Superman Visszatér (MoziNet)

Superman Visszatér (MoziNet)Kritika

Bryan Singer 2000-ben az X-Men mozival kisebb csodát hajtott végre, hiszen akkoriban elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki élvezhető formában vigye vászonra a rendkívül összetett és számos központi karakterrel operáló mutáns univerzumot. A bravúr mégis sikerült, és három évre rá egy hasonlóan színvonalas folytatás bizonyította: a fiatal direktornak különleges érzéke van a képregény-adaptációkhoz. Ennek köszönhetően a nagyközönség örömmel fogadta, mikor a leporolt, jó pár embert végigjáró Superman projekt végül az ő kezében landolt. A direktori szék betöltését követően izgatott várakozás vette kezdetét, amit még az sem árnyékolt be, hogy a főszerepekre meglehetősen fiatal és ismeretlen színészek lettek felkérve. Brandon Routh (Superman) és Kate Bosworth (Lois Lane) személyét persze sikerült ellensúlyozni, hiszen sokak megnyugvására Kevin Spacey lett leszerződtetve a főgonosz Lex Luthor karakteréhez. A fokozott izgalmat csak tetézte, mikor a mozikban először harsant fel John Williams legendás zenéje, és Marlon Brando hangja hirdette az Acélember visszatértét. Azokban a pillanatokban az ember komolyan elhitte: ebből rossz film nem születhet.

Szinte természetszerű, hogy ilyen felfokozott érdeklődést követően igazán kiemelkedő film nem készülhet, s bizony most sem jár tisztelet a kivételnek. A Superman visszatér ugyanis teljesen középszerű alkotás, amely elsősorban annak köszönheti nem túl pozitív besorolását, hogy nem képes elszakadni a hetvenes évek végén indult, mostanra klasszikusnak számító Superman-szériától. Kétségtelenül ügyes húzás, hogy az új mozi egyszerre remake és folytatás, de a film eredetisége ki is merül ebben a sajátos megoldásban. A történet majdnem ott folytatódik, ahol a nyolcvanas években abbamaradt, annyi kiegészítéssel, hogy az új cselekmény szerint hősünk öt évre eltűnt a földről, hogy a mozi nyitányaként látványosan visszatérjen oda. Ezen ponttól az új Superman nagy vonalakban követi a Richard Donner-féle változat cselekményét, teleszórva a szuperember és Lois románcának szappanoperákat idéző pillanataival, és az elmúlt évek egyik legelcsépeltebb fordulatával. Panaszkodhatnánk a színészi játékra, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a filmet a karakterek ereje fogja a magasba emelni. Routh és Bosworth ennek köszönhetően nem is okolható a gyengécske produkcióért, ellenben a Spacey által hozott Lex Luthor már több, mint kiábrándító. A legrosszabb ripacsokat idéző alakítás persze nem csupán a neves aktor hibája, lévén a forgatókönyv nem enged túl nagy teret a játékra. A Superman visszatér meghagyja Lex karakterét ódivatú őrült gonosznak, ellentmondva ezzel a modern Superman univerzummal szemben támasztott követelményeknek, megismételve az eredeti film legnagyobb hibáját. Legyinthetnénk, hogy oda se neki, nem számítanak az ódivatú sémák, a digitális látvány majd kárpótol minket mindenért – ám hiába a rekordösszegű büdzsé (260 millió dollár), az elköltött pénz szemkápráztató mértékben egyáltalán nem fedezhető fel a filmben. Bár a körítés, a város, és minden számítógéppel kreált momentum a helyén van, az mégiscsak zavaró, hogy ebből a rettenetes összegből mindössze négy látványosabb akciójelenetre tellett. S pont ez az, ami elvezet a középszerhez, hiszen ahelyett, hogy Superman válogatott akcióin izgulnánk, merenghetünk a kétdimenziós karakterek hosszúra nyújtott, bármiféle hangulatot mellőző, nevetséges dialógusokkal fűszerezett jelenetein. Mert alapvetően azzal nem lenne baj, hogy a mozi két és fél óra, ha történne is benne valami, ami leköti a közönséget. Sajnos esetünkben mindez nem adott: a néző mocorog, nem találja a helyét, folyamatosan megjegyzést tesz, idővel pedig már a befejezésért fohászkodik.

Hiába telt el majdnem húsz év a legutolsó – meglehetősen borzalmas – Superman-mozifilm óta, Bryan Singer semmit nem tett hozzá a mítoszhoz, csupán rendezett egy lomha monstrumot, amely tiszteleg ugyan a képregényfolyam majd hetven éves történelme előtt, de nem képes megfelelni a modern film iránt támasztott követelményeknek. Lehet ugyan elmélkedni, hogy vajon a röghöz ragaszkodó stúdió, vagy az ötlettelen alkotók számlájára írható-e mindez, ám a végeredmény szempontjából ez teljesen érdektelen. A Superman visszatér már a premier napján idejét múlt alkotás, amely történetében és hangulatában egyaránt elmarad a hasonló témában született kistestvérei (Lois és Clark – Superman legújabb kalandjai, Smallville) mögött.

Forrás: MoziNet