Tíz kicsi néger, képekben elbeszélve

Amikor irodalmi művek feldolgozásával találkozunk filmen, színházban vagy képregényben, szinte elkerülhetetlenek az összehasonlítások az „eredetivel”. Amikor azonban számon kérünk bizonyos dolgokat, amiket hiányosságoknak érzünk, gyakran hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni, hogy a különböző művészetek más és más eszközöket használnak, más módszerekkel érzékeltetetik és fejezik ki ugyanazt. Amire a filmnek elég egy éles olló, amivel a vágó elvégzi a dolgát, ahhoz a színháznak átállásra van szüksége, amit a regényben negyven-ötven oldalon ír le a szerző, azt a képregény esetenként néhány képkockában képes elmondani.

Röviddel az idei könyvhét előtt jelent meg a Partvonal Kiadó gondozásában François Rivière és Frank Leclercq képregénye, amelyben Agatha Christie Tíz kicsi néger című regényét dolgozták fel. A krimi királynőjének is mondott brit írónő népszerű művét François Rivière francia rendező és regényíró, adaptálta a képregény műfajára. A cselekményt, az egyetlen fő szálra koncentrálva, jelentős kihagyásokkal, úgy kellett átdolgoznia, hogy közben hátborzongató drámaisága ne sérüljön. Habár vannak ebben kiváló pillanatai, amelyek, mondjuk, elsősorban a képregény utolsó tizenöt oldalára koncentrálódnak, Riviere a kelleténél talán alaposabb munkát is végzett, az adaptáció túlzottan irodalmi maradt, nem hagyott elég teret Frank Leclercq rajzolónak ahhoz, hogy vizuális elemekkel gazdagítsa, a képregény művészi eszközeivel jelenítse meg a történetet. Nagyon egyszerű ezt felmérni: nagyon sokáig szinte valamennyi képkockán használnak szöveget. Amikor pedig elvétve mégsem, akkor mit látunk: a kalauz a vonaton kilyukasztja a menetjegyet vagy Mrs. Rogers távozik Vera Elisabeth Claythorne szobájából, s ekkor csak a hátát látjuk, tehát többnyire jelentéktelen mozzanatokat. Leclercq igyekezett ezekkel az apró momentumokkal érzékeltetni a regény sejtelemességét, hol sikeresen, hol kevésbé, de ha egyszerűen nem hagynak neki teret arra, hogy kiteljesítse a történetet, akkor nem is nagyon tudunk rajta számon kérni semmit. Pedig Leclercq kiváló rajzoló, amikor az utolsó oldalakon volt lehetősége a nagyobb lélegzetvételre, olyan feszültséget tudott teremteni, hogy még Vera nadrágjának gombjai vagy Philip Lombard ingén a vérző, pisztolygolyó ütötte sebek is izgalmasak, kékeszöldben játszó árnyalatai pedig Vera öngyilkosságának jelenetében három teljes oldalon keresztül egyszerűen lenyűgözőek.

Agatha Christie regénye közismert, 1974-ben film is készült belőle Peter Collinson rendezésében, történetének ismertetésére ezért ne fecséreljünk szót. Dióhéjban: tíz idegen ember egy elhagyatott szigeten álló, fényűző villában reked. A titokzatos Mr. V. A. Lacky meghívására érkeztek ide, a Néger-szigetre abban a reményben, hogy néhány kellemes pihentető napot tölthetnek a vadregényes helyszínen, ám hamarosan kiderül: a házigazda sohasem fog megérkezni, és a szigetről nincs kiút. Mielőtt idejük lenne elgondolkodni a helyzet megoldásán, bekövetkezik az első haláleset, és aztán már megy minden a maga útján, megállíthatatlanul. Mindegyikük szobájának falán ott lóg a kis négerekről szóló versike, az ezt szimbolizáló szobrocskák közül pedig minden haláleset alkalmával eltűnik egy. Nem tévedhetek túl nagyot, ha azt mondom: a történetet mindenki ismeri.

Az elsorolt hiányérzeteim miatt először nehezen olvastam ezt a képregényt, de a végére egyre inkább megszerettem, mert ha kezdetben talán döcögősen is, de a végére mindenképp sikerült megteremteni benne az összhangot a regény által adott alapszituáció és a képregény művészetének eszközei között. Mert ha egy feldolgozás csak azon fáradozik, hogy elmesélje egy irodalmi mű tartalmát, történetét, akkor nem lesz több a lusta diákokat segítő 100 híres regénynél, illetve a hasonszőrű kiadványoknál: 66 híres vers a világirodalomból és hasonlók. S habár Rivière és Leclercq sem törekedett arra, hogy messze elrugaszkodjon az irodalmi alaptól, igényesen tette élvezhetővé egy másik művészeti ág eszköztárával.

Vannak olyan erős pillanatai a Tíz kicsi néger alapján készült képregénynek, amelyekre alapozva nyugodtan kimondhatjuk: az irodalmi alaphoz méltó adaptáció született.

François Rivière és Frank Leclercq: Tíz kicsi néger
Képregény Agatha Christie azonos című regénye alapján
Fordította: Köles Ágota
Partvonal Kiadó, 2008
48 oldal, 1990 forint

Szabó Palócz Attila
Magyar Hírlap
2008. július 10.