Füzetfanatikusok

Miközben Amerikától Japánig óriási üzlet a képregény, nálunk nagyon szűk a piaca. Mégis számos kiadó próbálkozik a műfajjal.
Domján Zoltán megszállott képregény-rajongóként, szállodaipari munkája mellett adja ki kedvence, az 1980-ban elhunyt Sebők Imre munkáit Windom márkanév alatt.

Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének az idén leköszönő elnöke főleg fordításokból tartja fenn magát, közben Nero Blanco Comix jelzéssel folyamatosan jelentet meg magyar képregényeket, s próbálkozik a műfaj nemzetközileg sikeres alkotásainak honi megismertetésével is. Sőt, egyik tulajdonosa a legnagyobb képregényre szakosodott boltnak, a Komikonnak.

Lényegében az összes kis kiadó vezetője hasonló módon, másodállásban foglalkozik ezzel a munkával, nagy részük rajongó vagy gyűjtő. A „kicsik” motivációja tehát inkább „kultúrmissziós”, mint üzleti, akár még a rövid távú veszteséget is vállalják. Jól példázza ezt az egykori neves grafikus, Korcsmáros Pál leszármazottai által létrehozott Képes Kiadó, amely számos más tevékenysége (például nyomdai előkészítő munkák, könyvkiadás) mellett ad ki képregényeket. Itthon 15–20 kis tőkeerejű kiadó próbálja külföldről importált és/vagy magyar gyártású, akár reprint képregényekkel elérni a vásárlóképes közönséget. Ugyanakkor évről évre nagyobb szeletet hasítanak ki a japán manga történetek magyarra fordított változatai.

Bayer Antal is megerősíti, hogy nem nagy üzlet nálunk a képregénykiadás, ugyanakkor van egy olyan szűk vásárlói réteg, amelyre támaszkodva azért lehet építkezni. Szerinte néhány tízezren vesznek évente egynél több képregényt. Részben egyetért vele Domján Zoltán. „Mindig lesznek új emberek, akik felfedezik ezt maguknak, és olyanok is, akik kinőnek belőle. Nem lesz növekedés.” Ő azonban csak körülbelül 2 ezerre teszi a valódi vásárlók számát. Így a piac jelentősebb szereplői sem tudnak pár milliósnál nagyobb nyereséget elérni, a kicsik pedig jó, ha öneltartóak, s az egyik kiadványból fedezni tudják a következőt.

JÖNNEK A NAGYOK? Az Egmont kiadó a világhírű francia Asterix-sorozattal komoly kihívás elé igyekszik állítani a honi szereplőket. A gyermekeknek szóló, főleg Walt Disney kiadványokkal foglalkozó cég eddig is jelen volt nálunk, de tevékenysége most intenzívebbé válik. Óvatosságra intő jel azonban, hogy az utóbbi években olyan, külföldön népszerű kult-képregények is bukni tudtak Magyarországon, mint a XIII. című francia krimi, vagy az olasz vámpíros történet, a Damphyr. Nem véletlen, hogy a nagy kiadók (a 2008-ban több mint 2 milliárd forint nettó árbevételű Egmont mellett az 1,3 milliárdos forgalmú – például a Garfield-kiadványokat is jegyző – Adoc-Semic, valamint a Mangattack márka mögött álló Athenaeum sorolható ide) jellemzően bevételük csekély hányadát szerzik a képregény-eladásokból. A műfajban közepes méretűnek számító cégeknél alig pár milliós forgalomról lehet szó. Ezt erősíti a francia Lucky Luke történetet negyedévente publikáló Pesti Könyv Kft., amely 2008-ban 3,8 milliós nettó árbevétel mellett csupán 240 ezer forintos üzemi eredményt produkált. A jól értékesíthető mangák területének egyik vezetője, a Mangafan pedig 2007-ben alig 38 milliós nettó árbevételt és csak 6 milliós üzemi eredményt könyvelt el (2008-as adatot ez esetben nem találtunk).

Sokan kísérleteznek tehát a műfajjal, vegyes eredménnyel. Domján Zoltánék például kerestek az egykori Sebők-képregényekkel, de buktak egy Nemere István sci-fin. A Képes Kiadó tisztes nyereséget ér el a Rejtő-újrakiadásokon, jól mennek a Batman egyes történetei, miközben a kötelező olvasmányok adaptációi alig fogynak. Mivel a sok kis cég alig fedi le még ezt a szűk, sajátos elvek szerint rendeződő piacot is, csak részben konkurenciái egymásnak. Annál is inkább, mert a három fő terjesztési csatorna (újságban megjelenő képregény, továbbá újságosstandi, illetve könyvesbolti önálló kiadvány) célközönsége csak részben azonos. Inkább az együttműködés a jellemző a Magyar Képregény Szövetségben is. E helyzetet gyökeresen megváltoztathatják a tőkeerős nagy cégek, amelyek viszonylagosan olcsóbb, nagy példányszámú kiadványaikkal megfojthatják a kis, specializálódott szereplőket. Ezért is óvatosak sokan az Egmont fokozottabb térfoglalását illetően.

