TDK – Magyar Hírlap és Népszabadság

Ajtónk előtt a sötét lovag

Eljött, és székbe szegez mindenkit, még azokat is, akik egyébként utoljára a tesójuk kacatai között láttak róla szóló képregényt. Miután sorra berobbantotta az amerikai mozikasszákat, Bruce Wayne, azaz Batman megérkezett. A figura kedvelőinek a napokban a magyar mozikba került A sötét lovag olyan mennyei manna, amelyért mindőjüktől erős kézszorításokat kapna a rendező, Christopher Nolan. Na és a szereplők is: Christian Bale – a cikk írója már másutt kifejtette szűnni nem akaró rajongását iránta –, Batman szerepében, Aaron Eckhart, Gary Oldman, Michael Caine, Morgan Freeman és végül Jokerként Heath Ledger, de rá még később visszatérünk.

Az alapsztori természetesen nem hoz túl sok újat – sőt néhol nehézkes követni a bűnözők, illetve üldözőik agymenéseit és taktikázását –, de nem is ezért szeretjük a filmet. Gotham Cityben már-már győz a jó, és Batman a saját nyugdíjazásán gondolkodik, de a gonoszság utat tör magának: a város gengszterei – akik valamilyen oknál fogva minden amerikai filmben kelet-európai akcentussal beszélnek, és feszt savanyú uborkát majszolnak – szövetkeznek az eszelős Jokerrel. És kész a baj.

A képregény-adaptációkkal igen ügyesen brillíroznak az utóbbi időben a rendezők, és ez Nolannak is sikerült: tökéletes meseszerű, mégis átélhető atmoszférát teremt, amelyhez remekül hozzájárul Christian Bale (Batman) folyton erős, mégis érzékeny férfitekintete és Heath Ledger is, aki ezek után garantáltan – ha az amerikai filmakadémiának egy kis esze van – meg fogja kapni a posztumusz Oscart. (Továbbmegyek, nem csodálkoznék, ha korunk James Deanjévé avanzsálna rövid időn belül, már ha divat lenne még a 21. században – és Gotham Cityben – igazi ikonokat gyártani.) Ledger olyan hidegrázós profizmussal hozza Joker figuráját, hogy a film huszonkettedik percében ráébredünk: Jack Nicholson magasra tett mércéjét a Lovagregényből ismert, nemrég elhunyt színész röhögve szárnyalja túl.

A mozi természetesen bővelkedik a jellemző amerikai betegségek tüneteiben, lásd folytonos rettegés, menekülés; illetve az olyan, állítólag szintén tengerentúli vívmányokban, mint a demokrácia szeretete mindenekfelett, a család szentsége és az emberiesség. (Ez utóbbi főként a komppal menekülős jelenetben nyilvánul meg, ami azért kissé erős.)

A sötét lovag viszont olyan kerek egész, amelyet láthatóan jókora profizmussal készítettek, anyagi forrásokkal jócskán megtámogatva. A belső humor ritkán kerül elő, de akkor csillog a filmben, a párbeszédekben elhangzó közhelyek pedig betudhatók a képregényeredetnek és az egyszerű mondanivalónak. Ami mi is? Hát igen, sokszor a jó és a rossz oldalon állókat egy paraszthajszál választja el egymástól, semmi sem fekete-fehér, de még mindig érdemesebb a jó oldalon állni. Főleg ha nem akar az ember összefutni Bruce Wayne-nel egy sötét sikátorban.

Zalka Szilvia, 2008-08-07, Magyar Hírlap Online


A sarki rendőr félelmei

Az már most nyilvánvaló, hogy Cristopher Nolan filmje az év kasszasikere: 18 nap alatt – szinte hihetetlen teljesítményként – csak Amerikában 400 millió dollárt hozott össze, s ezzel máris megtérült a 185 millióból forgatott film. Egyelőre csak az évről beszélünk, de A sötét lovag olyan gyorsan kapaszkodik fel az örökranglistán (jelenleg a nyolcadik), hogy nemsokára a legtöbbet fialó alkotások között találja magát, a Titanic, a Shrek 2, a Csillagok háborúja és az E. T. társaságában.

Efféle számokkal nehéz vitatkozni. De nem is kell. Hiszen a ’89-től ’97-ig tartó, négy részt tartalmazó Batman-sorozat kapcsán nem is az volt az igazán nagy kérdés, hogy fiskálisan lehet-e még új vért önteni a denevéremberbe, hanem hogy művészileg, kreatíve mit lehet még kisajtolni a jobbára szétforgatott, önmagába fulladó mítoszból.

Nolan három évvel ezelőtt, az új sorozat első részével (Batman: Kezdődik), az eredettörténettel azt a nem mindennapi bravúrt vitte végre, hogy nézhető, élettel teli figuraként teremtette újra az amúgy unalmas, kiszámítható alakot. Batmannel még a zseniális Tim Burton se nagyon tudott mit kezdeni, hiszen a denevérember szerepe kimerül a sarki rendőrében: idejében kell érkeznie a tett helyszínére, plusz némi vívódás. Burton sem tehetett mást, a főhőst némiképp megkerülve a helyszínre (Gotham City) és a gonoszokra (Jack Nicholson, Danny De Vito) pazarolta el összes alkotói energiáját. Nolan is csak annak árán volt képes újraértelmezni a főhőst, hogy az első részben lemondott a karakteres gonoszokról, vagyis teljes egészében átengedte a terepet Batmannak. Nyilván ezt az állapotot nem lehetett sokáig fönntartani.

