Egy denevér történelme

A filmtörténelemben ötödszörre nyílik fel a Denevérbarlang bejárata, hogy szabadon eressze az utóbbi évek legnoirosabb Batmanjét, és újraépítse a Joel Schumacher által elmocsarasított ösvényt. A Batman: kezdődik! célja lesöpörni mindent az asztalról és elfeledtetni Tim Burton bizarr adaptációit. Hogy mindez sikerül-e, az már a mozikban leellenőrizhető, de addig is íme egy rövid denevértörténeti összefoglaló!

Volt egyszer egy Batman

A Bruce Wayne alteregójaként élő Batman először 1939-ben jelent meg nyomtatásban, méghozzá a híres-neves Detective Comics 27. számában (The Case of Chemical Syndicate). Alkotója egy bizonyos Bob Kane volt és hősünk azidőtájt többnyire csak nyomozgatott a gonosztevők után, ahelyett hogy ízekre szedte volna őket. Közel egy évre rá, a lap 38. számában feltûnt Batman későbbi hû társa, az atletikus megjelenésû és mozgású Robin. Sikerük frenetikus volt, így a DC Comics-nál Batman hamarosan saját képregénnyel büszkélkedhetett, amelynek legelső számában feltûnt későbbi ellenségei, a Joker és a Macskanő prototípusa, a Macska (The Cat).

Három évet kellett várni és a Columbia stúdió égisze alatt 1943-ban megjelent az első filmváltozat: a The Batman 15 rövidfilmből álló, összesen négy és fél órát kitevő mozis sorozata szép sikert aratott (a főszerepben Lewis Wilson és Douglas Croft volt látható). 1949-ben újabb 15 rövid felvonással tért vissza a Denevérember a mozikba, ezúttal Robert Lowery-vel a címszerepben és Johnny Duncan-nal, mint Robin. 1954-ben egy bizonyos Dr. Frederic Wertham pszichiáter Seduction of the Innocent (Az ártatlanság védelmében) címû, képregényellenes írásában hosszasan ecsetelte Batman és Robin személyes kapcsoltát – utalva a történetben leledző rejtett homoszexualitásra. Az alattomos támadások azonban nem szegték kedvét a kiadónak: egy évre rá, 1955 júniusában Batman újabb hûséges társat kapott maga mellé, egy kutyát, Bat-Hound-ot. A készítők ezzel a lépéssel a fiatalabb korosztályt célozták meg. Egyértelmû volt, hogy a fiú és a kutya után hamarosan egy nő lép Batman életébe, Batwoman személyében. 1961-ben, a Batman füzetek 139. számában színre lépett Batwoman unokahúga is, Bat-Girl, aki egy csókkal Robin szívét is meghódította.

1964-ben a Batman képregények eladási rátája hanyatlani kezdett. A csődtől egy veterán képregényszerkesztő, Julius Schwartz mentette meg a lapot, amikor átalakította a karaktereket és – Robint kivéve – kihajított minden fölösleges mellékszereplőt a történetből.

Az eladások megemelkedtek. A harmadik sorozat immáron tévés széria volt: az 1966. januárjában debütáló Batmanben a batruhát (vagy inkább pizsomát) ezúttal Adam West öltötte magára, Robin szerepét pedig Burt Ward kapta meg. Az ABC 1966 és 1968 között mûsoron lévő sorozata mai szemmel nézve bőven kimeríti a gagyi fogalmát, ám akkoriban (egy ideig) az egyik legnézettebb mûsor volt. A heti két adásnappal összesen 120 részt megért széria népszerûségét jól mutatja, hogy a kor legnagyobb sztárjai és ügynökeik szinte egymással versengtek a negatív szerepekért ill. cameo-jelenésekért (ízelítőül néhány név: Burgess Meredith, Julie Newmar, Art Carney, Vincent Price, Cesar Romero, Cher & Sonny, Bruce Lee, Eli Wallach, Joan Collins, Cliff Robertson vagy Gábor ZsaZsa). A nézők viszont egy idő után a sztárparádé ellenére is megunták az epizódok kiszámíthatóságát és egyszerûségét. A tévésorozat legnagyobb érdeme, hogy a sikere megmentette a képregényt a megszûnéstől.

