Az Újvilágban és Nyugat-Európában a képregény manapság is nagyon népszerű – és nem csupán a fiatalabb korosztályok körében. A képregényes kiadványok több tízezres példányszámban jelennek meg, és az e kategóriába tartozó periodikák száma inkább gyarapodik, mint fogy.
A tőlünk nyugatra szervezkedő gyűjtők (számuk együttesen több ezerre tehető bibliája Mike Conroy gazdagon illusztrált monográfiája (500 Great Comicbook Action Heroes, Chrysalis Impact 2002), amely a kezdetektől napjainkig tekinti át a műfaj történetét. A képregények hőseivel kapcsolatban négy archetípust különböztet meg: ennek megfelelően beszél újság-, háborús és krimi-, western, valamint science fiction és mese- (fantasy) hősökről, illetve képregényekről.
Az 1950-es évektől feltűnő tudományos-fantasztikus témájú képregényeknek rendkívül lelkes és jól szervezett külön gyűjtőkörük van; nem véletlen, hogy az ide sorolható korai kiadványok csúcsárakat érnek el a külföldi aukciókon. A sci-fi képregényklasszikusok egy-egy korai évfolyama vagy kötete esetenként több száz dollárért, illetve euróért cserél gazdát.
„A képregényt mindig csak kóstolgattuk Magyarországon, de igazán soha nem foglalkoztunk vele” – írja Kertész Sándor Szuperhősök Magyarországon című művében (Budapest, 1991). Jelentjük, a helyzet e téren az elmúlt tíz-egynéhány évben kedvezően változott: ma már sokan nem csupán olvassák, de gyűjtik is a képregényt. Egyesek pedig, példának okáért az egyedi grafikákban (vázlatokban, rajzokban) kedvüket lelők, komoly erőkkel, jelentős anyagi áldozattal erednek a téma után.
A képregény, e sajátos, a szakma részéről ez idáig nem sokra becsült, a kritikusok által pedig pótszerként lesajnált műfaj őse a képtörténet. Ez a néhány jelenetből álló, rövid sztorit elmondó szöveges grafika a XIX. század közepétől vált állandó szereplőjévé képes (heti- és havi-) lapoknak.
Az 1. világháború előtti években ilyen képes történeteket rajzolt Bér Dezső, Garay Ákos, Gáspár Antal, Jankó János, Mannó Miltiadesz, Mühlbeck Károly és Linek Dezső. Garay, Mühlbeck és Linek munkássága a század húszas-harmincas éveire is áthúzódott. Linek késóbb, Amerikába kivándorolva már igazi, vagyis szóbuborékos képregényeivel aratott sikert.
A két világháború közötti években nálunk is az amerikai képregények uralták a piacot. Hőseik – Bonzó kutya, Dugó, Micky egér és Tarzan – ekkoriban igen nagy népszerűségnek örvendtek a fiatalabb korosztályok köreiben. 1909-1925 között adták ki a Jó Pajtás című hetilapot, amely rendszeresen biztosított teret képes történeteknek. 1936 novemberétől jelent meg a – két évet élt – Hári János című lap, amelyben már a műfaj hazai művelői is teret kaptak. Az amerikai képregény a II. világháború idején is tartotta honi piaci pozícióit, 1945 után azonban magyarországi pályafutásának hirtelen vége szakadt. Természetesen a politika végzett vele. A koalíciós években aztán megjelent a népművelő (értsd propaganda-) képregény. Ennek elsőrendű képviselője az Úttörőszövetség lapja, az 1946 óta megjelenő Pajtás lett. Hamarosan két további képregényes ifjúsági lap indult: 1947-ben a Hüvelyk Matyi, majd 1948-ban a Magvető. A Pajtástól eltérően azonban egyikük sem bizonyult hosszú életűnek.
1952-től a Pajtásban publikált (képregényei egy részének szövegét is ő maga írta) a műfaj egyik legismertebb művelője, Zórád Ernő. Nevéhez fűződik többek között az Új Zrínyiász és A Hajdúk kapitánya, melyeket az értők művészi alkotásokként tartanak számon.
Az első, a klasszikus amerikai stílust követő úgynevezett szóbuborékos képregény 1954-ben látott napvilágot az Új Világ hasábjain. Szövegét Cs. Horváth Tibor írta, rajzolója Gugi Sándor volt. A magyar képregény aranykora a hatvanas-hetvenes évekre tehető. Ekkoriban – többek között a Füles hetilap hasábjain – szinte folyamatosan jelentek meg hosszú, nagy képregények, elsősorban irodalmi művek adaptációi. Ezt az időszakot mindenekelőtt két grafikus, Cs. Horváth Tibor és Korcsmáros Pál neve fémjelzi; az előbbi népszerű képregényeinek a szövegét is maga írta. Két rajzfilmes, Dargay Attila és Jankovics Marcell szintén kirándult a képregény területére.
1972-ben jelentkezett első képregényével a Pajtás hasábjain az autodidakta Fazekas Attila, aki azóta is szorgalmasan rajzolja történeteit, melyeknek száma ma már meghaladja a másfél százat. ő vezette be nálunk az úgynevezett filmképregényt, többek között az Egri csillagok filmes-képregényes változatát is elkészítette. Az 1990-es évek elején indított saját kiadású, Botond című képregénymagazinja 10 számot ért meg.
A hazai képregénygyűjtők számát szervezett tevékenység híján – csupán megbecsülni lehet. Egyesek szerint számuk 15-20, mások szerint 30-40 fő körül járhat. Mindenesetre meglehetősen szűk, informális körről van szó, amely azonban az utóbbi években folyamatosan bővül – amint azt a lassan, de biztosan emelkedő árak is jelzik. Egy-egy Füles-évfolyam a hatvanas-hetvenes évekből nem is olyan rég még néhány száz forintért beszerezhető volt; ma már ezresekben mérik. A klasszikusoknak pedig nincs is ára, olyan ritkán fordulnak elő.
B. K.
Műértő
2004. március
19. old.-Gyűjtő rovat