A képregény kezdetei: az amerikai politika szolgálatában

A kelet-európai bevándorlók a képekben értették meg leginkább egymást: képregényeikbe beleszőtték zsidó félelmeiket, otthonról hozott történeteiket is. Erről látható kiállítás augusztus végéig Berlinben.

A képregény a múlt század elején jelent meg, elsősorban az Amerikába bevándorolt kelet-európai zsidók révén. Az otthonról hallott színes történeteket, szereplőket – így például a Gólemet – az új világ modern környezetébe és harcaiba helyezték. És mivel a bevándorlók első nemzedéke számára az angol is új nyelv volt, nem a szöveg, hanem a rajz volt a lényeg.

A képregényben rövid történeteket ábrázoltak, annyi szöveggel, amennyit egy bevándorló is megérthetett; ezekben a Jó mindig olyan természetesen és könnyen győzedelmeskedett, amiként azt a való világban soha sem tapasztalhatták meg a képregényt rajzoló, főleg szegény zsidó családból jött emberek.

1893-tól közölték a lapok hétvégi mellékletei a kis, rajzos történeteket, amelyek aztán önállósodtak, saját hősöket kaptak – és már a tízes évektől külön füzetekként jelentek meg. Az ír, német, olasz, de főleg zsidó származású bevándorlók így próbáltak – esetleges nyelvi hiányosságaikon és alacsony származásukon túllépve – megjelenni az amerikai kultúrában.

Batman, Superman, Captain America – valamennyi új hőst olyan zsidók rajzolták, akik így akarták bizonyítani hazafiasságukat. Batman vagy Superman ugyanis mindig a jó ügy, azaz Amerika mellett harcolt. A harmincas évektől például egyre gyakrabban győzték le a képregény hősök a német nemzeti szocialista politikusokat.

A berlini Zsidó Múzeum – voltaképpen a párizsi és az amszterdami zsidó múzeumok anyagát kibővítve – augusztusig tartó kiállításon mutatja be a képregény hőskorszakát, a zsidó tervezőket és hatásokat. Például azon Superman-füzeteket, amelyeknek elején Superman rongybábuként fogja és hajítja el Goebbelst.

A képregény hőseit végig mozgósították a második világháború alatt: hol a németektől, hol a japánoktól mentették meg a világot Superman és társai.

A képregény mindig igazodott az amerikai külpolitikához, és az ötvenes években már az új gonosztól, a kommunizmustól óvta a szabadság hazáját. Ugyan az egyértelmű politizálást kerülték a rajzolók – elvégre munkáikat nagy számban gyerekek nézegették -, utalások szintjén mindig ott voltak az éppen aktuális amerikai érdekek.
A berlini Zsidó Múzeumban ritkaságszámba menő kezdeti példányokat vagy a rajzolók eredeti, megsárgult terveit is megtekinthetik a látogatók. A kiállítás azonban nem csak a múltra fókuszál – olyan kortárs alkotók művei is bekerültek az anyagba, mint a nácik és a zsidók ellentétét macska-egér-harccá átrajzoló Art Spiegelman vagy Rutu Modan, Joann Sfar, Ben Katchor.

T. P
Heti Válasz
2010. június 27.