Kis Magyar képregénytörténet

A képregény története hosszú időre nyúlik vissza. Idesorolhatjuk a paleolit korszakban keletkező, vadászatot ábrázoló, ősember kreálta rajzsorozatokat is. Képregények az egyiptomi sírkamrák halotti könyvei is, Traianus oszlopa, és a bayeaux-i falikárpit, amely Hódító Vilmos tetteit meséli el. A keresztények klasszikus képregénye a Biblia Pauperum, a Képes Biblia.
A 18. század végének képmutogatói véres szerelmi drámákat mutattak be festett képek segítségével, miközben hangosan skandálták a verses beszélyeket.
A 19. század közepén Németországban megjelenik a Fliegende Blätter, Wilhelm Busch rajzaival. Sorozatai közül a Max és Móric a legismertebb, ez két vásott lurkó kalandjait meséli el. A Monarchiában a Fliegende Blätter nálunk is nagy népszerűségre tesz szert, így nem csoda, hogy Jókai Mór is szívesen adaptálja Üstökös című lapjába. A példán felbuzdulva egyre-másra születnek a humoros lapok, amelyek közkedvelt olvasmánya a vidám képtörténet. Garay Ákos és Bér Dezső, Manno Miltiádesz és Gáspár Antal rajzos történetei ott sorjáznak a Borsszem Jankó, a Kakas Márton és a Mátyás diák oldalain.
Pulitzer, a comics atyja
Egy makói gabonakereskedő kalandvágyó fia ez idő tájt kel át az óceánon, hogy harcolhasson Lincoln seregében. A gyenge fizikumú Pulitzer Józsefet azonban nemsokára leszerelik. Bánatában az Újvilág újságkirálya lesz. 1896. február 16-án a New Yorker World vasárnapi mellékletében megjelenteti Richard F. Outcault képregényét. A Sárga Kölyök címet viselő sorozatban mind a narrátori, mind a beszélt szöveg már a képkockán belülre kerül. Ekkor születik meg a képregény, a comic strip, a „vicces csík”.
A konzervatív Angliában azonban továbbra is a képkockán kívülre helyezik a szöveget. Hazánk képtörténeteket közlő gyermekújságjai is a képaláírásos képregény mellett teszik le a garast. A Kis Lap, a Hasznos Mulattató, a Pesti Hírlap Vasárnapja lapjain külföldről átvett képtörténetek szórakoztatják ifjú olvasóikat. Az első „magyar” képregényújság alapváltozatát Dániából importáljuk. Hobogász úr, Pimpók papa, Hórihorog és Tömzsi figurája hamar közkedveltté válik. A szemgyönyörködtető újság színvonalát máig sem szárnyaltuk túl.
Idehaza a nívós külföldi képregényfigurákat nemsokára háttérbe szorítja Lekvár Peti. Benedek Kata figurája húsz éven át képes megőrizni vonzerejét és báját. 1935 második felében betör a magyar piacra a King Features Syndicate. Az Újság két Edgar Wallace-adaptációt közöl (A gumiemberek, A fehér álarc). Ezek már valódi comicsok, szóbuborékos képregények.
Míg itthon 1944-ben, a Harc című újságban, Grün Ábrahám karrierjén szörnyülködhet a nyájas nyilas olvasó, addig a náci Németországban Goebbels doktor, a párt ideológusa a birodalmi gyűlésen kijelenti Supermanről, hogy zsidó. Közben a Pentagon külön lelkesítő comics fúzeteket rendel a hadseregnek, ezekben szuperhősök veszik fel a harcot a fasiszta hordákkal, és még Donald kacsa is bezupál.
1945 után a gyermekújságok közölnek elsőként képaláírásos történeteket: a Hüvelyk Matyi, a Képes Úttörő Gyermekújság és a Pajtás. 1948-ban a Magvető című lapba Kuczka Péter ír pártos képregényeket. Ítél a nép című művében ezt olvashatjuk: „Morvay Ákos, a töttönyösi volt földesúr visszaszökik a faluba, hogy magával vigye a család elrejtett kincseit. Gombó Gergelynek, a falu legnagyobb gazdájának és a plébánosnak biztatására kilopja a földműves szövetkezet új traktorából a porlasztót, hogy a dolgozó parasztok ne tudjanak szántani…”

