Tintin kalandjai – Filmkritikák

Mozinet.hu

[toc](Baski Sándor) Ha lehet hinni az anekdotáknak, Hergé, a legendás belga képregényművész Steven Spielberget tartotta a leginkább alkalmasnak arra, hogy élete főművét filmre adaptálja. Tintin megteremtője az Indiana Jones-filmek miatt figyelt fel a sztárrendezőre, aki szintén ekkor, a ’80-as évek elején szerzett tudomást arról, hogy létezik egy belga képregény, amely hasonló forrásokból táplálkozik, mint az Indiana Jones-széria. Spielberg meg is szerezte azonnal a jogokat, de végül majdnem 30 évet kellett várni rá, hogy a terv megvalósuljon. Nehéz megtippelni, hogy az 1983-ban elhunyt Hergének mennyire tetszene a végeredmény, a filmet elvégre nem az általa ismert, fiatal Spielberg, hanem a nyugdíjas korú hollywoodi ikon rendezte, aki egyre kevésbé tudja már úgy elvarázsolni a közönségét, mint fénykorában.

Spielberg mindenesetre megpróbál visszatérni a kalandfilmes gyökereihez, a jelek legalábbis erre mutatnak. Először az Indiana Jones-szériát melegítette fel 2008-ban, majd producerként segítette a ’80-as évek ifjúsági sci-fijei előtt tisztelgő Super 8 elkészítését – a kritikusi és nézői visszajelzések alapján az utóbbi kísérlet sikerült jobban. Egy letűnt filmes korszakot felidézni úgy, hogy ne hasson a mutatvány pusztán a retrohullám meglovagolásaként, nem könnyű feladat, talán azért is döntött úgy Spielberg – részben Peter Jackson javaslatára – hogy nem hús-vér szereplőkkel készíti el a Tintin kalandjait, hanem életében először megpróbálkozik az animációs műfajjal.

A kész produkciót látva a döntés indokoltnak tűnik. Bár az 1929-től majd ötven éven át futó Tintin képregényekből többször is készült élőszereplős adaptáció, Hergé sajátos „ligne claire” stílusa, amely egyszerre stilizált és minimalista, egy animációs filmben könnyebben visszaadható. Az elmúlt évek szuperprodukcióiban (A Gyűrűk Ura, King Kong, Avatar) csúcsra járatott motion capture technika segítségével ugyanakkor a rajzolt univerzumot realisztikus figurákkal lehet benépesíteni. Technikai színvonalát tekintve a Tintin kalandjai is nyugodtan besorolható az említett filmek mellé, ami a stáblistát böngészve nem is különösebben meglepő: vizuális effektjeit szintúgy a Peter Jackson-féle Weta készítette. A karaktereknél már csak az akciójelenetek kidolgozottabbak: a kikötőben zajló negyedórás üldözési jelenetnél válik világossá, hogy a filmet igazi színészekkel (illetve kaszkadőrökkel) nem lehetett volna leforgatni. Arra pedig, hogy a rendező csak most ismerkedett meg a formátummal, a vásznon látottakból semmi nem utal.

A film vizualitásának precíz kidolgozása mellett a történetre sajnos jóval kevesebb figyelem jutott. A forgatókönyv első változatát jegyző Steven Moffat (Ki vagy, Doki? Sherlock) három, a ’40-es években publikált Tintin-sztorit gyúrt össze, majd Edgar Wright (Scott Pilgrim a világ ellen) és Joe Cornish (Idegen arcok) is beszállt a brainstormingba. A kevesebb talán ezúttal is több lett volna, a három, külön-külön kiváló író ugyanis együtt sem tudott legalább egy közepesen érdekes történetet faragni az alapanyagból. Sikeresnek legfeljebb akkor minősíthető az együttműködésük, ha a cél az volt, hogy a végeredmény egyszerre idézze az Indiana Jones-filmek és A Karib-tenger kalózai főbb motívumait azon nézők számára, akik a Tintin képregényeket egyáltalán nem ismerik.

A Tintin kalandai ezzel együtt is egy kellemesen szórakoztató, családbarát produkció, amelyre bármely más rendező joggal lehetne büszke. Spielbergtől ellenben joggal várható el a grandiózus akciójeleneteknél valamivel több. Klasszikus kalandfilmjeiben a történetet és a karaktereket soha nem rendelte alá a látványnak, itt azonban vészesen közel került ehhez. J.J. Abrams a Super 8-ban nem követte el ezt a hibát, tanult a fiatal Spielbergtől. Talán a Mesternek is újra kellene néznie saját kultfilmjeit. (Mozinet.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18