Miután a sorozat lekerült a mûsorról, egyesek igyekeztek újabb bőrt lehúzni szárnyas igazságosztóról: Superman mellett szombat reggeli rajzfilmként debütált 1968-ban a CBS-en a The Batman-Superman Hour c. blokkban. Ezt később két újabb rajzfilmsorozat, a The Adventures of Batman és a The New Adventures of Batman követte.

Egyre sötétebb fellegek

1970-ben Dennis O’Neill író és Neal Adams rajzoló teljesen átszabták a Batman képregényeket és többek között olyan szürreális, gótikus történetekkel örvendeztették meg a rajongókat, mint például az 1971-es Night of the Reaper (A Kaszás éjszakája – 237. szám). 1975-ben Batman közkedvelt ellensége saját képregényt kapott. A The Joker kilenc számot élt meg, mire alkotói rájöttek, hogy spin-off vállalkozásuk kevésbé sikeres és végül befejezték a kiadását. Közben a Michael E. Uslan és Benjamin Melniker producerpáros 1979-ben felvásárolta a DC Comicstól a képregény megfilmesítési jogait. A mozifilm forgatókönyve kapcsán az 1978-as, sikeres Superman mozi íróját, Tom Mankiewicz-et emlegették. 1983-ban új Robin érkezett a képregény 357. számába – egy bizonyos Jason Todd váltotta Dick Grayson karakterét, akiből aztán egy új szuperhős, Nightwing lett.

1986-ban jött a később Sin City-t megalkotó Frank Miller és négyrészes minisorozatával, a Batman: The Dark Knight Returns-zal hatalmas szakmai- és közönségsikereket ért el – a sötét lovag reneszánszát élte. Még ugyanebben az évben a DC Comics univerzum a szó legszorosabb értelmében újáépült a 12 részes, Crisis On Infinite Earths c. képregénysorozatban, amely eddig soha nem látott sötétséggel vonta körül Batman karakterét. 1987-ben Mike Barr író és Todd McFarlane folytatva a radikális változásokat Batman: Year Two címmel 4 számon át folytatódó történetet készített. 1988-ban a Warner Bros. nyilvánosságra hozta, hogy megkezdődött a Batman mozifilm forgatása, az akkor még Beetlejuice-ként ismert Michael Keaton-nal a főszerepben, és egy újonc, de borzongatóan kreatív vízióiról ismert Tim Burtonnel a rendezői székben. Szerződtetése hatalmas felháborodást keltett a rajongók körében, hiszen eddig csak olyan arcokhoz lehetett viszonyítani mint Wilson, Lowery vagy West, akikhez képest Keaton – fizikuma és őrült szerepe miatt a Beetlejuice-ban – nem tűnt valami ideális választásnak.

A denevérember legveszedelmesebb ellenségének, Jokernek a szerepét Jack Nicholson kapta, és riporternőként feltűnt Kim Basinger is. Burton terve a produkciós fázis alatt az volt, hogy a Frank Miller-féle történetet adaptálja vászonra, azonban a Warner Bros. nem egyezett bele, mivel a The Dark Knight a bőregér utolsó napjait dolgozza fel és kissé irreálisnak hatott volna egy zárófejezettel nyitni – amellett, hogy ezzel a lépéssel elásták volna a folytatások lehetőségét is.

Még ugyanebben az évben az olvasók elbúcsúztak a Jason Todd-féle Robin figurától, miután a Detective Comics 428. számában végzetét telefonos szavazásra bocsátották, és annak eredménye után haladéktalanul mennie kellett (Death in the Family – Halál a családban, 426-429. szám). Szintén ebben az évben, a legendás brit képregényalkotó Alan Moore (A pokolból, A szövetség) The Killing Joke címmel Joker elméjének legsötétebb bugyraiba ereszkedett le – természetesen csak képletesen szólva, de a korábbi forradalmi változásokhoz igazodva, ez a történet is sikert aratott. 1989-ben nem szakadtak meg a hagyományok: a legújabb szürreális mese főszereplője ezúttal Batman, aki az Arkham Asylum-ban kénytelen szembenézni eddigi ellenségeivel. Ez volt az első olyan batképregény, amely azt engedte sejtetni, hogy a sötét lovag ellenfeleihez hasonlóan beteg személyiség, mondhatni teljesen őrült. Nem sokkal később megérkezett a Batman mozifilm trailere és ezzel kezdetét vette a világon csak Batmániának nevezett őrület. Prince megjelentette sikerlistás Batdance c. dalát, június 23-án végre mozikba került a film, én pedig a sarki boltban kapható, 10 forintos Batman-matricás rágók vásárlásával aktívan is hozzájárultam a 750 millió dolláros merchandising bevételek eléréséhez.

