Praktikus klasszikusok

Praktikus klasszikusok

A világirodalom klasszikusait akarja képregény formájában kiadni Faragó Tamás ingatlanfejlesztő, aki elsőként egy Shakespeare-válogatással próbálkozik. Péntektől már kapható a Macbeth, de mindjárt jön az Ahogy tetszik és a III. Richárd is.


Ha nem kellene mindig várakozni nálunk, egy nagy ötlettel lennénk szegényebbek. Faragó Tamás tavaly szeptemberben egy közjegyzői iroda előterében üldögélt, és unalmában a könyvespolcot kezdte nézegetni. A Macbethen akadt meg a szeme. Homályosan emlékezett a műre, rémlett neki, hogy valami skótokról szól, a főhős meghal és a szereplők halomra ölik egymást, bár ez Shakespeare-nél ugyanolyan szériatartozék, mint középkategóriás autónál a kétoldali légzsák. Szóval Faragó úr tudta is, meg nem is, miről szól a dráma, bár, ha őszinte akart lenni magához, inkább nem tudta. Más ebben a pillanatban vagy hagyja az egészet a fenébe, vagy kölcsönkéri a könyvet és elolvassa, ám ő mást tett. Átérezte, hogy hány hozzá hasonló ember kerülhet ilyen helyzetbe egy könyvborító láttán, és azon gondolkozott, hogyan tehetné ismertté a világirodalom klasszikusait.

Képregénnyel, mondjuk.

Az ötvenhat éves férfi gyermekkorában imádta a képregényeket, az aztékok kincséről szóló füzetre például a mai napig emlékszik. Most újból visszatért hajdani olvasmányaihoz, könyvtárakat bújt, külföldi ismerősein keresztül érdeklődött és kiderítette, hogy még csak hasonló vállalkozásba sem fogott senki. Igaz, akkor már hallott az egykori Füles rejtvényújságban folytatásokban megjelent Rejtő Jenő-regények képregény-kiadásáról, ám őt nem egyetlen ember életműve, de maga a világirodalom várta.

Rögtön levédette az ötletet, és úgy döntött, a jogdíjak miatt elsősorban hetven évnél régebben meghalt szerzők műveit adja majd ki. Vállalkozásának egyik célcsoportját az általa is tapasztalt „valami rémlik”-effektus miatt a 35-60 év közötti korosztályban vélte megtalálni, míg a másikat a 15-20 évesek, azaz a diákok körében. Faragó úr tudta, hogy a „klasszikusok diszkóritmusban”-szerű vállalkozásával nem fogja magát a középiskolai irodalomtanárok szívébe lopni, de felkészült a támadásokra. Megszerezte a Központi Statisztikai Hivatal felmérését, melyből kiderül, hogy az olvasással töltött idő csökken, az utóbbi másfél évtized alatt 48-49 százalékra esett vissza azoknak az aránya, akik évente legalább egy könyvet olvasnak, és ebből csak az következhetett, hogy a képregény közművelődési feladatot is ellát.

Miután ezt mind jól végiggondolta Faragó Tamás, munkához látott.

Mindenekelőtt keresett egy dramaturgot, és grafikusok után nézett. A salgótarjáni grafikai biennále valamennyi résztvevőjének levelet küldött, melyben röviden ismertette művészileg és anyagilag egyaránt kecsegtetőnek ígérkező tervét. A majdnem száz címzett közül mintegy húszan válaszoltak. ők próbarajzokat készítettek Victor Hugo A nyomorultak című regényének egy-egy részlete alapján, és közülük először egyet, majd további négyet szerződtetett a vállalkozó.

Shakespeare drámáinak harminckét oldalas összeállítása egyébként nem volt egyszerű dolog. A dramaturg először elkészítette a mű szüzséjét, melyet a szereplők leírása és jellemrajza egészíti ki. Eszerint Macbeth „harminc felett járó, de még ereje teljében lévő férfi. Szabálytalanul jóképű, arca hosszúkás, csontos. Legtöbbször borostás: nem piperkőc.” A képregény minden rajzát leíró storyboard kigondolásában aztán már a látványtervező és a művészeti vezető is részt vett. A Macbeth 249 képecskéje közül például az első a foresti csatamezőt ábrázolja a vészbanyákkal, az utolsó pedig, ahogy azt sejteni lehetett, a főhős levágott fejét.

Hosszú munka után végül most pénteken kezdik el árusítani a Shakespeare-válogatás első részét, de már kész az Ahogy tetszik és a III. Richárd is. A tervek szerint havonta jelentkezne a sorozat, mely 14-16 Shakespeare után áttérne az orosz, francia és angol klasszikusokra. Az egyelőre ötvenezer példányban nyomott kiadványt Faragó Tamás külföldön is terjesztené, hogy angolok, németek, spanyolok, sőt, a távoli Japán és Kína félműveltjei is megtudják, ki volt Antonius, Goriot, Raszkolnyikov, és ki nyert a Háború és békében.

Mellesleg az oroszok.

F. Zs.
Népszabadság
2003. Július 28.