Népregény

Manga- és anime-kultusz

A távol-keleti képregényeknek és rajzfilmeknek hazánkban is kialakult a rajongótábora. A mangában és animében többmilliárdos üzlet rejlik.

Egy, a tokiói diplomaták körében keringő legenda szerint a németek japán képregényrajzolókat hívtak meg Európába azzal a céllal, hogy azok olyan mangatörténeteket készítsenek, amelyek Németországban játszódnak. A képregények kiadása után ugyanis állítólag ugrásszerűen megnőtt a japán turisták érdeklődése a bennük szereplő német városok iránt. A mangarajongó miniszter irányításával a tokiói külügyminisztérium pedig Conan, a detektív-képregényhős segítségével népszerűsíti a japán diplomáciát, de hasonló eszközökhöz nyúl az ország rendőrsége is. A képes történetmondás erejét bizonyítja, hogy még az Európai Unió is mangasorozattal mutatja be a japánoknak, hogy miről szól az európai integráció.

KÉPES TÖRTÉNELEM. A manga japánul képregényt jelent, az anime pedig az animációs film rövidítése. A távol-keleti ország nagy hagyományokkal rendelkezik a képes történetmondásban. Már az első igazi regénynek tartott, Gendzsi regénye című XI. századi művet is illusztrálták. A mangához és az animéhez vezető út legfontosabb állomása azonban a XVII-XIX. század, ekkor élték virágkorukat a rajzos történetek: az ukijo-e fanyomatok vagy metszetek sokszorosítva szélesebb közönséghez is eljuthattak. Utána nyugati hatásra jelentek meg az igazi képregények, majd a technika fejlődésével az animációs filmek.

Évente több mint 2 ezer bemutatott animációs filmmel Japán a világ rajzfilmgyártásának élén jár. Ugyanez igaz a képregényekre is: a mangakiadás 4 milliárd dolláros üzletág, a képregények az összes japán nyelvű kiadvány körülbelül 37 százalékát teszik ki. A tavalyi mozistatisztikák szerint Japánban a tíz legnézettebb film közül négy anime volt, egyes mangákból pedig több millió példányt adnak el hetente. Utóbbiakat a japán olvasók iszonyú sebességgel dolgozzák fel: az egyik nagy kiadó által közzétett statisztika szerint egy átlag olvasó – a vonaton vagy a metrón – háromszáz oldalt olvas el húsz perc alatt, azaz négy másodperc jut egy oldalra, a pislogásokat is beleértve.

„A manga és az anime a japán szem rágógumija” – magyarázza Papp Zília, a tokiói Waseda egyetem és az ausztrál University of New-South-Wales rajzfilm, grafikus design és vizuális kommunikáció kutatója. Könnyen fogyasztható, rengeteg van belőle minden témában és könnyen emészthető: ha végeztünk az egyikkel, jöhet a következő. A képregények és a rajzfilmek a szigorú japán vállalati kultúra stresszoldói is egyben. A túlórázás, a tekintélyelvű kultúra, a visszafogott társas érintkezés és a munkahelyre vivő hosszú vonatút ugyanis hatalmas feszültséget okoz az emberekben. Papp – aki azt kutatja, hogy az Edo- és a Mejdzsi-korszak festészete milyen hatással van a kortárs japán médiára – úgy véli, fontos eleme az animének és a mangának, hogy nem valódi színészek szerepelnek benne, így az olvasó vagy a néző egy fantáziavilágba kerül, ahol bármilyen élethelyzet mindenféle probléma vagy szégyenérzet nélkül kifejezhető vagy megélhető.

Susan Napier, a massachusettsi Tufts University professzora, egyúttal több, a japán animációs filmek világát vizsgáló könyv szerzője szerint ugyanakkor az anime sajátos művészet, amely komplex történetet mond el, és – még a fantáziavilágban kifejezve is – néha valóságosabbnak tűnik, mint egy hollywoodi film. „Legtöbbjük nem a gyerekeknek, hanem a fiatal felnőtteknek szól, akik a felnőttkorral egy nehéz és bonyolult világba csöppennek bele” − véli Napier. A mangák és az animék kitalált hősei sokszor hagyományosnak tűnő emberek, cselekedeteiknek pedig igazi következményeik vannak.

