SANDMAN, az Álmok Fejedelme

Neil Gaiman neve bizonyára ismerősen cseng a magyar olvasók körében; több regénye (Amerikai istenek, Coraline) és novelláskötete nálunk is megjelent. Ám leghíresebb műve mind a mai napig a SANDMAN, egy képregénysorozat, mely – a képregények közt egyedül – elnyerte a sci-fi és fantasy műveknek járó World Fantasy-díjat. A Sandman – akárcsak Alan Moore mesterműve, a magyarul immár szintén olvasható Watchmen – nagymértékben hozzájárult, hogy az addig lenézett médium, a képregény, végre méltó helyére kerüljön az értékteremtő művek rangsorában.

De miről is szól a Sandman? A XX. század hajnalán egy mágus és okkultista különös szertartásra készül: célja, hogy megidézze és fogságba ejtse a halált. Azonban Halál helyett Álom (más néven Morpheusz, az Álmok Fejedelme) esik csapdába, aki ezután hetven éven át sínylődik a mágus, majd fiának rabságában. Közben lassan érződik hiánya, a világon álomkór söpör végig, az embereknek rémálmokkal kell küzdeniük. Mikor Morpheusz végül kiszabadul, bosszút áll ugyan fogvatartóján, de álombirodalmába visszatérve azt kell látnia, hogy az darabjaira hullott, valamint eltűnt hatalmának három jelképe is. A Sandman első kötete gyakorlatilag e tárgyak visszaszerzésének történetét írja le, melynek során Morpheusz a DC-univerzum más ismert képregényhőseivel is találkozik, például John Constantine-nal, a démonvadásszal, vagy Dr. Dee-vel, az őrült tudóssal, aki az Arkham Elmegyógyintézetből szökött meg, hogy szembeszálljon az Álmok Fejedelmével. De alászállunk Morpheusszal a pokolba is, és megismerjük az ott uralkodó triumvirátust, majd a megdöbbentő és egyben szívszorító utolsó fejezetben Álom nővérét, Halált is elkísérhetjük „lélek-begyűjtő” körútján… és persze mindez csak a kezdet, a későbbi kötetekben még mélyebbre merülhetünk majd ebbe a furcsa, sötét és néha groteszk világba.

Az angolszász folklórban a Sandman valamiféle álommanó, aki álomport hint a gyermekek szemére, s gondoskodik szép álmukról. Gaiman zseniális, mítoszteremtő képregényében a főhős inkább egy szinte mindenható lény, az Álmok és a Rémálmok Birodalmának Ura, a Végtelenek egyike. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy körvonalazódik előttünk a Gaiman-féle új mitológia, mely leginkább a régi mítoszokkal, görög istenekkel állítható párhuzamba (nem véletlen, hogy az Álmok Fejedelmének egyik neve éppen Morpheusz, az ógörög álomisten).

Az utószóban Neil Gaiman elárulja, hogy visszatekintve, utólag, kissé kiforratlannak tartja az első kötetet; és az olvasó nem győz csodálkozni: ha ez kiforratlan, akkor mi jöhet még, milyen magasságokba szárnyalhat ez a képregény? Hiszen ezt az első könyvet még vagy tíz fogja követni. Mindenesetre egy képregényért nemcsak az írója „felelős”, hanem a rajzolói is. Az első öt fejezet ceruzarajzait Sam Kieth készítette, és például a pokolbéli párviadal ábrázolása igazán emlékezetes marad az ő tolmácsolásában. A hatodik fejezettől Mike Dringenberg vette át a helyét, és neki köszönhető többek közt Álom nővérének, Halálnak megdöbbentően modern megjelenítése. Zárásképpen Neil Gaiman utószóbeli búcsúszavait ismételhetjük:
Prelűdök és noktürnök; egy kis éji zene, tőlem, nektek.
Remélem, tetszett. Jó éjszakát.
Szép álmokat!

Bárány Ferenc
Alexandra Könyvjelző
2009. november

Neil Gaiman: SANDMAN, az Álmok Fejedelme – Első kötet: PRELŰDÖK ÉS NOKTÜRNÖK
(Rajzolók: Sam Kieth, Mike Dringenberg, Malcolm Jones III)
Fordította: Totth Benedek
240 oldal
Ár: 4480 Ft
Cartaphilus Kiadó