Tucatnyi szuperhős, ha ránk támad
Októberben újabb négy sorozattal gazdagodott az utóbbi időben egyre inkább magára találó hazai képregénypiac – ezentúl magyarul is nyomon követhetjük Pókember, az X-men, a Fantasztikus négyes vagy Rozsomák kalandjait. Ne gondoljuk azonban, hogy ezek a füzetek pusztán könnyed szórakozást ígérnek, hiszen amerikai képregényekről van szó: a szuperhősöket időnként ugyanúgy megkísérti a pátosz, mint az Egyesült Államok honatyáit – nem kell ahhoz feltétlenül Amerika Kapitánynak lenni, hogy csillagsávos lobogóval keljünk-feküdjünk. Az új kiadványok szereplői között szerencsére találni antihőst is: Rozsomák kegyetlen, nincs morális előképzettsége, viszont kanadai.
Sokat tehet a hazai képregénykultúra kialakításáért az októberben elindított négy füzetével a Panini. A Marvel európai leányvállalata a tizenévesek körében leginkább függőséget okozó amerikai szuperhős-képregények közlését kezdte meg: a Hihetetlen Pókember, az Újvilág X-men, az Újvilág Fantasztikus Négyes és a Rozsomák füzetei havonta jelennek meg magyarul.
Mindez a hazai képregénypiacon mérföldkő lehet, hiszen legtöbben az amerikai kommersz képregényeket kezdik először gyűjteni – ilyen értelemben ezek a sokszor lenézett, egyértelműen a popkultúrába száműzött műfajú füzetek az irodalmibb, komolyabb mondanivalót hordozó albumok felé is kaput nyithatnak. Ugyanakkor kár lenne pusztán a magaskultúra viszonyában megítélni a sokszor egyáltalán nem csak gyerekeknek szóló képregényeket, hiszen az újonnan megjelenő sorozatok esetében a könnyedség egyáltalán nem színvonaltalanságot jelent, sőt, a Marvel éppen ezektől a füzetektől várja a zsáner megújulását, egykori népszerűségének visszaszerzését.
A magyar megjelenés azért is különösen fontos, mert az elmúlt hónapokban egyre több kiadvánnyal gazdagodó hazai képregénypiacról eddig hiányoztak a hasonló jellegű füzetek. Nyilván nem csak a gyűjtőknek fog feltűnni, hogy az olasz kiadó nagy gondot fordított a minőségre: a talán az amerikai eredetinél is igényesebb füzeteket ugyanis módon nem itthon, hanem Bolognában nyomják…
Szabó András teljes cikke elolvasható az Origón.
2005. november 28.