Kép, regény, szabadság

Az ’56-os forradalomról mindenkinek meg van a maga története, vagy inkább minden családi történelemkönyvnek meg van az ide vonatkozó saját bejáratú fejezete. Most a megemlékezés alkalmából hat igen különböző történet, teljesen különböző szemszögből eleveníti fel az eseményeket. Képregény formában. Kép, regény, szabadság

És ezek a képregények formabontó módon az Ötvenhatosok Terén, óriásplakátokon idézik a múltat. Hatszor hat oldal. Hatból öt kimondottan az ARC és a Magyar Képregény Akadémia közös projektjére készült és egy politikus, egy diák, egy kisfiú, egy munkás, és egy szovjet katona nézőpontjából mutatják be a forradalom eseményeit. A hatodik Tűzvihar című alkotás, Fazekas Attila alkotása, egy már publikált képregény melyet a forradalom 50. évfordulóján adott ki a Képes Kiadó.

Ez utóbbi munka nem is igen áll meg óriásplakát formátumban. A hat darab oldalpár elvész a nagy felületen, messziről olvashatatlan a szöveg, közelről pedig nem fogja be a szemünk az egész oldalt, rontva ezzel az élvezetet. Az olvashatóság a kiállítás egészét nézve is hiányosságokkal küzd. Mert bár az oldalpáros, füzetszerű elhelyezésből logikusan következhetett volna a valóság modellezése, nem ez történt, pedig ugyanennyi munkával megoldható lehetett volna jobbról balra haladás.

De nézzük sorban az egyes munkákat!

A Szabó Jenő írásából Szentmihályi Dániel által rajzolt T34BP56 történet vizuális megjelenése több mint egyszerű, talán az oly népszerű netes instant képregények (ld. Fekete Macska) világát akarja megidézni, talán csak kevés volt a megvalósításra szánt idő, de mindenesetre nem egy átütő anyag. És persze ebben az esetben is túl sok a szöveg és ingatag lábakon álló a dramaturgia, ami sajnos a magyar képregényeknél, így ezen a kiállításon sem ritkaság. A Szabó Jenő, Zabos Csaba, Temesi Péter jegyezte Rádiók ostroma a magyar képregény hagyományok továbbvivője, kicsit túlrajzolt, kicsit merev és rengeteg benne a betű, a szöveg szinte agyonnyomja a paneleket. Egy az egyben az irodalmi klasszikusok képregény adaptációit idézi.

A Parlamenti túlóra képi világa viszont a vegyes technikának és a kicsit groteszkbe hajló kicsit szögletes figuráknak köszönhetően friss, a panelek képkivágása filmszerű, van dinamikája a képi vonalvezetésnek. Gáspár Tamás tényleg nagyszerű munkát végzett. Hasonlóan jó a lendülete a Kemenes Tamás, Győri Tibor és Haránt Artúr alkotta trió által létrehozott Ébredések-nek is, bár a színvilág eléggé konvencionális és időnként túlzott a sok panel. Az Üdvözlet Budapestről minden tekintetben bájos, és ezt vehetik az alkotók akár sértésnek is (Oroszlány Balázs, Felvidéki Miklós, Lanczinger Mátyás, Kiss Gábor), főleg hogy más egyéb mondanivalóm nincs is róla.

Mindent összevetve nagyon jó ötlet volt a kiállítás. Megmutatta, hogy ’56 sokkal többrétegű, mint azt mostanság a média kommunikálja, és megmutatta azt is, hogy létezik kis hazánkban is comics, ha kicsit mostoha is a helyzete.

Forrás: tiaramagazin.hu

Oldalak: 1 2