Turulfi – riport Tokaji Zsolttal

riport Tokaji Zsolttal

Még az idén megjelenik a Turulfi, Magyarország első képregény-regénye. Ennek kapcsán kérdeztük a szerzőt, Tokaji Zsoltot a könyvről, a képregényekről és a további terveiről. ő készségesen válaszolt, sőt rendelkezésünkre bocsátott egy kis előzetest a készülő kötet képeiből, amelyek ízig-vérig képregények, a szó klasszikus értelmében.

Oroszlány Balázs: Tokaji Zsoltot sokan ismerhetik műfordításairól vagy a régi kínai fegyverekről írt könyvéről, ám tavaly ősszel kiadtad első regényedet. Hogyan lesz egy sinológusból író?
Tokaji Zsolt: Nem tudom. Bár az orientalisták között ez nem számít kivételesnek. Gondoljunk csak a mongolistából kalandregényíróvá avanzsált Lőrincz L. Lászlóra. Ezzel persze nem a tervezett írói karrierem nyomvonalát szándékoztam előrevetíteni, mert hát elég más műfajban utazunk. Az esetemben egy egyszerű pályamódosításról volt szó. Sem intellektuálisan, sem egzisztenciálisan nem éreztem elég inspirálónak és biztosnak a sinológusi pályát. Magamba mélyedtem és kutatni kezdtem, mihez lenne kedvem, mi az, amihez talán értek és másokat is érdekelhet.

Hogyan fogadta a szakma, a “kínais” ismerőseid a Szólítsatok Brad Pittnek-et, mely ugyan Kínáról szól, de nem éppen klasszika filológia?
Az elszakadás a “szakmától” már öt éve megtörtént. Persze mai napig tartom a kapcsolatot jó néhány egykori kollegámmal, tanítványommal. Számomra is meglepő, hogy nyilvánosan rossz vagy elitélő kritikát senki sem fogalmazott meg. Tény, hogy ezzel azt kockáztatnák, hogy hiteltelenné válnak, mert hát Kínáról semmi olyat nem írtam, ami valótlanság vagy túlzás lenne. A stíluson persze lehet vitatkozni, de ha bevalljuk, ha nem, Kína nagyon-nagyon más, mint amit a hivatalos propaganda láttatni enged. Egyébként a klasszikus filológiától sem távolodtam el egészen. Decemberben jelent meg a fordításomban Lu Jü Teáskönyve, ami a teázás első összefoglaló munkája a világon.

Hamarosan megjelenik második regényed, a Hova mennek a kacsák?, amely kifejezetten ifjúsági regény. A Zsiráf diákújság szerkesztőjeként valószínűleg napi kapcsolatban állsz a tizenéves korosztállyal, mégis meg kell kérdeznem: kiknek írtad a regényt? Nekik, vagy esetleg a valamikori kamasz Tokaji Zsoltnak, akinek nem szíveskedett senki megírni?
Talán mindkettőnek. Első sorban azért szántam rá magam, mert dühít, hogy a kamaszoknak senki nem ír könyveket. Most nem a “Pite-szerű” édes-nyálas, idétlen történetekre gondolok, hanem olyanokra, ami valóban az ő problémáikról az ő nyelvükön íródik. Ennek oka talán a célközönség átmenetiségéből, illetve nagyon is változékony voltából fakad. Másrészt meg, persze nekem is segített a könyv, hogy egy rakás olyan kamaszkorból eredő görcsömmel szembesüljek, amit máig hordoztam magamban. Meg aztán így sokkal könnyebb megérteni ezt a korosztályt. Bízom benne, hogy én nem válok olyan felnőtté, aki legyint a problémáikon, és bármik legyenek is azok, nem hiszi el, hogy egy kamasz számára az igen is élet-halál jelentőségű lehet.

És elérkeztünk a harmadik regényedhez, a Turulfihoz. Elkerülhetetlen a kérdés: Olvastál, olvasol képregényeket? Mi volt az első, amire emlékszel?

Imádom a képregényeket. Debrecenben voltam kölyök még az előző rendszerben. Köztudott, hogy az Alföldi nyomdában százával készültek nyugati megrendelésre az akkor kiváló minőségűnek számító kivitelben a legkülönbözőbb képregények. Ami persze annak rendje és módja szerint, hogy-hogy nem kikerült és nem hivatalos forgalomban lehetett hozzájutni. A környezetemben szinte mindenki ezeken nőtt fel. Vettük, cseréltük éveken át. A Pókembertől kezdve Hulkon át a Fantasztikus négyesig… Nem kezdem sorolni. Kicsit zavaró volt néha, hogy egyik-másik csak svédül volt, de kit érdekelt?
A mai napig fontosnak és értékesnek találom a műfajt. Egyébként meg gyakorló apaként baromi jó érzés az öt éves fiammal újra élni az egykori hőseim kalandjait. Még akkor is, ha Marci ezeket immár zömmel csak a rajzfilm-változatokból ismeri.
Az első képregény, amire emlékszem egy Clever & Smart című volt, amiben két totál idióta karakter szerepelt.