A sötét lovag így lett Joker, azaz Heath Ledger filmje. A fim forgatása után nem sokkal elhunyt színész véghezvitte a lehetetlent, nem csupán utolérte a korábban a figura bőrébe belebújó Nicholsont, de még rá is tromfolt. Az ő Jokere már a XXI. század gonosza: nem érdekli se Isten, se ember, nem igazán motiválja se pénz, se hatalom, művészete a minél kilátástalanabb káosz és az annak mélyén kibomló, hátborzongató esztétika. Egyszerre pszichopata és gyermek, viszszahúzódó és elementáris. Ha ő van a vásznon, a film hihetetlen energiákat kap, ha nincs, akkor csak a mesterségbeli tudás érvényesül, igaz, az sem alapfokon. Freeman, Caine, Gary Oldman már ha akarna, se nagyon tudna rontani.

Mindezekkel együtt A sötét lovag messze nem hibátlan alkotás. Nem egyenletes a ritmus, és a film hossza is megvicceli az alkotókat, hiába a szűnni nem akaró akció, vannak olyan pillanatok a túlzsúfolt 152 percben, amikor már érdektelenné válik motiváció és logika, kifakul a szerelem és az őrület. És persze az is elkerülhetetlen – ha már a sötétség mélyére próbálunk pillantani -, hogy némi konyhafilozófia és jóféle naivitás is idekeveredjen. Ám akárhogyan is nézzük, az új Batman-film a főként iróniával dolgozó Vasember után az első olyan képregényfilm, amely a valódi életet, illetve annak árnyékát csempészi a vászonra. Nem az ötletektől habzó, csiricsáré Gotham Cityt, hanem egy Chicagóhoz nagyon is hasonlító földi poklot. Amiben talán épp az a legborzasztóbb, hogy nagyon is élhető hely.

Papp Sándor Zsigmond, 2008. augusztus 7., nol.hu

Ennél gonoszabbat nem tudok elképzelni

    Amikor Christopher Nolan kezébe vette a hosszú évek óta halott Batman franchise-t és újraértelmezte a figurát, egy igazi legendát teremtett újjá. A történetet az előzményekkel újrakezdő Batman: Kezdődik kritikai sikere és mesés bevételei után már csak az volt a kérdés, hogy vajon újra sikerül-e Nolannak nagyot dobnia. Azaz, ismét elmesélnie Joker és Batman konfliktusát, amit nem is akárki, Tim Burton egyszer már megtett. A választ már tudjuk: igen. A kérdéseink pedig csak most következnek. – Tv- magazin

A Batman: Kezdődik sikere után sokunknak egyértelmű volt, hogy folytatódik a történet. Önnek is?

Nem feltétlenül, bár a film nagyon ígéretes premisszával végződik: megelőlegeztük Joker visszatérését, az újonnan felépített Batman-univerzum is kecsegtető lehetőségeket rejtett magában. Miután kijött a mozikban a Batman: Kezdődik, egyre jobban kezdett érdekelni a folytatás. Csak akkor voltam hajlandó belevágni, amikor mindenkiben tudatosult, hogy mivel egy, a filmvásznon már látott történetet mesélünk újra, nemcsak dramaturgiailag, hanem fizikálisan sokkal grandiózusabbnak kell lennie.

Mi volt mindennek az alapkoncepciója?

A kreatív folyamat legizgalmasabb része az volt, hogy kitaláljuk: ki is lenne Joker a mai világban. Hogyan lenne képes destabilizálnia Batman rendezett világát. Rombolja szét darabokra, sőt változtassa meg világnézetét. Olyan monumentális karaktert akartunk teremteni, aki mindent a feje tetejére állít.

Hű, akkor végül is, milyen Jokert képzeljünk el?

A legegyszerűbb jellemzés az lenne: anarchista. Egy olyan Jokert teremtettünk, aki vegytisztán gonosz abban az értelemben, hogy nem motiválja semmilyen logika. Ahogy Michael Caine karaktere is jellemzi őt: “Látni akarja, ahogy lángol a Föld”. Szétrombolja az emberek életét, és a saját értékrendszerükkel szembesítve semmisíti meg őket. Ennél gonoszabbat nem is tudok elképzelni.

Még Batmannal szemben is van hatalma?

Hogyne! Megvet minden rendezett, kontrollált viselkedést, de az erkölcsösséget is. Ha hisz is valamiben, akkor az, hogy a társadalmi értékek és szabályok mind tévesek és álszentek. Életcélja, hogy ezt bizonyítsa. Batman a szemében a legnagyobb képmutató a saját maga által kreált szabályokkal és önkéntes polgárőr státusával.

Egy másik ismert Batman-karaktert is “újjászabott”, Harvey Dentet, azaz Kétarcot.