1991-ben az első Batman mozi forgatókönyvíróját, Sam Hamm-et leszerződtették a második rész megírására, amelyben A Pingvin és a Macskanő lettek Batman új ellenségei. Viszont Tim Burton – aki akkor életében először és állítólag utoljára – bevállalta a második rész rendezését is, nem volt megelégedve a szkripttel és Daniel Waters-szel teljesen átíratta azt. Egy évvel később már jött is a második mozifilm, a Batman visszatér (Batman Returns) ugyancsak Michael Keatonnel a főszerepben. A Macskanőt Michelle Pfeiffer, A Pingvint pedig Danny DeVito formálta meg. Előbbi karakternek akkora sikere, lett, hogy a DC Comics 1993-ban saját képregénnyel lepte meg. 1992-ban a Batman: The Animated Series-zel az igazságosztó visszatért a tévéképernyőkre – Jokert Mark Hamill, a Csillagok háborúja Luke Sykwalkere szólaltatta meg.

Egy legenda amortizálása

1993-ban a Warner megerősítette szándékát a Batman 3 elkészítésével kapcsolatban. Mivel Tim Burton-nek rengeteg konfliktusa volt a stúdióval a második rész forgatása alatt, helyét az Összeomlás és Az ügyfél rendezője, Joel Schumacher vette át, a szintén távozó Keatont pedig Val Kilmer váltotta. Schumacher viziójába beszivárgott Robin figurája (Chris O’Donnell), a főgonoszok helyére pedig Kétarc (Tommy Lee Jones) és a Rejtvény (Jim Carrey) került. Kisebb epizódszerepben Nicole Kidman is feltűnt. Az 1995. június 16-án bemutatott Mindörökké Batman (Batman Forever) hamar túlszárnyalta a Batman visszatér bevételi rekordját.

Még ugyanebben az évben Akiva Goldsman (Az ügyfél, A csend fogságában) forgatókönyvíró nevét kezdték el emlegetni a következő, számban negyedik Batman mozi kapcsán. Az igazságosztót ekkor harmadszorra is lecserélték: Kilmert a Vészhelyzetes George Clooney váltotta, aki manapság „élete legszánalmasabb döntéseként” emlékszik vissza a történtekre. Megértjük. A látványban semmi újat nem mutató, nevetséges mesefilmmé lebutított Batman és Robin (Batman and Robin) soron következő főgonoszai Arnold Schwarzenegger (Mr. Fagy) és Uma Thurman (Méregcsók) lettek. Kisebb epizódszerepben feltűnt Bat-Girl (Alicia Silverstoone), mint a Bruce Wayne inasának, Alfred Pennyworth-nek (Michael Gough) az unokahúga.

Ha pedig azt hinnék, hogy Mr. Schumachernek egy életre elment a kedve a rendezéstől, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. 1997-ben, a negyedik Batman mozi premierje után közvetlenül a Warner Bros. máris tervezgetni kezdte a Batman Triumphant címre hallgató projektjét. 1998-ra már Schumacher is foglalkozni kezdett a következő Batman mozi gondolatával, és látomásaiban a Batman: Year One képregényfolyam kapott kiemelt helyet, a bennfentesek pedig egy újabb megformáló, Ben Affleck nevét emlegették…

