Zórád Ernő új könyve

Zórád Ernő új könyve

Zórád Ernő (aki az őszön betöltötte kilencvenkettedik esztendejét) majdnem új könyvvel jelentkezett. Azért csak majdnem, mert az Egy vándorfestő ifjúságai című önéletrajzi munkája egyszer már napvilágot látott – hogy rég elfogyván, a reménytelenül megszerezhetetlen könyvek tárát gyarapítsa –, a mostani kiadású kötet viszont merőben másként fest, mint az előző. A rajzolóművész életének első négy, 1911-től 1951-ig tartó évtizedét átölelő, önmagában is roppant élvezetes szöveget ezúttal több mint negyven színes, egész oldalas Zórád-kép egészíti ki, s a szerzőnek az előző változatban csak fekete-fehérben látható kollázslapjait ezúttal szintén színesben élvezhetjük.
Amilyen színpompás életet mondhat a háta mögött az idős mester, és bármilyen tarka színekkel is írjon a letűnt világ szépségeiről, azért mégis csak a saját rajzaival tudja a legjobban elmesélni, amit el akar nekünk mesélni. Szülőföldjéről, a legendás Felvidékről, a tegnapok ködlovagjairól, a régen elrabolt romantikáról és a nyom nélkül elenyészett békebeli Pest-Budáról, hihetetlen találkozásait a hetven éve halott Tabánnal és Krúdyval, a verhetetlen Fradi-futballistákkal és a második nagy háború tragikomikus hőseivel ceruzájával és festőecsetjével még sziporkázóbban elénk tudja varázsolni, mint finom és pontos írásával. Akik emlékeznek még rá, vagy újabb kiadásban volt szerencséjük látni a klasszikus Mikszáth-, Jókai- vagy Rejtő-történetek Zórád-féle képregényváltozatait, azok tudják igazán megbecsülni a kitűnő illusztrátor munkáját.
Zórád Ernő nem írta tovább ifjúságainak még jó négy évtizeden át tartó históriáját, csupán utószókat fűzött hozzá. 1973-ban egy leendő megjelenés reményében, majd az 1989. évi kiadás alkalmából és most 2003 nyarán. „Barátaim unszolására meg kellene írnom a vándorfestő öregségeit is. Erre azonban – állandó munkaviszonyban lévén a művészettel – nem jut időm” – panaszolja, hozzátéve: „Szerencsére…” E sorok írója annyit tehet ehhez, hogy ha balszerencsénkre nincs is szöveges folytatása a végtelen történetnek, de az azóta készült képekből láthatunk végre pár tucatnyit. Végtére is Zórád Ernő a huszadik század legpontosabb rajzos krónikájának készítője.
(Egy vándorfestő ifjúságai, 1911–1951. 270. oldal, 5850 Ft. A könyv megjelenéséhez kiállítás kapcsolódik a szerző képeiből a Karton galériában, amely 2004. január 10-ig tekinthető meg az V., Alkotmány u. 18. sz. alatt.)

Ludwig Emil
Magyar Nemzet
2003. december 18. (14. o.)