Igen, ő is az eredeti képregény egyik legrégibb figurája. Úgy gondoltuk, hogy ő fogja Gotham város pozitív oldalát képviselni. Harvey Dent, mint államügyész, hadat üzen a maffiának, Bruce Wayne, azaz Batman saját keresztes hadjáratának a legitim változatát látja benne. Amikor Christian Bale-lel a forgatókönyv korai stádiumában arról beszélgettünk, hogyan lehetne annak az embernek a pszichéjét jobban kibontani, aki maszkba bújva jótékonykodik, rájöttünk: akkor, ha valami katalizátorként hat rá. Azaz, ha szembesül önmagával egy politikai vagy egyéb befolyásos figura személyében, aki ráadásul még a város társadalmára is hatással van. Harvey Dent pedig ennek a lehető legerősebb manifesztációja. Bruce Wayne tehát azt gondolja, hogy visszavonulhat, eljött az ember, aki átveszi a feladatot. Egy igazi hős, aki nem bújik maszk mögé. A történet tragédiája pedig pontosan ebben rejlik. Batman is sötét, drámai hős, így Harvey is azzá válik. A szemünk előtt látjuk a jó ember tündöklését és bukását.

Akkor Christian Bale most másképp alakítja Batmant, nem?

Igen, mert nem kellett már a Batman-univerzum bemutatására törekednünk, rögtön fejest ugorhattunk a történetbe. Egy teljesen kialakult Batmannel és Bruce Wayne-nel dolgozhattunk, ez egyrészt nagyobb feladat volt Christian-nek, másrészt sokkal nagyobb lehetőség a kibontakozásra. A hős álarca mögött betekintést adhatott a kételyei miatt őrlődő érzékeny emberbe, akit még a lelkiismerete is kínoz, miután szembesül azokkal a következményekkel, amiket mint Batman, a város életében okoz.

A “show-t végül Heath Ledger lopja el”. A tragikusan fiatalon elhunyt színész egyértelműen élete legjobb alakítását nyújtja Joker szerepében.

Engem Heath alakításának minden egyes momentuma meglepetésként ért. Egy szimpla beszélgetés után adtam neki a szerepet, akkor még nem is volt forgatókönyv, csak arról eszmecseréztünk, hogy milyen lehetne a figura. Mindketten láttuk a potenciált, hogy egy igazi, tiszta anarchista, kaotikus Jokert hozzunk létre. Nem hiszem, ahogy akkor tudta, hogyan akarja eljátszani, de biztos voltam benne, hogy képes lesz rá. Hogy eltűnik, és majd megjelenik a karakter bőrébe bújva. Később, amikor már javában készült a forgatókönyv, többször beszéltünk telefonon. Arról mesélt, hogy hasbeszélőket figyel meg, különböző technikákat tanul a hangja elváltoztatására, és ilyen apró finomságokat, amiről fogalmam sem volt, hogy mit akar. Abban viszont biztos voltam, hogy egy olyan színészről van szó, aki valamilyen teljesen eredeti megoldásra képes. Amikor az első próbafelvételeket rögzítettük, azonnal láttam, hogy tényleg Jokerré vált.

Visszatérve a sztorihoz: Bruce Wayne egyetlen szerelme, Rachel Dawes karaktere sem közömbös Dent iránt. Sőt: a két férfi között vívódik.

Az első filmben már kiderült, hogy Rachel, aki nemcsak Bruce legrégebbi barátja, hanem a szerelme is, úgy érzi, hogy Batman elvette tőle azt a férfit, aki hozzá igazán közel áll. Egyetért a missziójával, de elvesztette a férfit, akit szeretett. A történet valóban ott folytatódik, hogy Rachel a másik keresztes lovag, Harvey Dent partnere. Őt is a maszknélküli hős bűvöli el, egy sokkal reálisabb alternatívája a normális életnek. Bruce Wayne mindig is elérhetetlen volt a számára, Harvey Dent pedig a praktikus alternatíva.

Rachelt a korábbi filmben alakító Katie Holmes helyett Maggie Gyllenhaalra bízta a szerepet. Miért?

Maggie fantasztikusan vonzó személyiség és színész. Egyszerre tud hétköznapi módon hihető és emberfelettien kedves és meleg lenni. Ő tudta erőlködés nélkül eljátszani azt a nőt, akihez két harcos férfi menekülhet.

Bruce Wayne-hez mégis a komornyik, Alfred áll a legközelebb.

Igen, és ráadásul a viszonyuk sokkal intimebbé válik, egyre inkább apafiguraként jelenik meg Alfred Bruce életében. Az ember, akiben a legjobban bízik. És az is kiderül, hogy mélyen hisz Bruce Batman küldetésében, sőt ő az, aki tulajdonképpen motiválja és egyben egyre mélyebbre taszítja ebben. És mivel ismét Michael Caine alakítja, övé lettek a legviccesebb mondatok is. Sosem láttam még ilyet: bármit el tud úgy mondani, hogy azon nevessen az ember.

Csákvári Géza, 2008. augusztus 1., nol.hu