kilencedik.hu / Sajtóarchívum / + A képregényről / + Nemzetek képregényei / + Japán / Az erőszakosság relativitásának elmélete

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Szakértői vélemény… ítélet… pénzbírság… aláírásgyűjtés… fellebbezés… öngyilkossági kísérlet. Akár egy krimi lapjain is szerepelhetnének széljegyzetekként ezek a kifejezések, pedig csupán egy japán rajzfilm magyarországi „kálváriájának” kulcsszavai. A japán rajzfilmek megjelenése mind hazánkban, mind a nyugati világban kisebb-nagyobb botrányokhoz vezetett. A sorozatokat és a filmeket szigorúan cenzúrázták, és számos esetben kivágták a legkevésbé „képernyőképes” részeket. Jelen tanulmány – a japán társadalom és nyugati társadalmak közötti kulturális különbségek elemzésével – ennek a jelenségnek, a meglehetősen elutasító reakciónak a magyarázatára tesz kísérletet.

1. Anime külföldön és Magyarországon

Ha az anime magyarországi szereplésével akarunk foglalkozni, akkor némi fogalmi tisztázással kell kezdenünk. Az anime jelentése „japán rajzfilm”, de Japánban ezt a kifejezést használják az összes rajzfilmre. A manga: japán képregény; Japánban mangának mondanak minden képregényt, ám nyugaton csak a japán képregényeket nevezik így. A legtöbb anime sikeres mangák alapján készül, de persze nem mindegyik épül mangára. Minthogy Magyarországon a manga jelenléte egyáltalán nem jellemző, az alábbiakban főként az animével foglalkozom, de hangsúlyozni kell, hogy Japánban a két médium között erős az összefonódás.

1. kép: A Sailor Moon anime és az alapjául szolgáló manga

Forrás: bal oldali kép: Archive of SailorMoon [http://www.angelfire.com/ab6/archiveofsm/] 2003 október; jobb oldali kép: Pretty Soldier Sailor Moon: Original Picture Collection Vol. I. Kodansha: 1994. 38. o.

Az elmúlt öt évben mind több anime és manga jelent meg a nyugati piacon. A kulturális export kérdése, az ebből fakadó problémák az anime-jelenség kapcsán kitűnően megragadhatóak, lévén ezek a rajzfilmek bevallottan a japán közönségnek szánt termékek. Nem igazították őket a nyugati nézők ízléséhez. Emiatt a küldő és a fogadó kultúrák közötti konfliktus, ha mediálisan is, de elkerülhetetlen.

Kelet-Európában – hasonlóan a japán popkultúra egyéb termékeihez1 – kevéssé ismertek a szigetországi rajzfilmek és képregények. Ezzel szemben Észak-Amerikában és Nyugat-Európában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a sushi bárok és a teaházak, valamint az anime és a manga is. Amerikában a videokölcsönzők polcain megtalálhatók az animék, a könyvesboltokban, az antikváriumokban és az újságárusoknál pedig a mangák. Nem utolsó sorban a Disney Productions több Miyazaki-produkciót is megvett és forgalmaz. A Mononoke Hime (Szellem hercegnő) és a Sen to Chihiro no Kamikakushi (Chihiro Szellemországban) nálunk is láthatók voltak.

Az Egyesült Államokban a legtöbb film csak alaposan megvágva kerülhetett forgalomba, és némelyiket még így is levették a műsorról. Bizonyos egyesületek és a szülők egy csoportja hevesen tiltakozott a japán rajzfilmek bemutatása ellen, és a sajtóban is számtalan bíráló és elutasító cikk látott napvilágot. A legtöbben e rajzfilmek túlzott agresszivitását és szexuális tartalmát (a meztelenséget, a nemiséggel kapcsolatos szóbeli megnyilvánulásokat) kifogásolták. Nyugat-Európában az első porfelhő után, amelyet az anime megjelenése kavart, nagyon óvatosak lettek a forgalmazók. Franciaországban és Németországban – ha szükséges – teljes epizódokat hagynak ki a filmekből, vagy – ha időközben kiderül a kérdéses animéről vagy mangáról, hogy „tolerálhatatlan” – egyszerűen félbeszakítják a vetítést, illetve leállítják a terjesztést. Hangsúlyoznunk kell, hogy a japán képregényekben és rajzfilmekben megjelenő agresszió és szexualitás nemcsak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában váltott ki általános felháborodást: a közönség egyes ázsiai országokban is élénk nemtetszésének adott hangot.2

Magyarországra csak kevés anime jutott el, alig néhányat lehetett látni a televízióban. Többségük a régebbi shoŻjo (lányoknak készült) és sport animék közül kerültek ki. Ilyen volt például a Candy, Candy, a Helló Sandybell!, a Grand Prix, A pálya ördögei, a Mila, a Szupersztár, és bár kevesen tudják, de a Múmin is anime. A Dragon Ball és a Sailor Moon aratták a legnagyobb sikert. Moziban csak a Disney által forgalmazott, már említett két film volt látható, ezen kívül 1987 novemberében Miyazaki egy régebbi alkotását, A szél harcosait is bemutatták a magyar filmszínházak.

Lábjegyzet:
1 • Lásd még Vágvölgyi B. András „WAParadicsom, avagy információs társadalom keitai denwára hangolva” című írását jelen számunkban – a szerk.

2 • Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Malajziában és Szingapúrban is voltak anime-ellenes „kampányok”. Ezen kívül Koreában évtizedekig, egészen 1998-ig tiltott volt az anime és minden egyéb japán termék. Ennek azonban elsődlegesen a japán imperializmustól való félelem volt az oka (Lent, 2000).

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9