Képregény és kommunizmus
A híres moszkvai esztéta, Finogenov elvtárs valószínűleg nem olvasta az emlitett képregényt, mivel 1950ben, a Fészek Klubban kijelentette, hogy ez a műfaj imperialista csökevény. Rákosi Mátyás azonnal leparancsolja az újságok oldalairól a nyugati kultúrmocskot.
A Világ Ifjúsága oldalain bizonyos Bányász Rezső lép fel erélyesen a kártékony képregények ellen. „A tréfás könyvek túlnyomó többségükben szadista bűnügyi regények, amelyek kegyetlenkedésre, fajgyűlöletre, szexuális perverzitásra, a fasizmus dicsőítésére tanítanak.” Csak 1954 táján óvakodik vissza egy tehetséges, középkorú grafikus, Zórád Ernő Az Északi-sarkról a Föld belsejébe című képregényéveI a Pajtás lapjaira.
1955 mérföldkő a magyar képregény történetében. Gugi Sándor grafikus ekkor keresi fel az újságíró Horváth Tibort, hogy dolgozzanak együtt. A fiatal alkotók közreműködésével új, képaláírásos sorozatok indulnak az Új Világ, a Szabadságharcos és a Po Sztránye Szovjetov oldalain. A Szivárvány Kiskönyvtár is képaláírásos képregényeket közöl. Írói között Örkény Istvánt és Rónaszegi Miklóst, a rajzolók közt Zórád Ernőt és Szűr-Szabó Józsefet is ott találjuk. A Pajtás 1957-es első számában indul Cs. Horváth és Zórád munkája, a Winnetou. Ettől kezdve a szöveg a képkocka belsejébe kerül.
Zórád, Sebők és Korcsmáros: három nagy formátumú rajzoló, egyéni, virtuóz, mégis közérthető rajzstílussal. ők uralják a honi képregénypiacot harminc éven keresztül, és készítik a nívósan megrajzolt, bár néha túlszövegezett irodalmi adaptációk tömkelegét. A hatvanas évek elejétől folyamatosan közöl képregényeket a Népszava, a Lobogó, a Képes Újság, és ki győzné felsorolni, még hányféle sajtóorgánum. Harminc év. A magyar képregény aranykora. Cs. Horváthnak megadatik, hogy együtt dolgozhat a nagyokkal, így ő maga is naggyá válhat. Cs. Horváth neve a színvonalasan megírt irodalmi adaptációk védjegye lesz. Zórád Ernő művészi képregényeit az igényes nyugat-európai piac is elfogadja, Sebők Imre a fény-árnyék kontraszthatását felhasználva egyedülálló stílust teremt, Korcsmáros Pál a reális ábrázolást egyénien groteszkre torzítja klasszikus Rejtő feldolgozásaiban.
És hol vannak a valódi comicsok? Sehol. Cs. Horváth csak úgy tudja a bigott kulturális vezetésnek beadni a képregény keserű piruláját, hogy azt egy klasszikus irodalmi mű ostyájába csomagolja. A szó szoros értelmében vett comicsszerű képregényről még mindig nem beszélhetünk. A képregény formanyelvéhez talán még Zórád Ernő adaptációi állnak a legközelebb. 1970 táján Zórád megteremti a kollázs képregényt: a korhangulatot idéző fényképrészleteket applikál a képkockába. Az ilyen technikával készült első képregény Kuczka Péter Üvegvárosa.
A képregénydömping a hetvenes évek elején éri el a csúcsát. Dargay Attila, Szitás György, Szenes Róbert, sőt még a képregényt később kíméletlenül ostorozó Jankovics Marcell is képregényt rajzol. Korcsmáros 1975-ben szenderül jobblétre, Sebők öt év múlva követi. Zórád 1984-ben úgy dönt, nem rajzol több képregényt. Összeomlani látszik, amit Cs. Horváth harminc éven keresztül építgetett. A hatalmas életművet, amit hosszú évek alatt alkotott, Cs. Horváth tíz év alatt szétnyirbálja, összeragasztózza, felkasírozza. 2002-ben a svájci Luzernben megrendezett II. Képregényfesztivált Kedves Lili nyeri meg experimentális fotókollázs képregényéveI. 2003-ban a Konkrét Könyvek irodalmi pályázatot hirdet Vad Zseni címmel, ennek különdíját Olajos Csaba és Géczi Zoltán fantasy képregénye, a Dead Line: Spiritus Sancti kapja, melyet Amerikában adnak ki. A formabontó képi megoldásokkal operáló, tehetséges grafikust, Futaki Attilát 2004-ben felveszik a Firenzei Nemzetközi Képregény Főiskolára.
Az új generáció
A Krixkrax kikapcsoló magazin, amely irodalmi adaptációkkal jelenik meg, sokaknak már avítt és unalmas. A mostoha terjesztés miatt elbukik Fazekas Attila újraélesztett, Botond című képregénymagazinja is. A régi hagyományokhoz hűen irodalmi adaptációkat közölnek a Füles-lapok, és persze maga a Füles is, ahol a képregényes generáció utolsó nagy formátumú képviselője, Fazekas Attila filmes utánérzések képregényváltozatait készíti sorra. A Magyar Képregény Akadémia színes kiadvánnyal, a Pinkhell magazin nulladik számával készül a novemberi – Hungarocomixra. Ugyancsak erre az időpontra van időzítve Ábrai Barna Sushi Strip című kiadványa. A Képregénykedvelők Klubja, összefogásban a Míves Céhhel, egy képregénytörténeti ritkaságot tervez. A három Jack London mű az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején jelent meg, amikor Sebők Imre rajzolói pályafutásának a csúcsán járt. A kopott nyomatokat komputerrel és kézi munkával restaurálják. A Képes Kiadó, azaz Korcsmáros Pál unokája, Korcsmáros Gábor év végére két művet készül kiadni a nagypapa hagyatékából. Az egyik Jókai Mór Aranyembere, a másik A tizennégy karátos autó című Rejtő-mű adaptációja. Mindent összevetve: felnövőben van egy markáns vonulatot képviselő új, képregényes generáció. Reménykedjünk benne, hogy a fiatal művészeket nem szippantják fel a jól fizető reklámgrafikai stúdiók, és kitartanak a képregény ezerszer áldott és átkozott műfaja mellett.

Kiss Ferenc
Magyar Hírlap
Ahogy tetszik rovat
21. o.
2007. június 23.