DISNEY NYOMÁN. A japán képes ábrázolás „isteneként” is tisztelt, és a múlt század hatvanas éveiben a tévére vitt képregény-adaptációival és megjelenítésmódjával iskolát teremtő Tezuka Oszamu ugyan munkáinak alapjául a klasszikus Disney-rajzfilmeket tekintette, de a japán képregények és rajzfilmek „nyugati” társaiktól mégis számos vonásban különböznek. Tezuka hatására alakultak ki a jellemző vizuális ismertetőjegyek: a stilizált ábrázolásmód, a nagy fej, nagy szem, a másfajta anatómia és az érzések szimbólumai. A karcsú, hosszúlábú, még nagyobb és fényesebb szemű és színes hajú, esetleg nagy mellű karakterek a hetvenes években, illetve az után keletkeztek.

A japán történetvezetés nem lineáris, és tele van a filmesztétikából ismert képsorozatokkal, például perspektíva-váltásokkal. Papp Zília ehhez még azt is hozzáteszi, hogy az animékben nincs egyértelmű ellentét a jó és a rossz között, mint mondjuk a leegyszerűsített Disney-történetekben, hanem komplex karakterek jelennek meg. A Chihiro Szellemországban című filmjével 2003-ban Oscar-díjat nyert Mijazaki Hajao egyik művében például az istenek erőket képviselnek, morális töltés nélkül. Ez lényegében sintoista, illetve taoista koncepció, ami meghökkenti és egyben meg is ragadja a külföldi nézőt.

Az általános tulajdonságok ellenére a képi megjelenítés egyáltalán nem kötött. Ha besétálunk egy mangaboltba vagy beülünk egy tokiói internet- és manga-kávézóba (ahol általában több tízezer kötetből válogathatunk), s belelapozunk néhány képregénybe, akkor rengeteg rajzstílust láthatunk. Ugyanígy, az anime esetében is lényeges eltérések lehetnek például egy kislányoknak szóló vagy egy cyberpunk rajzfilm karakterei és ábrázolásuk között, amely nem csak a különböző célcsoportból, hanem a filmek eltérő költségvetéséből is következik. Az animék és a mangák története is igen sokféle lehet. Léteznek fiúknak vagy lányoknak szóló, de uniszex történetek is, a téma lehet a szerelem (akár azonos neműek között is), a technológia (robotok), a világvége, de a személyiséggel vagy a nemek különbözőségével kapcsolatos kérdések is.

TÖMEGTERMELÉS. A hazánkban is egyre népszerűbb japán vagy japán ihletésű rajzfilmek az Egyesült Államokban dollármilliárdos üzletet képviselnek. Az anime mára az amerikai mindennapok részévé vált. Öt éve indították útjára a ma 40 millió háztartásban fogható Anime Network csatornát, és Hollywood is gyakran animéből merít a filmekhez, mint legutóbb James Cameron, a Titanic Oscar-díjas rendezője. A japánok nemzetközi térhódítása mögött agresszív marketingstratégia is áll. A forgalmazók e filmeket elérhető áron, csomagokban árulják, s azokba a nagy anime-kibocsátás velejárójaként gyakran bizony gyenge minőségű rajzfilmek is bekerülnek. „Egy magyar tévéadónak sokkal olcsóbb megvennie egy csomagot, amelyben több japán sorozat is van, mint azt finanszírozni, hogy egy magyar stúdió rajzfilmet készítsen” – mutat rá Papp Zília.

Sokan az animét és a mangát az erőszakkal és a szexualitással azonosítják. „Ez olyan, mintha a filmeket a pornó- vagy akciófilmek alapján minősítenénk” – von párhuzamot Solti Antal, a Magyar Anime Társaság sajtófőnöke és a Japanimánia nevű honlap szerkesztője. Az anime és a manga nem műfaj, hanem ugyanolyan médium, közvetítő közeg, mint a film vagy a könyv. Mindenféle alkotás, értéktelen szemét, de film- illetve irodalomtörténeti remek is található köztük.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a szexualitás és a perverzió, illetve az erőszak durva, explicit ábrázolásai már az Edo-kori, XVII-XIX. századi Japánban megjelentek, így részét képezik a szigetország képes művészetének. A japán társadalom feszültségei, a nemek közötti kommunikáció nehézkessége (a japán nők egyenjogúsága még mindig nagyon messze van), a személyes érzelmek elfojtása – ezek mind kedveznek a képes történetmondásnak, ahol a fantáziák és perverziók kiélhetők, levezethető a stressz. „Ez nem változott az Edo-kor óta” – teszi hozzá Papp Zília.

