Képregények reneszánsza

A rabbi bölcs macskája, az ostoba papagáj és az eredendő bűn

Az élet igazságtalan: míg a rabbi, bölcs macskájától az Úr megtagadta a beszéd képességét, addig az ostoba papagáj egész nap jártathatja a csőrét. A ravasz kandúrnak el kell hát követnie az eredendő bűnt, a madár megzabálását, hogy csodák csodájára – megszólalhasson.

Nem tudom, a képregényeseknek kit kellett megenniük hozzá, de tény: idén végre kinyitották a szájukat. Míg azonban Johann Sfarr bűbájos és sziporkázóan szellemes képregényében, A rabbi macskájában hősünk hazugságok és hitéleti viták tömegét zúdítja rá az algíri zsidó közösségre, addig a Magyar Képregénykiadók Szövetsége határozottan békésnek és őszintének tűnik. Az immár tizenhárom tagot számláló szövetség jobbára apró kiadókat tömörít, amelyeknek nagy része nem csak képregényben utazik. Zömmel fiatal vállalkozók, akik nem sajnálva a pénzt és az energiát, pontosan ismerve a kockázati tényezőket vágtak neki, hogy a maguk módján hozzáadjanak valamit a magyar kultúrához. Nekik is csak tippjeik vannak, vajon mi volt az a kezdeti momentum, amelyik az áttörést elindította.
Nyilván szerepe lehetett benne a nemzetközi retroreneszánsznak és a Maus körüli látványos reklámhadjáratnak is. De a változás igazi letéteményesei ők maguk. Azzal, hogy sikerült megtalálniuk saját intézményeiket (Magyar Képregénykiadók Szövetsége, Magyar Képregény Akadémia), helyszíneiket (kArton Galéria, Retorta) és fórumaikat, már most többet tettek, mint a kultúra más szféráiban dolgozók jelentős része. Jövő héten újabb nagyszabású rendezvénnyel jelentkeznek: a november 26-i Hungarocomix képregény-kiállítás és -vásár az Új Sugárban kapott helyet.
Legutóbb öt kiadó mutatta be legújabb kiadványait, de a formán kívül nem találni túl sok hasonlóságot: Dino Buzzatti újra megjelent verses poémája feküdt a Nyócker című animációs film sokszorosan díjazott alkotója, Odegnál Róbert A hívó című sci-fi-krimije mellet. Ez utóbbiról a kissé feszengő kiadó, Tóth H. József így nyilatkozott: „talán még a Sin City-nél is sötétebb”, és a közönségen röpke mosoly futott át.
Most már tudom: Tóth H.-nak mélységesen igaza volt. Tuti sikernek egyik kiadvány sem tekinthető: egyedül a Rejtő- sorozat számíthat biztos közönségre, de ez nem váltja ki a többi kiadóból az egyébként elvárható ellenszenvet. Kreatív és lelkes társaság ez, és még nem részegítette meg a siker.
Erre a jövőben sincs túl sok esély: reményük abban áll, hogy sok munkával és kitartással szerény profitot termelhetnek valamiből, amit igazán szeretnek.
De talán nem is baj: így legalább továbbra is példát mutathatnak a többi szakmabelinek szerénységből, összefogásból és érdekérvényesítő képességből.

Réz Anna
Magyar Hírlap
2005. november 23. szerda
Kultúra rovat
19. oldal