A képregényfaló franciák

A francia könyvesboltokban és könyvtárakban a magyar szem számára megdöbbentően sok képregényekkel foglalkozó részleg áll az olvasók rendelkezésére. A franciák ugyanis a legnagyobb képregényfaló nemzetek közé tartoznak.

A különböző történelmi korszakok feldolgozásától kezdve a Beatles történetén át Baudelaire- és Rimbaud-versekig bármit meg lehet találni a francia képregényes polcokon. Sőt több olyan szervezet is létezik, amely társadalomismereti, életrajzi, vallási történeteket jelentet meg a szélesebb körű tájékoztatás, valamint az olvasás népszerűsítése érdekében.

– Bár még ma is akadnak, akik azon vitatkoznak: inkább segíti az olvasást a képregény, vagy árt neki, eközben Franciaországban, az utóbbi időben számos elismerést kapott ez a művészet – mondja Raphael Vandendriessche francia képregénygrafikus. Véleménye szerint a legnagyobb piacot természetesen a tizenévesek jelentik. Utánuk a 25 és 35 év közötti korosztály következik és persze a gyerekek, ám a vásárlók között a hatvanas, hetvenes éveikben járó nyugdíjasok is megtalálhatók. Újabban egyre több nő is érdeklődik a képregények iránt, ezt jelzi az a terhességről szóló mű is, amelyből tízezer példányt adtak el.

A francia gyerekek körében egyrészt a hagyományos történetek, mint az Asterix, másrészt a japán képregények, a mangák a legsikeresebbek, Naruto kapitány kalandjaival az élen. – Franciaország a második legnagyobb mangafogyasztó Japán után – meséli Jean-Claude Marechal francia képregény-szaküzlet-tulajdonos. A majdnem harminc éve ezzel foglalkozó szakember sajnálja, hogy a legfiatalabb olvasók körében egyre inkább háttérbe szorulnak az igényesebb művek. A minőségükhöz képest borsos árú mangák általában könnyű olvasmányok, amelyeket olvasás után gyakran el is dobnak. A manga képregények különlegessége egyébként, hogy a jobbról balra haladó japán írást követik. Tehát a történetek a könyv utolsó lapján kezdődnek. Jellegzetesség még a vázlatos rajz (maga a manga szó jelentése is vázlat), a szereplők szemének hangsúlyozása és az egyszerűség.

A fiatalok a hőstörténeteket kedvelik a leginkább, a középkorú felnőttek általában a független albumokat vásárolják, gyakran amerikai szerzőktől. Közkedveltek a hagyományos belga sorozatok is, mint például a Magyarországon is jól ismert Lucky Luke (Talpraesett Tom), vagy Blake kapitány és Mortimer professzor kalandjai, valamint az új belga sorozatok közül a XIII. A felnőtt olvasók körében népszerűek az életrajzok és a történelmi képregények is.

Az idei kiadványok közül elgondolkodtató alkotás Étienne Davodeau képregénye, a Lulu meztelen nő, amely egy negyvenéves nő sorsát mutatja be. A főszereplő átlagos életet él, ám egy sikertelen állásinterjú után, hirtelen rároskad a hétköznapok felgyülemlett terhe, és nem megy haza… Ugyancsak színvonalas mű a Mattéo, amely az 1914 és 1938 közötti időszakot mutatja be egy romantikus, pacifista férfi szemén át.

A francia képregénypiac ma mindenképp tágabb és nyitottabb, mint akár tíz éve: a klasszikus történetek fel- és átdolgozása mellett többféle mű kiadására van lehetőség, igaz, mostanában, a nagyobb kiadók egyre erőteljesebben terjeszkednek, elnyomják a kisebbeket, és ezzel mintha lassan visszafordulna ez a folyamat.

Az évente rendezett, népszerű képregényfesztiválokon sok érdekességet, egyéni, eredeti alkotást lehet találni. Minden francia megyében található egy-két képregényszaküzlet, amelynek tulajdonosa maga választ a kiadók kínálatából.

Természetesen a képregény is változik: az új témák sokszínűbbek, e mellett egyre gyakoribb, hogy a cselekmény több szálon fut, és gyorsab-bak a képvágások is. Raphael Vandendriessche azonban azt mondja, csak egy dolog számít igazán: az, ami a ké-pek között történik – az olvasóban.

Vincze Ágnes
Népszabadság
2008. december 29.