BD-re, magyar!

Lendületben a „kilencedik művészet”

Újabb rekordévet zárt a francia képregénypiac. Immár hét éve tart a töretlen növekedés, mely a könyvkiadás egyéb ágazataiban észlelhető lassú fejlődéssel szemben két számjegyű mutatóval büszkélkedhet. Kétségtelen, hogy ami a címek számát illeti, a tavaly megjelent 2204 – képregénnyel kapcsolatos – kiadvány mennyisége elenyésző a hagyományos könyvek özönében (45 000 új mű, ebből 6500 regény és 3500 gyerekeknek szánt nyomtatott munka).
Egészen másként fest azonban az ábra, ha a példányszámokat vesszük figyelembe. A tavalyi népszerűségi toplista a „kilencedik művészetben” ekképpen alakult: Titeuf (Zep) 1,5 millió példány; Largo Winch (Francq és Van Hamrne) 556 ezer; XIII (Vance és Van Hamrne) 500 ezer; Thorgal (Rosinski és Van Hamrne) 350 ezer; Cédric (Laudec és Cauvin) 304 ezer; Lucky Luke (Morris és Nordman) 250 ezer; Hupikék törpikék (Peyo Stúdió) 220 ezer; Bidochonék (Binet) 210 ezer; Kékzubbonyosok (Lambil és Cauvin) 205 ezer; Kid Paddle (Midam), A nép sikolya (Tardi) 200 ezer; A Troy-i trollok (Mourier és Arleston) 180 ezer; Pán Péter (Loisel) 150 ezer; Nők fehérben (Bercovici és Cauvin), Marsupilami (Franquin), A metabárók kasztja (Gimenez és Jodorowsky), Yakari (Derib és Job) 110 ezer; Buck Danny (Bergese) 102 ezer, Léonard (Turk és de Groot), Tanárok (Pica és Erroc) 100 ezer. További negyven kiadvány kelt el 50 és 100 ezer példány között. Mindezt nemcsak azért részleteztem, hogy az érdeklődők naprakésszé tehessék „kötelező olvasmányaik” listáját, hanem hogy a Bande Dessinée (Rajzolt sáv – a műfaj francia elnevezése) üzletének anyagi vetületeibe is betekinthessenek az adatok kedvelői. Franciaországban ugyanis a képregényt nem újságárusoknál „mérik”, mint Olaszországban vagy Japánban. A BD-k kemény kötésű, kitűnő papírra nyomtatott színes és drága albumok (egy 46 oldalas, az A4-es méretnél valamivel nagyobb „könyv” – a francia képregénynek ugyanis ez a hivatalos jogi és kereskedelmi megnevezés dukál – ára 8 és 13 euró között mozog), s mint ilyenek könyvesboltokban, szaküzletekben és nagyáruházakban kaphatók. Könnyen kiszámítható, milyen összegekről van szó még egy szerény, húszezer példányban eladott tétel esetében is. Frankhonban senki sem csodálkozik azon, hogy Európa legnagyobb Ferrari-magángyűjteményének tulajdonosa egy képregényrajzoló: Asterix apukája, Albert Uderzo. És akkor hol vannak még a külföldi copyrightok, a merchandising, az audiovizuális jogok! Ha már az utóbbinál tartunk: 27 millió francia nézett meg tavaly olyan filmet, amely képregény feldolgozásaként készült: 15 millióan voltak kíváncsiak Asterixre (A Kleopátra-küldetés), 6 millióan a Pókemberre, 4,6 millióan a Sötét zsarukra, 1,2 millióan a Pengére, és több százezren a From Hellre, a Ghost Worldre, a Corto Maltesére, a Kárhozat ösvényeire vagy az új Jean-Claudera. Több mint ötven új képregény-játékfilmfeldolgozás van készülőfélben (Jack Palmer, XIII, Bob Morane, Blake & Mortimer, Blueberry, Michel Vaillant, Lucky Luke, Tintin – ennek Spielberg vette meg a jogait -, Hó, A csapdaasszony). A tévé- és rajzfilmgyártásban is előretörtek. Nem szabad megfeledkezni a videojátékokról sem, hiszen a játékszoftver készítő cégek már világszerte akkora bevételeket söpörnek be, mint a filmipar. A legnépszerűbb francia fejlesztések: Asterix, Thorgal, XIII, Lucky Luke, Papyrus, Largo Winch.
A „kilencedik művészet” nagykorúságáról nemcsak a tekintélyes példányszámok és busás nyereségek tanúskodnak, hanem a műfaj sokrétűségét bizonyító, egyedi arcéllel rendelkező kiadók elszaporodása, a gazdag kritikai és elméleti irodalom (folyóiratok, szakosodott weboldalak, könyvek) és a kísérőrendezvények (kiállítások, árverések, fesztiválok – lásd keretes írásunkat) virágzása is. A 2002-es év képregénytermésének műfaji megoszlása világosan alátámasztja az elmondottakat: mangák 377 új címszó, képzeletvilág (tudományos-fantasztikum, heroic-fantasy, fantasztikum) 270, humor 257, krimi (kémregények, thrillerek) 131, történelem (beleértve a western- és kalóztörténeteket) 118, erotika 19, gyerek BD-k 48, esszék és elméleti munkák 67, egyéb 274. Az összképhez még 16 folyóirat és beláthatatlan mennyiségű elektronikus fanzin tartozik.
A kommersz mamutkiadók mellett – Glénat-csoport évi 181 újdonsággal, Dargaud-csoport 157, Flammarion-csoport 113, Panini-csoport 100, Delcourt 98, Tonkarn 80, Soleil 67, Dupuis 58 – megtalálják közönségüket az olyan kísérletező, underground, alternatív vagy elit házak is, mint a Paquet (23), a L'Association (21), a Les Requins Mareteaux (13), a Cornélius (7), az FRMK (5), a Vertiges Graphiques (5) vagy az Ego comme X (6) is.
A képregénypiac ismerői szerint a lendületes fejlődés okait a kiadók igen alapos marketingtevékenységében, a felnőtteknek szóló könyvek előretörésében és a műfaj más területekre történő átterjedésében kell keresni. Ami pár éve elképzelhetetlen volt, megtörtént: olyan tekintélyes lapok jelentettek meg hasábjaikon előközlésben képregényeket, mint a Télérama, a Les Echos, a VSD vagy a Le Monde.
A franciaajkú európaiak kultúrájának a képi narráció e sajátos formája szerves részét képezi. Egyharmad részük olvassa rendszeresen a szekvenciális művészet termékeit és rendelkezik több mint tíz albumból álló gyűjteménnyel. Az egykori keleti tömb tagállamaiból a szerb, a horvát, a szlovén, a lengyel, az orosz rajzolók mind tevékenyebben nyomulnak a „kilencedik művészet” nemzetközi berkeiben. BD-re magyar!

Kopeczky Csaba
Műértő
2003. március 23. old.