VASS MIHÁLY GRAFIKUSMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓ BESZÉDE
(Béke Szálló, Budapest, 2005)
Sok szeretettel köszöntök mindenkit barátom és alkotótársam, Vass Mihály kiállításának megnyitóján.
Kiss Ferenc vagyok, képregénygyűjtő, -történetkutató, és képregényforgatókönyvírói mivoltomban volt szerencsém Vass Mihállyal együtt dolgozni.
De ez a megnyitó nem rólam, hanem a grafikusművészről, Vass Mihályról szól.
Vass Mihály 1963 május 28.-án született Gyulán.
Pölös Endre tanítványaként 1981-ben végzett a szegedi Tömörkény István Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában.
’81 és ’86 között a Pannónia Filmstúdióban dolgozott, és részt vett Az idő urai című francia-magyar koprodukciós rajzfilm elkészítésében, mely Az ötödik elemmel elhíresült Moebius, azaz Jean Giraud tervei alapján készült.
Ennek az egész estés rajzfilmnek a sajtóvetítésén találkozott a fantasztikus irodalom magyar meghonosítójával, Kuczka Péterrel, aki -miután megnézte az ifjú grafikus rajzait- így kiáltott fel: – Maga egy zseni!
Kuczka felkarolta az oroszlánkörmeit próbálgató művészt, és rögtön a mélyvízbe vetette. A Népszava számára kellett megrajzolnia a Sztrugackij-testvérek kisregénye által készült, Bogár a hangyabolyban című képregényt.
Vass Mihály nem okozott csalódást. A jól sikerült bemutatkozást egymást követték a megrendelések. Illusztrált a Galaktikának, a Kölyöknek, a Kincskeresőnek, az Atlantisznak, és illusztrálta Nemere István fantasztikus családregénysorozatát.
Egy író-olvasó találkozón egy katonatiszt állt fel, és feltette a kérdést, miszerint egy kiadó mennyiben felelős az általa megjelentetett grafikák szövegéért?
Nemere István: Vadak között című regényének egyik illusztrációján egy asztronauta adatlapja látható, mely apró betűs írással van teli.
Katonatiszt hozzászólónk -aki valószínűleg kémelhárító lehetett- egy nagyító segítségével kisilabizálta az adatlap erősen erotikus beütésű szövegét, a bakák aranyköpéseit, melyet szorgos munkával Vass Mihály gyűjtögetett össze katonaideje alatt.
Így ért hát véget a meglehetősen bárgyú Nemere-ciklus illusztrálása, melyet nemsokára maga a sorozat is követett.
A grafikus, aki 1986 óta szabad szellemi foglalkozású státuszban van, a magyar képregények atyamestere, Cs. Horváth Tibor felkérésére képregények készítésébe kezdett.
Olyan klasszikusok feldolgozása fűződik a nevéhez, mint Sienkiewicz Quo Vadisa, Simak A városa vagy Münchhausen báró kalandjai. Eddig huszonnyolc képtörténetet publikált.
Készített könyvillusztrációkat, karikatúrákat, rajzos térképeket és piktogramokat is.
Az utóbbi időkben a XIX. század végét idéző varázsképeket rajzol a Fülesnek, és az Aranyhal Kiadó Képes Bibliáját illusztrálja.
Ezek a rajzok képezik kiállításunk gerincét.
A művész ars poeticája az, hogy tiszta, hazugságok nélküli világot szeretne megmutatni tiszta, hazugságok nélküli rajzaival.
A munkáiban soha meg nem alkuvó művész képes napi tizenkét órán át állva rajzolni, mert így képes „jobban belátni a dolgokat”, és képes jobban érzékeltetni, visszaadni nekünk azokat.
A Beszélőben így írnak róla: „Mérnöki precizitással kidolgozott alakjai és oldalkompozíciói méltán emelik a világ legjobb rajzolói közé.”
Korosztályából már többen feladták a kilátástalan harcot, és feláldozták művészi ambícióikat a reklámgrafika oltárán.
Érezzék jól magukat, nézelődjenek, csodálkozzanak rá ezekre a művekre, és ha tehetik, vásárlásaikkal segítsék ezt a bátor, kitartó, és roppant tehetséges alkotót, hazánk egyik utolsó éhezőművészét.
A kiállítást – megnyitom!
Kiss Ferenc
2005. augusztus 2. – Béke Szálló, Budapest
A következő oldalon megtekinthető pár kép a megnyitóról.