Frank Miller: Sin City – A nagy mészárlás
Az amerikai képregényművészt sokan magasztalják írói képességei miatt, s bár bizonyos munkái (főképp a vén pszichopatává öregedett Batmanről regélő The Dark Knight Returns) alapján ez talán indokolt is, Sin City-sorozata a legkevésbé sem meggyőző. A Basin City lövészajtól hangos éjszakáiról mesélő Miller a hard-boiled prózák erőszakos nagyvárosi közegébe húzza olvasóját, de művei stílusos továbbgondolás helyett alig is többek ócska Spillane- vagy Ellroy-paródiáknál. A nagy mészárlásban a kelleténél legalább háromszor több szöveg van: csupa esetlen dialógus és sután keménykedő vagy vadromantikus belső monológ, pedig a kurvák és maffiózók falkáinak óvárosi összecsapásáról szóló soványka történet egyáltalán nem igényli ezt.
Ami a látványt illeti, a montázstechnikát, a kameramozgásokat ritka tehetséggel imitáló Miller e szériájában a film noir érett verziójából indul ki, azt feszíti túl: a látószögek extrémek, a világ űrfekete foltokból és liliomfehér villanásokból épül fel, a látványtorzítás expresszionista. Képei gyakran olyannyira erőteljesek, hogy érdektelenné tesznek minden mást, de A nagy mészárlás nem ilyen, és ez benne a leginkább csalódást keltő. Egy-két kivételt leszámítva, mint amilyen az őslénypark dupla oldalas, groteszk látképe, vagy a zuhogó esőtől karistolt képkockák (esőzésben, hóhullásban Miller verhetetlen), csupa elsietettnek tetsző, középszerű rajzot kapunk – egy tehetséges alkotó odakent rutinfutamát.
Fordította Varga Péter. Fumax, 2007, 184 oldal, 2995 Ft
**
– greff –
Magyar Narancs
2008. február 28.