Elintézik azzal, hogy, „Ja tudom, a Garfield!”

A Vasúttörténeti Park által vonat témakörben meghirdetett országos képregény- verseny győztese: Árva-Szabó Péter, Pécsett végzős jogászhallgató, aki egyébként a Panel című szaklap munkatársa, képregény-forgatókönyvíró, illetve az Alfabéta első magyar képregényes szakmai díj zsűrijének is a tagja. A 3. Magyar Képregény Fesztivál kapcsán beszélgettünk vele, többek között arról, hogy miért nem tud egy közérthető, igényes rajzokkal és jó szövegekkel ellátott médium intézményesülni egy olyan országban, ahol a munkanélküliség elemi része a mindennapjainknak, és a majonéztől a holdkompig minden nyakig úszik a graffitiben.

Az első szövegbuborékban kérlek vázold fel, szerinted mi az, ami eszébe jut egy átlag honpolgárnak a képregényekről, s ehhez képest mi a valóság?

Általánosságban elintézik az emberek azzal, hogy „ Ja tudom, a Garfield!”, illetve netán asszociálnak még az Est lapok Gróf-kockáira. Legtöbben azonban úgy gondolják, hogy alapvetően infantilis dologról van szó. Pedig, ha csak egy kicsit kitekintünk a nagyvilágba, akkor észre kell vennünk, hogy a kultúrák többségében IX. művészeti ágként aposztrofálják a képregényt. Mindamellett, hogy – nem elhanyagolhatóan – jó üzlet, értékhordozó is.

Azt mondod „jó üzlet”, de társadalmilag még mindig nem teljesen elfogadott. Egy ismerősöm mesélte például, hogy kamaszkorában a következőképpen vásárolta kedvenc képregényét: „Adjon egy Sportot, meg azt a dagadt sárga macskát a húgomnak”. Milyen fórumokon találhatnak egymásra és tudnak kibontakozni a hazai renegát rajongók?

A fórumok lehetnek szó szerinti fórumok, internetes találkahelyek, melyek manapság már szép számmal akadnak és komoly témákat boncolgatva igyekeznek előre lendíteni a magyar képregény ügyét. A „kályhának”, ebből a szempontból a www.kepregeny.net minősül. A valós találkozókat pedig a rendszeresen megrendezett képregény-börzék, a Képregény Fesztivál és a Hungarocomix eseményei biztosítják, de egyre több a lokális rendezvény is. Tavaly például épp Pécsett rendeztek meg Komikon címmel egy komoly szakmai napot, melyen Ptiluc, a neves francia alkotó is részt vett.

Említetted, hogy IX. művészeti ágnak is nevezik a képregény-rajzolást. Lehet, hogy én korlátolt vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy két idős úr egy múzeumban nézve egy képet arról tárgyal, hogy ez épp korai szürrealista Snoopye. Mégis, milyen stílusokat foglal magába a képregény, és kik a fontos magyar képviselői?

A hazai képregény-rajongók felfogását – nagyon sarkítva a kérdést – a következő főbb irányvonalak mentén lehet jellemezni. Legtöbben az amerikai és európai képregényt kedvelik, de egyre nagyobb számban vannak jelen már a japán mangák rajongói is. Aztán még kiemelném a klasszikus, magyar adaptációs képregények gyújtóit, hozzátéve, hogy ezek a kategóriák nem válnak el ilyen élesen. A keményvonalas gyújtók legtöbbje „áthallgat” mindenhová. A hazai rajzolók közül, a teljesség igénye nélkül említeném Odegnál Róbertet, Tebeli Szabolcsot, Vass Richárdot, Felvidéki Miklóst és Marabut, akik az elmúlt időszakban mind, különböző szakmai díjakat vehettek át.

Miért van az, hogy a műfaj szeretete szinte evidensen kapcsolódik össze a gyűjtőszenvedéllyel?

A képregény nem cigaretta, amit elszív és eldob az ember. Akinek megtetszik egy cím, az kíváncsi lesz az esetleges folytatásra vagy az előzményekre is. Később pedig egyre inkább tágítani kezdi látókörét, igyekszik befogadni a különböző stílusokat. Innentől már egyenes az út a „pokolba”.

Summázva, mi az a többlet, amit az előbb említett „gyehenna” mélyének termékei nyújtani tudnak hétköznapjainkban?

Ez attól is függ, hogy mit keresünk bennük. Alapvetően gyorsreagálású médiumokról van szó, amik könnyen eljutnak bárkihez, és szinte azonnal képesek művészi igénnyel reflektálni a valós eseményekre, még ha ezt sokszor burkolt formában teszik is.

A 3. Magyar Képregény Fesztivál – tudtuk meg Árva-Szabó Pétertől – március 31-én Budapesten, az Erzsébet téri Gödör klubban, 10 órakor kezdődik. Szakmai előadások, kerekasztal-beszélgetések, filmvetítések, képregénybemutatók, dedikáltatási lehetőségek, rajzverseny és rajziskola, vásár, koncertek és az Alfabéta díjak átadása várja az érdeklődőket. A program sokszínűsége garantálja, hogy minden korosztály megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő programokat. A belépés ingyenes. További információ: www.fesztival.kepregeny.info

Áldozó Krisztián
UnivPécs
VIII. Évf. 4. sz.
2007. március 26.