Akira DVD Teszt

Akira DVD Teszt

A film

Egy cím, egy alkotó, két médium, két nagyszabású, korszakalkotó mû. A cím AKIRA, az alkotó neve Otomo Katsuhiro, a két médium pedig a képregény és az animációs film. Írhattam volna azt is, hogy manga és anime, talán ma már nem kell minden ilyen témájú cikket e két szó magyarázatával kezdeni, ám mindkét alkotás hatása jóval túlmutat származási országának és kultúrájának határain, így jogos a bõvebb fogalmak használata. Igencsak ritka eset, talán egyedülálló a mozgókép és az írott-rajzolt mûvészet közös történelmében, hogy valaki ugyanabból a történetbõl két külön mûfajban, két egyformán kultikus és megkerülhetetlen dolgot hozzon létre.

Az Akira manga már terjedelmében is lenyûgözõ: több mint 2000 oldal, és majdnem 8 éven keresztül tartotta izgalomban a Young Magazine olvasóit. Persze a történet még a derekánál sem járt, amikor utolérte a sikeres mangák elkerülhetetlen végzete: animációs filmet kell készíteni belõle! Az író-rajzoló Otomo-szan pedig lehetõséget kapott, hogy saját mûvét adaptálja, méghozzá egyenesen a mozivászonra! Ezt a szót pedig a Haragban a világgal és a 2001: ûrodüsszeia filmekért rajongó rendezõ nagy valószínûség szerint kétszer vastagon aláhúzta a forgatókönyvhöz készülõ jegyzetében.

1988-ban egy rejtélyes robbanás következtében Tokió egy hatalmas kráterrel válik egyenlõvé. Harmincegy évvel és egy világháborúval késõbb a romokra épült Neo-Tokió igazi futurisztikus megapolisszá nõtte ki magát. A vibráló neonreklámokkal és hatalmas felhõkarcolókkal tarkított városkép azonban közel sem makulátlan: a gyenge kezû kormányzat korrupciótól és hatalmi harcoktól terhes, mindennaposak az utcai tüntetések, a fiatalok legjobb szórakozása pedig az, hogy motoros bandákba tömörülve csapjanak össze egymással és a hatósággal. Egy ilyen motoros banda góréja a laza stílusú Kaneda, egyik tagja pedig a kissé frusztrált és öntörvényû Tetsuo, akik csapatukkal egyik este a Bohócok nevû rivális bandával akasztják össze a bajszukat. Miután végigkergetik õket a városon, jól helyben is hagyják õket, és menne is minden tovább a maga megszokott erõszakos és véres útján, ha Tetsuo elszakadva a többiektõl bele nem száguldana az elhagyott autópálya kellõs közepén bolyongó Takashiba. A furcsa jelenség alig nagyobb egy hatéves gyereknél, ám arca öreg, bõrének színe kékeszöld, haja pedig fehér, ám ami a külsejénél is ijesztõbb az az, hogy az ütközést egyetlen karcolás nélkül megússza. Nem úgy Tetsuo, akinek társai hamarosan a baleset helyszínére érkeznek, alig pár perccel azelõtt, hogy katonai helikopterek fognák õket közre. A katonák Takashiért jöttek, de magukkal viszik az eszméletlen Tetsuót is, aki mielõtt felocsúdhatna, már egy titkos katonai kísérlet kellõs közepén találja magát. Kaneda csatlakozik egy kormányellenes csoporthoz Tetsuo felkutatásában, akinek személyes kálváriája szép fokozatosan apokaliptikus rombolás-eposszá dagad.

A féktelenül gyorsuló láncreakció végére Otomo olyan képeket tartogat, amelyek minden józan várakozást felülmúlnak, és nagy valószínûség szerint örökre beleégnek a nézõ emlékezetébe, majd egy huszárvágással az egészet átfordítja a barátság és az önfeláldozás spirituális himnuszába.

Az Akira számos szempontból is úttörõ vállalkozásnak bizonyult. Az akkor rekordméretûnek számító, több mint egymilliárd jenes költségvetésbõl készült mû minden kétséget kizáróan a földkerekség egyik legnagyobb animációs projectje. A rajzolók gyakorlatilag éjjel-nappal dolgoztak, hogy minden addiginál több felhasznált színárnyalattal, megrajzolt animációs fázissal, vágással és nagyobb részletességgel valósítsák meg azt, amit Otomo papírra vetett. Nem kérdés, hogy az Akira a nagyvászonra született, de nem csak az animáció minõsége, hanem a különleges beállítások, fényhatások, valódi kamerakezelést imitáló trükkök is hozzájárulnak ahhoz a filmszerû élményhez, amit igen kevés animációs film tud nyújtani.

De Otomo nem csak rendezõként bizonyította zsenialitását, hanem forgatókönyv-íróként is, hiszen bármennyire is ismerte saját képregényét, jelentõsen át kellett alakítania a történetet, hogy beleférjen két órába, és mégis követhetõ, egységes maradjon. Az átalakításnak számos esemény és szereplõ (még a címszereplõ is!) áldozatul esett, még sincs hiányérzetünk, a film tökéletesen megállja a helyét önállóan. Otomo írói munkásságával egyébként már mi magyarok is találkozhattunk, méghozzá a Metropolisz címû animében, amelyben a nem kevésbé legendás Tezuka Osamu klasszikus mangáját adaptálta vászonra.

Nem kis szerepe volt az Akirának abban, hogy a nyugati közönség a kilencvenes évek elején nagy tömegekben is felfedezte magának az addig japánból éppen csak szivárgó anime világát. A bizarr történet és a sokkoló látvány hatalmas, ébresztõ erejû pofon volt az éneklõ-táncoló, aranyos, rajzolt figurákhoz szokott publikumnak, és számos késõbbi rajongó, köztük neves mûvészek, filmesek tekintetét is a távol-kelet eme kevéssé ismert területére irányította, vagyis nem kis lökést adott az anime nyugati elterjedésének, és közvetve ugyan, de formálta is a nyugati filmgyártás ma ismert képét.

Hozzánk jókora, majd’ 18 éves késéssel érkezett meg a film, ami mostanáig a magyar filmforgalmazás egyik legfájóbb hiányosságát jelentette, hiszen a világon már szinte mindenhol bemutatták és kiadták, de ahogy mondani szokták, jobb késõn, mint soha! Az Akira immár nem csak a filmtörténelembe, de a magyar filmforgalmazás történetébe is beírta magát.

kálmán tamás + zalaba ferenc lászló teljes ismertetõje elolvasható a DVD Extra-n. (Már ha sikerül megtalálnod. Nekem nem ment.)