Képregényíró a Kisvárosban

A szigetvári Sarlós Endre rajzos históriái állják a versenyt

A kisváros Kisváros nevű éttermében minden pénteken összegyűlnek a Kisváros elnevezésű pipaklub tagjai. Tucatnyi pipából gomolyog az illatos füst. Egyébként többnyire csend van. Ezek az emlékezés, az ábrándozás, a morfondírozás órái. Sarlós Endre, a “képregényíró” arcokat és történeteket lát bele az asztalok felett lebegő tűnékeny füstbe, amely néha valóban alakokat, sőt jeleneteket formáz, mint ahogy azt a felhők is tették annak idején, gyermekkorában, a szigetvári vár omladozó bástyája tövében.

De ezekért a különös és gyönyörű látomásokért nem kell feltétlenül elmennie a pipaklubba. Az otthonában, a cserépkandalló által uralt szobában is könynyen és gyakran nekilódul a képzelet. A szoba fő falát egy hatalmas, freskószerű festmény uralja: Napóleon buzdítja utolsó rohamra gárdistáit a waterloo-i csatamezőn. A festmény ifjúkori zsengéinek egyike. Ecsetkezelése, komponálókészsége sokat változott az eltelt évtizedek folyamán, a téma azonban örök életűnek bizonyult számára. Sarlós Endre minden képén és folytatásos képregényeinek szinte minden kockáján egy olyan valaki áll a középpontban, akit a bátorsága, elszántsága és tehetsége a környezete fölé magasít.

Az asztalt könyvek, újságok, folyóiratok borítják. A hatvannégy éves Sarlós Endrének eddig kilenc képeskönyve és talán száznál is több képregénye jelent meg. Krimik, fantasztikus történetek – és sok-sok háborús regény. Rekviem egy hadseregért, Dicsőséges szárnyak, Oroszlánkölykök, A hóhérnak nincs arca. Nem nehéz azonban felfedezni, hogy a leggyakoribb szereplői középkori magyar és török vitézek.

– Az egész gyerekkorom a vár körül, a vár igézetében telt. Szinte mindennap újrajátszottuk a történelmet. Aztán eljött a szeptember, amikor a hónap első vasárnapján emlékmisét tartottak a szigetvári hősök tiszteletére. Az oltár előtt fekete koporsó állt, a koporsón Zrínyi-sisak és két keresztbe fektetett kard. És ha felnéztem a templom kupolájába, ott Dorfmeister gyönyörű freskóján úgyszólván megelevenedve láttam mindazt, amiről a pap beszélt.

A Szigetvár főterén álló barokk templom a törökök kiűzését követően Ali pasa 1589-ben emelt dzsámija átalakításával épült. A kupola hatalmas képe a vár elestét és visszafoglalását ábrázolja. Az oltárképeket is Dorfmeister festette. Egy kis fantáziával valóban regényszerű történetet szőhet az ember a képek köré.

– A képregény mint a XX. század egyik diadalmas műfaja, Amerikából indult hódító útjára valamikor az 1920-as években. De az előzményei alighanem a Biblia-ábrázolásokig, vagy talán egészen a barlangrajzokig nyúlnak vissza – mondja Sarlós Endre, miközben a Szigeti veszedelem című könyvét lapozgatjuk, amely az Alexandra Kiadó Képes históriák című, huszonöt kötetesre tervezett sorozatának 1997-ben megjelent, első darabja volt.

A Superman, Batman vagy az immár klasszikusnak számító Micky Mouse folytatásokban megelevenedő történetei néhány évtizeddel ezelőtt még elengedhetetlen tartozékai voltak minden valamirevaló szórakoztató jellegű tömeglapnak. Az animációs filmek és videojátékok azonban a jelek szerint szép lassan kiszorítják a lapokból az úgynevezett hagyományos képregényeket. 1957-ben a Fülessel kezdődött a képregény hazai karrierje, s mára tulajdonképpen ugyanennek a lapnak az oldalaira is szorult vissza. A képeskönyv azonban hódít.

