Constantine – A Játék

Constantine – A Játék

Mostanában virágkorukat élik a különféle képregények filmes adaptációi. A SpiderMan, X-Men, Hulk és a Megtorló után ezúttal egy kis hazánkban kevésbé ismert európai comic book sorozat, a Hellblazer került filmvászonra. A szokásos fantasztikus szuperhősökkel ellentétben a főszereplő Constantine egy megkeseredett, cinikus, halálosan beteg figura, aki annak köszönheti, hogy még egyáltalán életben van, hogy nagyszerűen tud bánni az okkult erőkkel. Persze a mennyország és az Úr „ügynökségeként” dolgozó Vatikán is igencsak hálás lehet munkálkodásának, hiszen Constantine képességeit többek között a démonok vadászatára és kiirtására (vagy legalábbis: a pokolba visszaküldésre) használja fel.
A főszerepet a Mátrix és főszereplő sztárja rajongóinak legnagyobb örömére, és az eredeti képregény fanjainak legnagyobb bánatára (a papíron látható Constantine ugyanis inkább a szőke Stingre hasonlít, és Angliában, Liverpoolban, nem pedig Los Angelesben él) Keanu Reeves szakította le. Bár nálunk még nem játsszák a filmet, az mindenesetre jó hír, hogy egész pozitív kritikákat kapott. Számunkra viszont sokkal érdekesebb, hogy már most nyomulhatunk a film alapján készült játékkal, melynek középpontjában szintén Keanu Reeves áll…

Neo, a démonvadász
Ezt mindjárt a nyitó jelenetben is tapasztalni fogjuk, amint Constantine/Reeves belép egy szakadt bérház lepusztult lakásába, ahol egy ágyra kötözött női alakot láthatunk. Aki látta az Ördögűző címen futó filmeket, az már rögtön vágja, hogy miről van itt szó: Constantine minden bizonnyal a szokásos hókuszpókuszokkal fogja kihajtani a Sátánt a nő testéből. Hogy ezt pontosan hogyan teszi, azt nem akarom lelőni, de annyit mindenesetre elárulok, hogy az utóbbi idők egyik leghatásosabb nyitójelenetével van dolgunk.
Ezek után hősünk sötét, koszos és depresszív irodájába kerülünk, ahol Beeman, Constantine egyetlen barátja és igazi szövetségese vázolja fel számára az eseményeket. Sajnos a készítők azzal már nem nagyon foglalkoztak, hogy a mozitt nem ismerők számára is túl sok mindent elmagyarázzanak: mint az Enter the Matrix esetében, itt is túlságosan a kapcsolódó filmre hárul az a szerep, hogy a háttérsztorit, illetve Constantine történetét (honnan szerezte képességeit, miért csinálja az egészet, hogyan kötődik az emberi és túlvilági karakterekhez stb.) megértsük belőle. Ez különösen nekünk, magyaroknak bosszantó, hiszen míg anno a Mátrix két változata (film és játék) nagyjából egyszerre került hazánkba, addig a Constantine-t csak szép ráérősen hozza be Magyarországra a forgalmazó. (Külföldön már vetítik.)
Ennek ellenére azért nagyjából lehet követni az eseményeket, és a feltűnően bőséges és igencsak színvonalas átvezetők szintén sokat segítenek, bár a film hiányában túl sok mindent azokból sem fogunk megérteni.

Egyenesen át
Maga a játékmenet érezhetően a régebbi TPS-ek megszokott paneljeiből építkezik. Aki például emlékszik a Legacy of Kain részeire, arra nem hat majd a meglepetés megdöbbentő erejével, hogy Razielhez, vagy Kainhez hasonlóan Constantine is kétféle létsík között tud közlekedni. Ebben az esetben a Föld és pokol között kapcsolhatunk ide-oda a játék bizonyos részein. A pokoljáráshoz Constantine-nak vízre van szüksége: a Földön tócsákba kell beleállnia, és egy okkult varázslatot kell elmormolnia, a Túlvilág forróbbik felében pedig vizes üvegcséket kell széttörnie a testén. Hasonlóan a LoK-féle játékokhoz, a pokol itt is a valós helyszínek démoni, hátborzongató változata: amikor például a Földön egy felsuvickolt múzeumban kell kavarnunk, akkor a túlvilágra kerülve ugyanott vagyunk, csak mindent rothadás, mocsok fed, és a sötét termeket a démoni lángok vörös fényei világítják meg.
Szóval nem túl eredeti már ez az ötlet, de alapjában véve azért jól illeszkedik a Constantine világába, azt viszont sajnáltam, hogy a Legacy of Kainnekkel ellentétben, létsíkok között nem váltogathatunk akármikor, csak a pályák bizonyos részein. A pokoljárásra egyébként a legtöbbször akkor van szükségünk, ha a Földön egy bizonyos akadály miatt nem tudunk továbbjutni, és csak a túlvilágba átlépve tudjuk ezt kikerülni. Ez sem rossz megoldás, csak az zavart, hogy annyira egyértelmű volt mindig az útvonal, és szinte mindig a számba rágta a játék a megoldást, nehogy már gondolkodni kelljen egy csöppet…

A teljes cikk elolvasható a GameStar-on.

Bad Sector 2005.03.31.

A következő oldalon találtok néhány képet a játékból.

Oldalak: 1 2