Frank Miller: Sin City – A nehéz búcsú

Frank Miller: Sin City – A nehéz búcsú

Robert Rodriguez filmjének idei bemutatója, majd pedig a Fekete-fehér képregény-antológia két füzetében publikált rövid részletek után már várható volt, hogy a Sin City egyes részei önálló kötetben is megjelennek – elsőként Marv bosszújának története, mely az említett film (jelen esetben nem kifejezetten jótékony) hatásának köszönhetően immár végképp Mickey Rourke-hoz kötődik.

Marv „nem egy penge”, mint önmagáról több alkalommal is – és minden irónia nélkül – megjegyzi, de habitusa és testi ereje épp elég ahhoz, hogy lassan kiderítse az igazságot: ki és miért ölte meg Goldie-t, „a szőke istennőt”, míg ő mellette horkolt részegen. A történetbe majd' mindenki belekeveredik, aki a városban „számít”, hogy ismét csak ugyanoda, a Roark família egyik tagjához vezessenek végül a szálak; valamint hogy hősünk útja semmiképp se legyen egyenes a villamosszékig. A sztori voltaképpen nem több ennél. Amiben Frank Miller képregénye merőben új, az egyrészt a dramaturgia szaggatottsága, a meghökkentő közjátékokkal tarkított lineáris eseménymenet; illetve a kihagyásokkal mint jelentő történésekkel operáló szerkesztésmód: az épp csak sejtetett vagy csak egyetlen képkocka erejéig megmutatott cselekményrészletek éles ellentétben állnak a több egész oldalas rajzon ábrázolt akciókkal. Másfelől pedig a rajztechnika az egyedi és eredeti a Sin Cityben, a csak fekete és fehér foltokat használó ábrázolásmód, mely semmiféle szürkének, még az egyszerű vonalraszternek sem hagy teret, végletekig sarkított jellemzést adva mind a figurákról, mind pedig a környezet kontúrjairól.

A fordítás alig hagy kívánnivalót maga után, egyedül a hangutánzó szavak, a hangeffektus-helyettesítő feliratok furcsák és idegenek a magyar képregényekben megszokottól: nem nagyon értem például, hogy a pisztolyok miért „brekk”-et mondanak, ha elsülnek.

Fordította: Varga Péter; FUMAX, 2005; 196 oldal, 2982 Ft
**** és fél

kkabail
Magyar Narancs
2006. február