A kriminalisztika kalandos története – 25.

1966 júliusában Charles Whitman amerikai főiskolai hallgató miután meggyilkolta édesanyját és feleségét, felment az egyetem tornyába, s onnan célba lőtt a járókelőkre. Tizenöt embert megölt, harmincnégyet pedig megsebesített. Whitman eddig az elmezavar legkisebb jelét sem mutatta. Barátai, tanárai rokonszenves, tehetséges és jó kedvű ifjúnak tartották. Whitman tehát épeszű gyilkos volt. Annak a tragikus napnak a reggelén Whitman egész fegyvertárat cipelt magával a toronyba: három karabélyt, három pisztolyt, egy vadász-tűzfegyvert és három kést. Hogyan jutott hozzájuk?
Az Amerikai Egyesült Államokban a gyilkosságok 53 százalékát lőfegyverrel követik el. 1900 óta az USA-ban 750 000 embert öltek meg a golyók, ami felülmúlja az ebben az időszakban viselt háborúkban elesett amerikai katonák számát. „Az állam megköveteli a gépkocsik bejegyzését és engedélyhez köti az ebtartást. A szövetségi kormány szigorúan ellenőrzi a dohány, a szeszes Italok, a kábító- és gyógyszerek vásárlását és használatát. Miért képeznek kivételt a lőfegyverek? Az USA-ban könnyebb fegyvert vásárolni mint penicillint Az utóbbihoz orvosi receptre van szükség, az előbbi megvásárlásához viszont semmilyen írás sem kell. Egyes becslések szerint a magánkézben levő fegyverek száma 200 millió, tehát hozzávetőleg minden lakosra jut egy fegyver, vagy minden négyzetkilométerre húsz fegyver.
Lőfegyverek? Rendkívül tág fogalom. Alain Clément leírja, hogy bárki vásárolhat akár olyan kis tankelhárító ágyút is. amelyiknek oly nagy sikere volt az amerikai gengszterek között. Mivel eredményesen „vetették be” a páncélszekrények ellen, a szövetségi kormány kénytelen volt közbelépni.
A fegyverek mint a bűn eszközei sokat fejlődtek a háború óta. De a bűnözés fokozódásában a fő szerepet nem a fegyverek tökéletesedése, hanem nagy elterjedtségük játszotta. Éppen ezért kétséges, hogy a fegyverviselést és a fegyverek adás-vételét betiltó törvény, még ha létezne is ilyen, megoldaná-e ezt a kérdést. Elsősorban azért, mert tüstént megjelenne a tiltott fegyverkereskedelem, mint ahogy a szesztilalom éveiben megjelent a szeszcsempészet, újabb jövedelmi forrást teremtve a szervezett bűnözők számára. Másodsorban azért, mert a fokozódó bűnözés gyökereit főleg az erőszaknak abban a légkörében kell keresnünk, amely a mai amerikai társadalomban uralkodik ott, ahol lövöldözni nem erkölcstelen, hanem férfias, szép dolog.
Bizonyára ismerik az anekdotát az amerikai gyerekekről, akivel közlik, hogy meghalt a nagypapája. És ki lőtte le?” – kérdezi ártatlanul a kisfiú, aki számára a természetes halál fogalma ismeretlen, de aki az erőszakos halállal – s ez már nem tréfa! – lépten-nyomon találkozik: a televízió képernyőjén, a képeslapokban, a moziplakátokon, sőt még a játékboltok kirakataiban is.
A „comics-strips”-ok, vagyis a képregények a múlt század végén jelentek meg az Egyesült Államok újságjaiban, az olvasó szórakoztatására, 1935 körül aztán kötetekbe foglalva behatoltak a könyvesboltokba is. Feltűntek tehát az úgynevezett „comics books”-ok, s ezekkel együtt megjelent a „szuper”-ek nemzetsége is: a Superman, a Superboy, a Superamerican; ezután következett a „szörnyetegek” sorozata: Frankenstein, Drakula, Fantomas, Diabolic, Satanic, Infernal, Criminal. Tekintet nélkül arra a politikai szerepre, amellyel szerzőjük őket felruházta, e „hősök” valósággal versengtek a különböző gyilkolási módszerek alkalmazásában. 1950-től kezdve a Szuperek és a Szörnyetegek elárasztották a nyugat-európai piacot is. E képregényeket az utóbbi időben az ezeket kiegészítő fényképregényeket, valamint a futószalagon gyártott úgynevezett kalandregényeket – amelyek egymást licitálják túl az erőszak és a borzalmak ábrázolásában – olyan emberek milliói olvassák, akik könyvesboltban ugyan még sosem jártak.
Az erőszak járvány mindinkább elönti az irodalmat, a színpadot, a vetítővásznat, a képernyőt! Arthur Penn Bonnie and Clyde című filmje, ez a „gengsterstory”, egy bankrabló párról szól, akik 1934 körül „működtek”,. Clyde Barrow és Bonnie Parker, a szerelmes gengszterpár tulajdonképpen Dillinger bandájához tartozott és tizenkilenc gyilkosságot követett el, mielőtt kézrekerült. Mindkettőt halálra ítélték. Mégis sikerült megszökniük a huntsville-i (Texas) börtönből és Dillinger segítségével a mexikói határ felé menekülniük. Egy erdőben azonban az FBI hat embere várt rájuk. Heves tűzharc, s a rendőrök ezer gólyójából kilencvennégy célba talált. A gengszterpárt utolérte sorsa. Nincs semmi tragikus, hősies, vagy romantikus abban, hogy a gyilkosok elnyerték ,megérdemelt büntetésüket. A film azonban valósággal fölmagasztosítja a két gengsztert és óriási közönségsikert aratott az Egyesült Államokban. Bosley Crowther ismert amerikai filmkritikus a New York Times-ban három felháborodott hangú cikkben támadta Arthur Penn filmjét. Minden cikk után a nézők-olvasók a levelek százaiban keltek a film védelmére Crowthernek végül távoznia kellett a szerkesztőségből. „Véletlen?” – kérdi a L’Express – A válasz: „Nem. Ő Clyde és Bonnie utolsó áldozata.”

Aszódi János
Délmagyarország
1970. szeptember 1.