MÁSUTT BOMBA ÜZLET. A képregénynek mint műfajnak három nagy irányzata van a világon (lásd külön). A főleg szuperhős-képregényekre alapozó amerikai piacon, nem ritkán százezres példányszámokban jelennek meg az újságosstandokon kapható füzetek. Miután a nyomtatott sajtó visszaesése ezt a területet is érzékenyen érintette, a cégek egyre inkább nyitnak a könyvesbolti, képregény-szaküzleti és online terjesztés felé. Az európai változat – amelybe természetesen a magyar is tartozik – Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban a legnépszerűbb, ahol az egy-egy hős történeteit feldolgozó kiadványok akár évtizedek óta mehetnek töretlen népszerűséggel, sok millió eurós bevételeket generálva. A legdinamikusabban azonban a japán eredetű manga terjeszkedik.

A Magyarországon megjelent példányszámokról a kiadók nem szívesen nyilatkoznak. Információink szerint a mangák esetében lehet szó csak több ezres eladásról, s az amerikai szuperhős-füzetek értékesítése járhat ezer példány körül. A mangát preferálók nem a korábbi kiadók rovására terjeszkedtek, hanem új rétegeket nyertek meg maguknak. Jóval kisebb az igény a nívósabb európai (döntően francia) munkákra. Számos magyar klasszikus újrakiadása is zajlik, ezek terjesztése azonban nem ritkán csak pár százas – döntően a gyűjtőkre alapozott – sorszámozott példányokkal történik. És még ezekről az eladásokról is csak álmodhatnak a sokszor csak magánkiadványokig eljutó ifjú grafikusok.

Kérdésünkre csupán egyetlen igazi magyar, komoly anyagi sikert tudtak említeni a szakemberek az utóbbi évekből. Ez Korcsmáros Pál már említett – először az 1960-as években megjelent – Rejtő-adaptációinak digitális technikával felújított újrakiadása. Állítólag a sorozat első része 7 ezer példányban fogyott el, és második kiadást is megért. Sokan hasonló sikert remélnének a valaha volt legjobb nevű magyar képregény-grafikus, Zórád Ernő újrakiadásaitól is, ám ez évek óta húzódik a kArton galéria és a Zórád-örökösök közötti jogvita miatt.

Közben a gyűjtők körében megnőtt a magyar képregény presztízse. A legnagyobb hazai kollekcióval rendelkező Kiss Ferenc több rendezvényen is kifejtette már, hogy egyre kevesebben kérdőjelezik meg a színvonalas grafikával megrajzolt történetek művészi értékét. Jól példázza ezt, hogy ma már olyan alkotók is vállalják korábbi „kalandozásukat”, mint Jankovics Marcell, akinek a képregényes munkásságát összefoglaló füzetet éppen a május 22-én sorra kerülő 6. Képregény Fesztiválra jelentetik meg. Antikváriumok aukcióin egyre gyakrabban bukkannak fel eredeti Zórád- és Sebők-rajzok, s több tízezer forintért cserélnek gazdát (sőt, 2009-ben már hamisított képekkel is lehetett találkozni). Internetes aukciós portálokon néhány ritkább régi kiadvány közel százezer forintot is megért már a fanatikusoknak.

Keretes írások:

Képregények kiadói

A hazai mezőnyben egyaránt találhatók olyan kiadók, amelyeknek főtevékenysége a képregények megjelentetése, s olyanok is, amelyek színesítésképpen foglalkoznak a műfajjal.

SPECIALISTÁK
• Fumax Kiadó
• Kingpin
• Magyar Képregény Akadémia
• Mangafan Kiadó
• Nero Blanco Comix (Bayer Antal)
• Pesti Könyv Kiadó
• Roham alkotói közösség
• Vad Virágok Könyvműhely Bt.
• Windom (Gar-Wind Bt.)

„MELLÉKÜZEMÁGASOK”
• Adoc-Semic Kiadói Kft.
• Cartaphilus Könyvkiadó
• Delta Vision Kiadó
• Egmont-Hungary Kft.
• Képes Kiadó
• Mangattack (Athenaeum 2000 Kiadó)
• Nyitott Könyvműhely Kiadó
• Ratius Kiadó Kft.
• Titkos Fiók Kiadó

Irányzatok
A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke, a kilencedik művészet”, amely egymás után következő képkockákkal mesél el egy történetet. Néhány fontosabb típus:
Manga: A középkori japán festészet és a modern nyugati karikatúrák ötvöződéséből alakult ki az ázsiai szigetországban.

Európai képregény. Jellemzője a valósághű ábrázolásmód és a művészi igényesség.

Szuperhős-képregény. Amerikából indult irányzat, amely különös képességekkel rendelkező hősök kalandjai meséli el.

Magyar képregény. Tágabb értelemben az, amit hazai alkotók készítenek. Szűkebb értelemben magyar irodalmi alkotásokat ültet át képregényes formába. Bár adaptáció mindenhol előfordul, speciális, hogy a szocialista korszakban a tiltások miatt Magyarországon szinte egyeduralkodóvá vált.

Kovács Péter
Figyelő
2010./20. szám 40-41. o.
2010. május 20.