A műveltség minőségéért

Comics – szocialista álruhában

Bevallom – és nem is restelkedve -, hogy gyermekkoromban rajongtam a képregényekért. Jókat derültem Sicc úrfi kedves, humoros kalandjain, Bonzó kutya ügyetlen csetlés-botlásain, a három kismalac történetén. Észre se vettem akkoriban, hogy a rajzocskák alá szedett néhánysoros szöveg szinte észrevétlenül segít át a betűfelismerés kezdeti akadályain. Így hát, vagy harminc év után, értékelve e “műveket”, hasznosnak és értékesnek is tartom őket mind a mai napig. Sőt, hozzátehetem: ma is képregénybarátnak vallom magam. Azt hiszem, nem egyedül én nézegetem élvezettel, ahányszor kézbeveszem (és gyakran veszem a kezembe) Effel sziporkázó-szellemes, kifejező, mélyen humánus rajzsorozatainak kötetét, vagy a nálunk kevésbé ismert német karikaturista, Erich Schmitt, Noé bárkája vagy Mónika nővér című, ötletektől buzgó, önirónikus képregényét.
Teljes cikk a képre kattintva olvasható!

Garami László
Élet és Irodalom
1961. július 22.
7. o.