1999-ben a Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream) rendezője Darren Aronofsky és Frank Miller képregényíró közösen kezdték tervezgetni saját Batman: Year One koncepciójukat. 1999-ben debütált a Batman Beyond rajzfilmsorozat, melyben az öregedő Bruce Wayne egy – nem is olyan – távoli jövőben fiatalabb tanítványának adta át fazonigazított gunyáját, hogy az védve az ártatlanokat, az igazságot szolgálja. A millenium évében tovább folytatódott a szóbeszéd, annak ellenére, hogy Aronofsky és Miller elképzelései egyre inkább távol kerültek a megvalósíthatótól. 2002-ban a Warner ismét nyilatkozott: a A tengeralattjáró (Das Boot) és Az elnök különgépe (Air Force One) rendezőjével, Wolfgang Petersen-nel szerették volna elkészíttetni a Batman vs. Superman mozit, melyben a két szuperhős nem csak hogy találkozott, de harcolt is volna egymással. Batman szerepére az akkortájt befutott Colin Farrell tűnt a legesélyesebbnek. 2002-ben a Buffy, a vámpírvadász (Buffy – the vampire slayer) alkotója, Joss Whedon is megpróbálkozott egy Batman prequel összehozásával, de célja kudarcba fulladt (jelenleg a Wonder Woman – Csodanő adaptációjával foglalatoskodik). Eközben nem állt meg az élet képregényfronton sem: 2002-ben Jim Lee rajzoló és Jeph Loeb író Hush elevezésű történetfonalukkal újratervezték Batmant és ellenségeit (Méregcsók, Killer Croc). Az eladások, akárcsak a korábbi finomításoknál, itt is gyorsan emelkedtek.

Tiszta lappal

2002 júliusában már mi is megírtuk, hogy az új Batman film főszerepére állítólag az Amerikai pszichó (American Psycho) brutális gyilkosát, Christian Bale-t szemelték ki a producerek. 2003 márciusában íróként merült fel David S. Goyer forgatókönyvíró-rendező neve, aki addigra már egy rakás adaptációval bizonyította rátermettségét. Neki köszönhettük többek között a Blade 2-3 (utóbbit rendezte is), a Holló 2, a Dark City és A parazita (The Puppet Masters) c. sci-fi forgatókönyvét, legújabb munkái között pedig megtalálhatjuk Nicolas Cage új filmjét, a Ghost Rider-t és a A villám (The Flash) modern feldolgozását. A márciusi értesülésekből biztosra vettük, hogy Goyer a Batman: The Frightening c. történetet dolgozza fel vagy teljesen új alapokra fekteti a sötét lovag soron következő celluloid kalandját (ma már tudjuk, hogy a második felvetés érvényesült). Még abban a hónapban a rendező személye is nyilvánosságra került: a 2001-es Mementóval befutott Christopher Nolan kapta meg a lehetőséget.

2003 szeptemberében a Warner Bros. próbafelvételre hívta Jake Gyllenhaalt, Christian Balet, Joshua Jacksont, Cillian Murphyt, Henry Cavillt, Eion Baileyt és Hugh Dancyt. Korántsem volt biztos, hogy a film forgatása – a terveknek megfelelően – jövő februárban elkezdődik, mivel egyre több párhuzam mutatkozott a Batman 5 és a vadonatúj Superman mozi előkészületi fázisai között (elsőként a sokáig húzódó szereplő- és történetválogatás). Egy héttel később azonban kihirdették a „nyertest”: Christian Bale bújhatott a denevérgúnyába. „Bale Batman ideális megszemélyesítője, mert egyensúlyban van vele a világos és a sötét oldal” � nyilatkozta Christopher Nolan. 2004 februárjában, Batman: Intimidation fedőnév alatt elindult a forgatás. A főgonoszok táborába csatlakozott Liam Neeson, Ken Watanabe és a korábban Batman címére pályázó Cillian Murphy. Az elmaradhatatlan női karakter szerepét Katie Holmes töltötte be.

És ezzel elérkeztünk a jelenhez. Az Amerikában már több hete bemutatott, nálunk most megjelent Batman: kezdődik! a hírek szerint teljesen új színt visz a Batman-filmek vonulatába. A két Chris (Nolan és Bale) mozija a Rotten Tomatoes gyűjtése szerint jelenleg 83%-on, az IMDb olvasóinak értékelése alapján 8,3 ponton, a Moziplussz olvasóinak értékelése után pedig 9 ponton áll.

Tehát ez a több, mint 60 éves denevér még egy jó ideig biztosan repülni fog.

tufee, 2005. 07. 13., MoziPlussz