– A gyerekek képekben gondolkodnak. A könyvet is a képek útján szeretik meg, hisz valamennyiünk első könyve egy leporelló volt annak idején.

Sarlós Endre képes históriái történelmi, illetve irodalmi gyökerűek. A sztori, a történet, a feldolgozás alapjául szolgáló irodalmi mű tömörített átirata könyvenként mintegy harminc gépelt oldalnyi. Ez a megoldás vitatható, sokan bírálják is. A beszédes, derűs színekkel ábrázolt, líraian szép “mesélő képek” azonban többnyire elismerést aratnak, még a frankfurti könyvvásáron is feltűnést keltettek. A sorozat sikeres. A János vitéz, a honfoglalás, világhódító Nagy Sándor, Attila, Hódító Vilmos, Antonius és Kleopátra történetei után már elkészültek a viking időket, Batu kán korát és a szentföldi hadjáratokat megidéző rajzsorozatok is. Sőt, készül a hazai képes Biblia, amelyet Sarlós Endre 300 rajza illusztrál majd!

-A képregény, a képeskönyv állóképekbe tömörítve viszi előre a történetet. A szereplőket az olvasó képzelőereje, leleménye mozgatja, hisz neki kell a képek közötti űrt is ki kell töltenie. A hoszszú regények olvasásához idő kell és türelem, a képekhez, képregényekhez fantázia. No és persze, némi megfigyelőképesség is.

Sarlós Endre az immár legendává lett Zágon Gyula szigetvári tanár és festő tanítványának vallja magát, s hozzá hasonlóan arra törekszik, hogy rajzainak két azonos értékű síkja legyen. A történet a rajz előterében zajlik, míg a hátteret az adott kor hitelesen ábrázolt épületei, tárgyai, fegyverei és jellegzetes eszközei töltik ki. Az előtér szórakoztat, a háttér tanít. A honfoglalásról szóló rajzok autentikusságát például László Gyula professzor könyvei alapozták meg.

– Ha egy huszár szájában a rajzon pipa van, akkor az a pipa legyen éppen olyan, amilyen valójában volt az adott korban egy huszár pipája – mondja, s ez jó alkalom, hogy előkerüljenek száznegyven darabos pipagyűjteményének legszebb és legféltettebb darabjai.

– Ez például egy 1848-as, címeres tüzérpipa. Ez pedig egy ezüstkupakos selmecbányai, ez a fekete pedig egy debreceni cseréppipa, 1940-ből. Az az érdekessége, hogy hiányzik róla a jellegzetes rézkupak, a rézre akkoriban ugyanis már a hadiiparnak volt szüksége. Tizenegy darab van belőle az országban. Egyébként a debreceni rézkupakot hét finom kalapácsütéssel alakította ki annak idején a mester. Emez pedig az anyai dédapámé volt, aki Morvaországon át Írországból érkezett Magyarországra, valamikor az 1870-es években.

A hosszú szárú, tekintélyes fejű, elegáns ívelésű tajtékpipán jól olvasható “születésének” dátuma, az 1710-es évszám. Sarlós Endre azt mondja: egy negyed pakli dohányt is elnyel. Átveszem tőle, fogni is élvezet. A pipafej belesimul az ember tenyerébe, s egyszerre mintha időtlenné válna minden. A beszélgetés közben lapozgatott könyvek, újságok, már megjelent és még megjelenésre váró rajzok áttekinthetetlen halmaza tetején egy Zrínyi-ábrázolás. A várkapitány éppen Deli Viddel beszél. Jobb keze nem látszik, a ballal gesztikulál. Amikor azt kérdezem: lehetséges-e, hogy a jobb kezében Zrínyi éppen a pipáját tartja, Sarlós Endre azt válaszolja: Aligha! A szigeti hős ugyanis bagózott.

Békés Sándor
Népszabadság
2002. november 8.