Mangaösszefoglaló

Mangaösszefoglaló
Princess Ai, Usagi Yojimbo, Árnybíró és Warcraft

Princess Ai: 1. Útkeresés

A fordító megjegyzése – miszerint, ha nem mondják, hogy lányoknak való, fel se tűnik – abszolút helytálló. Nekem nagyon bejött a hivatalosan első mangakötet, és élvezhető “hímek” számára is. A rajzok eszméletlen gyönyörűek, aprólékosak, a finom tusvonások szinte oda vannak lehelve a papírra, mindehhez pedig remek minőség párosul – nagy gratula a nyomdának és a műszaki szerkesztőnek! A jelenleg kapható négy japán vonalú kötet közül ez a legszebb kidolgozású. A rajzokba nem zavar be a túlzott rasztertónus – épp annyi van, amennyi az árnyalatokhoz, hatásokhoz kell, és szolgálja az elbeszélést. A története is rendkívül összerakott, érdekes és kellően rejtélyes. Vannak benne tipikus mangás fordulatok, de hát hol legyenek, ha nem itt?
Szeredás Lőrincet már elég helyen fényeztem, nem érdemtelenül: pazar, stílusos fordítást produkált, hibátlan munka! Üdítő volt olvasni a mostanság megjelenő egyik-másik gyengébb magyar szöveg után. A beíró szintén remekelt a beírással; elég sok típust felhasznált a hangutánzókhoz, és a különböző megszólalási módok is frappánsan vannak megoldva.
Régen olvastam mangát, de egyáltalán nem volt nehéz újra fordított sorrendben követni a történetet, úgyhogy akit esetleg ez tart vissza, ne habozzon! Ami kicsit fura volt, az a japán hanghatások meghagyása, de egy idő után meg lehet szokni. Dicséretes a használati utasítás, és a dokumentációs részek is érdekesek. (Nem gondoltam volna, hogy ez a Courtney Love, AZ a Courtney Love.)
Remélem, hogy sikeres lesz, mert megérdemli!

Usagi Yojimbo 1. kötet: A rónin

Külön örültem ennek a megjelenésnek, mert egy régi ismerőst köszönthettem újra, lévén Usagit már korábban ismertem a két Tini Nindzsa Teknőcök-rajzfilmből (A hátsó borítóval ellentétben nem csak a legújabb sorozatban szerepelt), igaz, csak felületesen. Először fura volt, hogy nem egy összefüggő történet van előttem, hanem 10 önálló, kedves és tanulságos sztori, melyek kapcsolódnak egymáshoz, de aztán ez lett számomra a kötet egyik pozitívuma (amellett, hogy jó hosszú). Van benne gyilok rendesen, de olyan módon sikerült Stan Sakai mesternek ábrázolnia, hogy kisebbek is bevállalhatják. A figurái egytől egyig szerethetők, még a gonoszok is, és remekül passzolnak a történetbe. (Kedvenceim az itt-ott fel-felbukkanó gyíkszerű lények, de a kipurcanó nindzsák is ott vannak a szeren!) A rajz engem a késői, régi Tini Titán Teknőcök képregényre emlékeztet. Nem mondaná az ember rá, hogy szép, inkább aranyos, a szó legpozitívabb értelmében.
A fordítás teljesen rendben van, semmi idegen mondatszerkezet, ami Frank Zitát dicséri. Nagy pozitívum még, hogy a kiadó szembement a divattal, és magyar fonetikát használ a japán kifejezéseknél – maximális tiszteletem! Az idegen szavak zárójeles fordításairól csak annyit, hogy kezdetben zavart, de megszokható, sőt a vége felé már fel se tűnik.
A betűtípus nagyon jól passzol a rajzokhoz, és jól olvasható. A tördelés is teljesen egységes, ami oly ritka manapság. Kár, hogy nem került feltüntetésre a beíró neve. Megérdemelné.
Kellemes perceket szerzett nekem a nyuszkó, és magát a kötetet is élmény forgatni. Nagy meglepetés volt ez a Vad Virágoktól.