A manga és az anime mára azonban vitathatlanul a kortárs művészet részévé vált. A londoni British Museum az idén állandó mangakiállítással bővítette japán művészeti részlegét, Ausztráliában a nemzeti galéria ad helyet a Tezuka Oszamu képregényeit bemutató vándorkiállításnak, de például 2005-ben a bécsi iparművészeti múzeumban is tartottak bemutatót, ahol a mai mangákat állították párhuzamba az Edo-kori ukijo-e fametszetekkel. Művészettörténészek egyébként megemlítik, hogy a ma fontos művészeti ágként jegyzett, és az impresszionizmusra, valamint az Art Nouveau irányzatra hatást gyakorló japán fametszeteket is kezdetben a „szemét” kultúra részének minősítették, amelyek annak idején csak úgy jutottak be Európába, hogy a japánok abba csomagolták az exportárukat.

Magyarországi mozgolódás

Naruto világa, Animeweb, Japanimánia, Manga.hu – csak néhány a rengeteg, magyar nyelvű, internetes anime és manga rajongói oldal közül. „A japán rajzfilmek és képregények magyarországi térhódításában komoly szerepe van a távoli kultúra egzotikumának, a témakezelés és a történetszövés európaitól eltérő módjának” − magyarázza Solti „Tonya” Antal, a Japanimánia honlap és a Fiksz Rádió azonos című műsorának szerkesztője, a Magyar Anime Társaság sajtófőnöke. Hazánkban az elsődleges célcsoport a 12-25 éves fiúk és lányok közül kerül ki, a Solti által személyesen is ismert legidősebb magyar „anime-fan” pedig 45 éves. A rajongótábor méretére elég nehéz választ adni, de az RTL Klub vasárnap reggeli Inuyasha című rajzfilmjét az Országos Rádió és Televízió Testület adatai alapján a 4-14 évesek közül átlagosan 100 ezren nézték hetente.

Az animéhez és a mangához köthető magyarországi rendezvények látogatottsága az utóbbi egy évben a többszörösére nőtt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy minden eddiginél több anime férhető hozzá a tévében és DVD-n (és az interneten), valamint tavaly megjelentek az első magyar nyelvű mangák is.

A mozik hazánkban 2006-ban két animét mutattak be. A magyar animerajongók leggyakrabban az Anime+ és a Jetix csatornákat nézik, de a Cartoon Network és az RTL Klub, illetve időnként a TV2 is sugároz japán vagy japán ihletésű rajzfilmeket. A nálunk legnépszerűbb animék az eredetileg fiatal fiúknak szóló filmek (például az RTL-en és az Anime+ műsorán vetített Inuyasha vagy a Jetixes Naruto), amelyek valamiféle küzdelemre, fejlődésre, kalandra épülnek. Solti szerint azonban ezek rajongói között is néha több a lány, mint a fiú. A lányok érdeklődése nem magyar jelenség: a mangában, az európai illetve az amerikai képregényhez hasonlóan, eredetileg fiúknak szóló műfajok álltak előtérben, de a szexuális forradalom utáni hetvenes években Japánban végbement egy „manga-forradalom” is. A nyolcvanas-kilencvenes években megjelentek a komplexebb és igényes, lányoknak szóló történetek, de a fiúknak szóló a sorozatok is egyre inkább „uniszexszé” váltak.

A rajongókat 2007 januárja óta az AnimeStars – egy alacsony példányszámú, rajongók által készített, kéthavonta jelentkező kiadvány – célozza meg, de az 576 Konzol és a Mozinet havonta megjelenő magazinok is tartalmaznak anime rovatot. Az idén májusban startol az első professzionális havilap, amely 8 ezer példányban, országos lefedettséggel kizárólag animére és mangára koncentrál.

Palanovics Norbert
Figyelő
2007/16. – április 19.