Honnan jött a Turulfi ötlete? Valamelyik amerikai szuperhős áll a háttérben, vagy egyszerűen kellett már egy magyar szuperhős is?
Örülök, hogy erről is nyilatkozhatok. A Turulfi az első olyan munkám, amelyikben ötvözni tudtam a sience-fiction és a képregény iránti rajongásomat, úgy, hogy magam nem rajzolok. Még mielőtt bárki is plágiummal vádolna, el kell mondani, hogy az alapötlet nem a sajátom. Sci-fi novella íróként, fordítóként talán nem ismeretlen a neve Juhász Viktor barátomnak, aki az Átjáró című folyóirat – talán két-három évvel ezelőtti – egyik számában tette közé a Rádiumember magányossága című novelláját. A Turulfi valójában ennek egy továbbgondolt és sok szempontból átdolgozott változata. Viktor is és én is imádjuk az 1945 előtt megjelent magyar SF-t. Talán meglepő, de több száz ilyen alkotás (regény, novella) létezik. Némelyiknek igen zavarba ejtő, különleges világa van, ami nagyon inspirálóan hat. Ezeket gyűjtve, olvasva, ismerve óhatatlanul felmerül az emberben, hogy talán csak egy hajszál választott el minket attól, hogy az Egyesült Államok-beli szuperhős kultusz hazánkban is kialakuljon. A regény alapkoncepciója is ebben áll: hogyan festett volna egy ízig-vérig magyar szuperhős (fenomenális hérosz) nagyjából Supermannel egy időben? Turulfi nem egyetlen konkrét amerikai szuperhős magyar megfelelője, sokkal inkább a korai szuperhősök figuráiban fellelhető toposzok összességéből van összegyúrva egy nagy adag pannon sajátossággal.
S hát igen, véleményem szerint nagyon is szükség lenne egy magyar szuperhősre.

A kötet a beharangozó szerint sokat merít a kor szóhasználatából. Milyen forrásokat használtál?
Fordítóként elég sok közöm volt már a magyar nyelv különböző rétegeihez. Némi nyelvészeti előképzettségem is van, így a nyelvi játék különösen fontos és izgalmas volt a számomra. A regényt nyelvezetében, szóhasználatában is el akartam emelni a valóságtól. Hőseim egy olyan magyar nyelven beszélnek, amilyen sohasem volt, de talán lehetett volna. A célom az volt, hogyan hangzott volna az a magyar nyelv, amit a 30-as években beszélnek a valóságtól drasztikusan különböző, 40-50 éves történelmi fejlődést követően. Ehhez kiindulásnak a nyelvújítási kori szókészletet vettem (lásd légcepelkedő léghajó helyett), de persze sokat merítettem a már említett korabeli magyar SF irodalomból is (lásd telehor televízió helyett).

A könyv borítóját és belső illusztrációit Sarlós Endre készítette. Vele (és műveivel) hogyan kerültél kapcsolatba, miért őt választottad, hogy képet adjon a regényhez?
Eleve úgy írtam a regényt, hogy magamban láttam a képregényt. Bennem végig úgy élt, mintha ez előbb létezne, nekem csak dramatizálni kell a történetet. Mikor elkészült a Turulfi, megfogalmazódott bennem, hogy esetleg illusztrálni is lehetne, abban a stílusban, ahogy az nekem is megjelenik. Olyan belső illusztrációkat képzeltem, mintha valóban egy komplett Turulfi-képregény lapjai lennének. Ehhez kerestem grafikust. Sajnos a Korcsmáros, Zórád neve fémjelezte nagy generációból szinte már senki sem él – merthogy leginkább az ő 60-as, 70-es évekbeli rajzai után áhítoztam. Némi kutatómunkával így bukkantam rá a kiváló és még mindig aktív Sarlós Endrére. Azonnal felvettem vele a kapcsolatot. ő Szigetváron él, de egy képregény kiállításon, börzén személyesen találkoztunk. Készítetem vele egy interjút a Zsiráfba, mert mindenképpen fontosnak tartom, hogy halljunk róla, aki az “utolsó bölényként” jelenti a kapcsolatot a hazai képregény aranykorával. Barátság alakult ki köztünk. Elolvasta a regényemet és egy borítóképpel valamint 10 tábla belső illusztrációval ajándékozott meg. Zseniálisak. Nem tudok elég hálás lenni értük. Ismertem korábbról is a rajzait, de a mostaniak is kiválóak. Elsősorban történelmi képregényeket készít. A Szigetvár ostromáról készült albuma jelenleg is kapható, de sajnos a kiadó miatt félberekedt az a lendület, amivel Sarlós Endre ontaná magából a további műveit. Jelenleg 3 teljes albuma (Pannon tüzek, Képes Krónika, Rekviem egy hadseregért) van fiókban, melyeknek most magam is segítek kiadót találni.

Elképzelhető, hogy Turulfi kalandjaival valódi képregényben is találkozunk majd?
Ha csak rajtam múlna… Bár én a képregények filmes adaptációit sem tartom elvetélt ötletnek. Szóval akármit el tudok képzelni. Addig is – követve a képregény hagyományait – már készül a második rész.

Egy kínai szakostól, aki képregényhősökről ír, meg kell kérdezni: hogyan viszonyulsz a kínai (nyelvű) képregényekhez, képes történetekhez? Várhatunk Tőled egy képes Nagy nyugati utazás-fordítást, esetleg egy magyar nyelvű Tigris és a Sárkányt?

Ez azon kevés témák egyike, amely még a modern kínai kultúrából is nagyon tetszik. Elsősorban a klasszikus irodalmi, filozófiai témákat feldolgozó képregényeikért vagyok oda. Ezeket gyűjtöm is. Sok-sok évvel ezelőtt az Út és Erény Könyve (Lao-ce) képregény-változatából készítettem el az egyik fejezet magyar verzióját Terebess Gábor számára, aki szórólap formában ezt a boltjaiban közzé is tette. Ha igény lenne rá, szívesen vállalkoznék ilyesmire.

Oroszlány Balázs
kepregeny.net
2006. január