Angjo Onsi – Árnybíró #1

Dicséretes, hogy a kiadó az első próbálkozás kudarca után nem adta fel, és megajándékozott minket ezzel a remek képregénnyel. A helyes kis kötethez csinos borító készült – méghozzá hazai!
A történet döbbenetesen jó! Nekem az ilyen témájú, stílusú sztorik nagyon fekszenek. Olvasás közben először a Trigun jutott eszembe, majd az Inuyasha, aztán nem lett belőle egyik sem. Ez egy teljesen egyedi, fordulatokban gazdag, izgalmas történet. Aki komolyabb, felnőttesebb cselekményre éhezik, és kedveli a fent említett animéket is, az tegye magáévá a kötetet, nem fog csalódni!
Az olvasási rend megtartása pozitívum, csakúgy mint a külön kis lapon található útmutató. Amit kicsit hiányoltam, az a kiejtésekre vonatkozó rész. Nehéz eldönteni, hogy magyarul vagy angol fonetikával vannak-e átírva a nevek. Ez főleg a szerzőknél nem 1értelmű.
A grafika – a mangákhoz hasonlóan – dinamikus, magával ragadó; néhol figyelni kell, “ki kivel van” a zsúfoltság miatt, de összességében pazar munka. Jó ötlet a hangutánzók képkereten kívüli megjelenítése, ám egy eltérő betűtípussal jobban elkülönülne a dialógusoktól.
Domo arigato a japánból fordított szövegért!! Szerintem ez nem kap elég hangsúlyt, pedig lenne mire büszkének lenni, főleg hogy nincs benne magyartalanság; persze nem csoda, hisz elég nagy gárda dolgozott rajta… meg is lett az eredménye. Egy megjegyzésem volna csupán: az indulatszavakat néhol oda nem illőnek éreztem. A “Még te pofázol?” egy dühös női démon szájából elég furán hangzik, főként a középkorban(?).
A kiadvány egyetlen gyenge pontja a beírás. Maga a betű jól néz ki, de a tördelés, hmm, elkapkodott. A szöveg hol kurrens, hol kapitális, hol kiskapitális, és nem a beszédstílusok miatt. Elég illúzióromboló a folyton váltakozó betűfokozat és sortáv is. Nem szép, ha egy oldalon belül 3-4 különböző tördelés éktelenkedik. Helyesírási hibák is akadnak benne, főleg a dokumentációs részeknél, illetve a szerzőpáros képregényénél (amin mellesleg jókat mulattam), ahol az átírásoknál vannak következetlenségek.
Rendkívül érdekesek és tanulságosak a már említett, fejezetzáró dokumentációk, amelyek legalább annyira gyöngyszemek, mint maga a képregény.
Összességében – az említett hibák ellenére, melyek nem eget rengetőek, és kis odafigyeléssel kiküszöbölhetők – izgalmas, szórakoztató mangával sikerült nyitnia az új kiadónak. Bízunk a hasonló folytatásban.

WarCraft – Napkút-trilógia #1: Sárkányvadászat

Bár a megjelenés körülményei elég… érdekesek voltak, megérte várni rá. A külcsínre nem lehet panasz, nagyon profi kis kötet. Ahogy az ember nekilát, rögtön egy terjedelmes szövegtengeren kell átevickélni, amely – mivel képregényről van szó – elég szokatlan, ellenben érdekes, és rögtön el is igazít, hogy merre hány méter. Töméntelen infó van benne… Másodszori olvasásra vált teljesen világossá, mi az ábra, de lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok jártas a WarCraft világában (vagy a felfogásommal van gáz). A sztorin érezni, hogy nem japán elme szüleménye – főleg a fenti mangák után -, de ez nem jelenti azt, hogy rossz lenne vagy unalmas, ám határozottan lassabb tempójú, és mivel ez egy trilógia nyitó darabja, remélhetjük, hogy majd felpörög, bár akcióban így sincs hiány.
Az aprólékosan kidolgozott rajzok is inkább az amerikai vonulatot követik, bár a mangás beütés tagadhatatlan. Aki ódzkodik a japán képregényektől, kezdje ezzel az ismerkedést, mert a figurák “anatómiája” normális. Már amelyiknek, hisz ember alig van benne… persze egy fantasy-világban ez nem kuriózum. Érdekes, hogy a szürke tónusok itt a színek szerepét töltik be, nem csupán asszisztálnak a rajzokhoz, mint a Princess Aiban, ezért első pillanatra nehezen áttekinthetőnek tűnhet egy-egy oldal, de olvasás közben minden a helyére kerül.
A fordítás rendkívül stílusos; nincs egy modern kifejezés sem, ami kizökkentene ebből a világból, melyet az irodalmibb nyelvezettel és az archaikus szavakkal nagyon jól érzékeltet a fordító.
A beírást is csak dicsérni lehet. Volt szerencsém átlapozni az eredeti változatot, és ha jól látom, az eredeti betűtípusokkal dolgoztak, ami ritka, mint a repülő disznó. A tördelés is eléggé egységes, és külön gratula a hangeffektek magyarításáért.
Helyesírási hibát/elírást nem találtam. Egyetlen baki az – AnimeConon is beismert – fejezet-elszámolás. Ennyi meg belefér.
A szinte már kötelező szerzőismertető is teljesen rendben van, a kedvcsináló előzetes pedig izgalmas kalandokat ígér a folytatásra.

Köszönet mind a négy kiadónak ezekért a hiánypótló mangákért. Mind kiváló olvasmány a ma(n)ga módján – sok sikert a folytatáshoz!

Ati