Snoopy

Snoopy
Rekviem egy kutyáért

A modern kori képregény az Egyesült Államokban a Sárga kölyök című, napilapban megjelent folytatásos sorozattal kezdődött, egészen pontosan 1896-ban. Sikere azonnal beindította azt a gépezetet, mely Amerikában minden említésre méltó dolgot felhizlal, majd a lehető legtöbb változatban, a lehető legtöbb bőrt lenyúzva próbál minél nagyobb hasznot termelni belőle. Az napilapok egyre-másra indították el saját sorozataikat: megszületett a comic strip műfaja.

Ahogyan az ilyenkor már történni szokott a mennyiség a minőség rovására menvén sorozatok jöttek-mentek, a gyenge ötletek hamar a süllyesztőbe kerültek, míg a figurák szerencsésebbike átvándorolt egy másik műfajba és képregény füzetek lapjain szórakoztatta tovább a közönségét. Csupán egyetlen sorozat volt képes arra a csodára, hogy ebben a zűrzavaros, mégis aranykorként emlegetett időben születve egészen az ezredfordulóig kihúzza, kerek ötven éven át folyamatosan szórakoztatva az olvasókat.

Charles M. Schultz 1950 októberének elején indította útjára a saját sorozatát Peanuts címmel. A történetek hősei gyerekek, kisiskolások csoportja, akiknek van egy baseball csapatuk (mely folyton veszít) és ennek a csapatnak a neve Peanuts (Mogyorók). A gyerekek legismertebbje Charlie Brown, a nagy lufifejű kisfiú, az örök vesztes. ő a központi alak, köré szerveződik a kis csapat. Húga Sally, barátja Linus, annak nővére, Charlie örök ellenlábasa Lucy, Schroeder a kis zongorista, Lucy szerelme, a Charlieért rajongó tűz-víz leánypáros és a többiek. A hosszú sorozatnak fő ismérve a sok szereplő és egy-egy jellemzőjük, melyet időről-időre elő lehet rángatni, pár vicc erejéig szerepeltetni, majd másik szereplő, másik alaphelyzetével tenni ugyanezt és folyton körbe forgatni ezeket. Lucy például az ötven év során százával adta a lelki tanácsait Chralie Brown-nak, illetve ugyan ennyiszer viccelte meg a focilabdával. Charlie sárkánya több tucatszor akadt fent a fán, Patty ugyanennyiszer aludt el a tanórán, a Schroeder is ennyi alkalommal hajtotta el a nem kívánt hallgatóságát a kis zongorája mellől.

Ahhoz, hogy egy rajzolt sitcom ennyi ideig húzza, fontos, hogy megújuljanak. A Penuts az ötvenes évek vége felé új külalakot kapott, a gyermekek feje megnőtt, arcuk kifejezőbbé vált, a kölykök megkapták végső karakterüket. Az ismerős helyzetek, arcok, szófordulatok ugyanennyire elengedhetetlen kellékei a hosszú szereplésnek, ám a figurák népszerűsége még ennél is fontosabb. Charlie Brown kultuszfigurává vált (legutóbb épp a Kill Bill-ben utaltak rá.), a többi gyermek is folyamatosan feltűnt a gyermekek táskáján, ruházatán, iskolaszerein. Ám van egy alak a társaságban, aki (s itt egyáltalán nem helytelen a személyes névmás használata) mindegyiküket felülmúlta ismertségben, népszerűségben, szeretetben és ő nem más, mint Charlie Brown vadásztacskója Snoopy.

A kutyus már a kezdetektől fogva részese a csapatnak, már a harmadik képsorozaton ő volt a főszereplő. Eleinte valódi kutyához hűen szöveg nélkül vette ki a részét a kalandokban a tipikus kutya megformálójaként. Csak később, a fent említett letisztázódás, megújulás során kezdte el közölni gondolatait az olvasóval. Snoopy lassan ha nem is a főszereplő, de mindenképp Charlie Brown mellett a másik főszereplő lett. Megjelentek a csak ővele foglalkozó képsorok, melyeken állandó lakhelye, a kutyaólja tetején épp regényt ír írógépjén, vagy szintén az ól tetején alszik, vagy ugyanitt második világháborús pilótának képzeli magát. Néha ügyvédként lép fel, másszor kutyabarátok leveleire válaszol vagy épp a gazdáját kelti fel éjnek idején csokis kekszet kunyerálva. S persze nagyon sokszor tevékenyen megkeseríti vagy épp felvidítja a gyermekek életét. Előbb utóbb Snoopy saját társat kapott, a Woodstock nevű fejnehéz kanárit illetve feltűnt népes családjának egy-egy említésre méltó tagja, az még mindig háborúzó cövek, vagy a dagi rokona.

