Anthony ‘Tony’ Stark azaz a Vasember (The Invncible Iron Man) akkortájt született, amikor Pókember, a Hulk, a Fantasztikus négyes vagy az X-Men. Alkotója, csak úgy, mint a felsoroltaknak Stan Lee, aki futószalagon gyártotta a szuperhősöket a hatvanas években, a szuperhős képregény ezüst korában.
A Pókember sikerét az adta, hogy a legyőzhetetlen státuszon és az egyedi szuperképességen túl emberi gyengeséggel is bírt, ami a szuperhős aranykorban nem volt jellemző. Ez volt a recepet minden további hősnek jutott valami gyengeség. A Hulknak a nyomoronc átváltozása (Dr. Jekyll és Mr. Hyde ellentéte), az X-Mennek a kitaszítottsága, a Vasembernek pedig az alkoholizmus. Az Iron Man, évtizedekig futott és fut jelenleg is, tehát a kiadott történetek számában vetekszik a fent említettekkel, folyamatosan szerepel az Avengers csapatában, ő vitte a haldokló Pókembert a kórházba 2007-ben egy elég megrázó képsorban, mégis valahogy mostohagyermeke a Marvel Univerzumnak. Sosem a legnevesebb írók és rajzolók készítik: jók, de nem a legjobbak. Sosem a legelsők közt emlegetik.
A Marvel szuperhősök újraértelmezése 2000-ben kezdődött Ultimate néven, naná, hogy a Pókfejjel. Sorra a nagy címek is megkapták a maguk Ultimate sorozatát (Avengers, X-Men) majd a kisebbek is (Vision, Iron Man, Human) mégha csak egy minisorozat erejéig. 2005-ben az Ultimate Avengers rajzfilmváltozatban is feldolgoztatott, és zajos sikere előre borítékolta, hogy mások is megjelennek animált formában.
Az Invincible Iron Man 2007 januárjában került a DVD boltok polcaira. Felemás sikere véleményem szerint ugyanarra az okra vezethető vissza, amelyre a képkockás változata. A technikai kivitelezése ugyanolyan tökéletes, mint az Ultimate Avengers volt, ám a története sablonos, szürke.
Tony Stark a fegyvergyáros nemcsak a fegyverkezés ellenzőivel, hanem cégének igazgatótanácsával is harcban áll. Jellemét csak az változtatja meg, amikor egy Kínában tett útja során így, nemes egyszerűséggel: meghal. Természetesen nem véglegesen, mert kap egy műszívet. A megrázónak szánt percek számomra inkább voltak nevetségesek és feleslegesek. Hiába ez az eredeti Iron man születés-történet, a meghatónak szánt pillanatok feloldódnak a komikus folytatásban, az ezerszer elcsépelt mentsük meg a világot a gonosztól akciókban. A bevezetőben említett semleges bugyuta fantasyt, melyet akárhol és akárhányszor láttunk már, most éppen Kínába helyezték, mert oda kapcsolódik az eredettörténet. Ősi démonok, a négy őselem megtestesítői (már ez is badarség, a kínai őselemek száma ugyanis hat), örökre kővé változtatva, ugyanilyen ősi tekercsek, mely feléleszti őket, hogy aztán minden földi hatalommal dacoljanak, kivéve a jövő század technológiáját alkalmazó Vasembert. A harcok látványosak, a grafika számítógépes támogatottsága itt látszik a legjobban, mégis unalmasak, mert előre tudjuk a kimenetelüket. Ha a film közepénél járunk, akkor még nem győzhet a főhős, ha már a vége felé, akkor igen. A történet többi része pedig nincs túlbonyolítva, az igazgatótanácsbeli harcokat megtetézi egy apa-fiú ellentét, de ahogyan a harctéren (és légtérben) úgy az öltönyösök közt is Tony Stark lesz a nyerő. The End, mehetünk aludni. És várhatjuk 2008 elejére az élőszereplősnek csúfolt, valójában sokkal több pénzből készült, tehát élethűbben animált Iron Man mozifilmet.
Darkplant – 2007.12.01.