteremtésének ügyében a szerzők képileg sem maradnak adósaink. Oroszlány Balázs, Németh Áron és Brazil Bürokraták című képregényének utolsó oldalán, a gellérthegyi sziklatemplom buborékvalóságában lejátszódó vérfürdő után hősünk feltekint az égre, és…

TonyCaviar
Csáp Géza
2006.07.12.