Robotok képregényben

Robotok képregényben

„Csökkenteni akarja termelési költségeit? Vásároljon robotot a Rossum's Universal Robots-tól! Darabja 150$!”

Ez a felhívás a híres cseh drámaíró, Karel Capek 1920-ban keletkezett színművében, az R.U.R.-ben hangzik el. Itt találkozhatunk legelőször a „robot” szóval, ami Capek találmánya.

A darabban szereplő robotok pont olyanok, mint az emberek, csak a magatartásuk gépies: mozdulataik határozottak, beszédük pattogó, arcuk kifejezéstelen, tekintetük merev. Derékban szíjjal összehúzott vászonzubbonyt viselnek, mellükön rézből készült számtáblák. A nevük: Marius, Sulla, Radius, Damon, Primus, Helena.

A korai fantasztikus-tudományos irodalomban, Mary Shelley Frankensteinje nyomán, a robotok ijesztő, fenyegető lények, akik, ha elég intelligensek a tudatos cselekvéshez, az emberiség elpusztítására, helyének az elfoglalására törnek. Ennek az iskolának még ma is vannak követői: Pókember, Superman és társaik időnként ádáz küzdelmet vívnak holmi őrült professzorok által szerkesztett óriásgépezetek ellen.

Az ötvenes években a neves amerikai tudós és író, Isaac Asimov egyik regényében megalkotta a robottörvényeket, amelyeknek lényege, hogy a robot számára a legfontosabb parancs az emberiség védelme. Ez némileg enyhítette szegény képzeletbeli robotok helyzetét: árnyaltabb lett a róluk alkotott kép. Egyre több tehát a „jó” robot, mint például a Marvel képregényekből megismert Gépember vagy a DC Fémemberei, akik annyira népszerűek, hogy saját sorozatban is szerepeltek.

Nagyon nehéz egy robotot jellemezni, hiszen ki az, aki képes magát egy mesterséges intelligenciával bíró gép helyébe képzelni? Minden kitalált robot (bionikus vagy szintetikus ember, androida, stb.) alkotója végül is akarva-akaratlanul emberi tulajdonságokkal ruházza fel teremtményét.

Ezt a problémát a Robotzsaru esetében ügyesen kerülik meg a szerzők: mivel Murphy csak félig gép, hiába minden programozás, az emberi tényező mindig erősebbnek bizonyul. (Megjegyzem: a Robotzsaru „fő utasításai” kísértetiesen emlékeztetnek Asimov robottörvényeire!)

Másik „gépregény”-sorozatunkban, a Transformerekben pedig kiderül, hogy ezek a messzi Kibertron bolygóról érkezett lények – bár a külsejük ezt sugallja – tulajdonképpen nem is robotok! Ha kicsit gépiesebben is cselekszenek, minden tulajdonságuk, szenvedélyük pont ugyanolyan, mint a „húslényeké”.

Már csak az hiányzik, hogy a robotoknak humorérzékük is legyen. De már ez is eszébe jutott George Lucasnak, a világhírű Csillagok háborúja sorozat írójának és rendezőjének. Filmjeiben a vicces helyzeteket Stan és Pan módjára a két robotszereplő, R2D2 és C3PO szolgáltatja!

Bayer Antal
Robotzsaru
1992/1 február, 5. szám