Snoopy világhírének titkáról könyvet írtak, ezen sorok nem kívánják e titkot feszegetni. Tény, hogy Snoopy egymaga több helyen, pólókon, matricákon, plakátokon, bögréken, törülközőkön stb. jelenik meg, mint a többiek együtt véve. Kora tiszteletre méltó, a világ legöregebb macskája Garfield is még csak a harmincas éveit tapossa, miközben Snoopy 2000-ben fújta volna el a képzeltbeli születésnapi tortáján az ötven gyertyát ha nem jön közbe egy szomorú esemény. A rajzoló Schultz 2000 elején szélütést kapott. Felépülvén megrajzolta az elhíresült utolsó képsorozatát, melyen Snoopy a szokásos írógépén az olvasóknak írt búcsúlevelet és ezzel befejezte rajzolt pályafutását. Rá pár napra Schultz eltávozott és a Peanuts azóta csak az archívumokban és emlékekben él, folytatást, a szerző végakaratához híven senki nem rajzol.

Ennek ellenére Snoopy (és a Peanuts) népszerűsége a mai napig felér Dilibert, Garfield illetve Kázmér és Huba (Calvin & Hobbes) ismertségével.

Kivéve kis hazánkat.

Ezen szegletében a világnak Snoopy valahogy nem képes otthonra lelni a szívekben és az elmékben. Lehet vitázni róla, hogy tán túl amerikaias a gyermekek életvitele Garfield kozmopolita életéhez képest, vagy tán a humora nem annyira harsány, mint Kázmér kalandjai. Esetleg nem elég modern, mint Dilibert. Tény, hogy Snoopy Magyarországon nem egyszer, hanem már több alkalommal csúfos véget ért. A legelső betörési kísérletét a dalolós rajzfilm epizódokat még nem is sajnálnám, bugyuták, mint mindet stripből készült filmváltozat. Maga a rajzolt változat a Semic Kiadó gondozásában megjelent Tiszta Dili gyűjteményes füzetekben debütált. Később, 1997-ben, a Garfield magazin sikerén felbuzdulva a kiadó Snoopy címmel útjára indította a Peanuts gyűjteményes füzeteit, mely azonban mindösszesen kettő számot élt meg. Legközelebb már az ezredfordulón az Ab Ovo kiadó jelentetett meg két fekete-fehér zsebkönyvet, melyben a csíkok két nyelven szerepeltek, a nyelvtanulást is elősegítendő. Ez a sorozat is abbamaradt. A Semic ezután feltámaszotta a magazin formátumot és 2001-től kezdve 40 hónapon keresztül folyamatosan közölte a kis csapat krónikáit,mígnem minden bejelentés nélkül ez a sorozat is abbamaradt. A kevéske magyar Snoopy rajongót még egy alkalommal kínozták meg a sorozat beindításával majd félbehagyásával, ezúttal eredeti környzetében, egy napilapban (Metro) történt mindez. Mostansg a Varázsládika Kiadó próbálkozik teljes évkönyvek kiadásával. Kutya világ ez, Snoopy és Nagy ez a világ, Charlie Brown címmel már megjelent az első kettő kötet. Reméljük, a többi is követi szépen sorban, egészen vissza a kezdetekig.

Mondják, a macskáknak kilenc életük van. És a kutyáknak? Ha ugyanannyi lenne, akkor Snoopynak még három lehetősége van arra, hogy megszerettesse magát a nagyközönséggel is és ne öljék meg őt a különböző kiadók végleg.

Vegyetek Snoopy albumot a Varázsládika Kiadótól.

(Comic strip: napilapokban megjelenő sorozat. Formai jegyei: egyetlen csíkban (strip) 3-4 képkocka, kivéve a vasárnapi számokban megjelenő dupla soros epizódokat, melyeket azért úgy kell megrajzolnia a készítőnek, hogy könnyen egy sorossá lehessen szerkeszteni a logó és egy „felesleges” képkocka kivételével. A strip hazánkban is kezd elterjedni, a Metro, és a bulvárlapok utolsó lapjain. A műfajt sajnálatos módon a magyar nyelvben ugyanazzal a „képregény” szóval írjuk le, mint füzetben kiadott folytatásos sorozatokat (Pókember), a gyűjteményes kiadásokat (Garfield magazin havonta), az önálló kisnovellákat (a Füles különszámaiban megjelent pár oldalas képregények), a feldolgozásokat (Szigeti veszedelem, Rejtő képregények), az albumokat (XIII) és a könyv terjedelmű nagy lélegzetű műveket (Maus).)

Darkplant – 2005.09.26.