A Star Wars képregények története – 2. rész

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha eláruljuk, a Star Wars világa túlnőtt a filmeken: értekezhetnénk a merchandisingról, a könyvekről és játékokról, a hazai SW-szcéna egyik legjelesebb képviselője, Bomarr viszont úgy döntött, hogy az SW-mítosz nálunk kevésbé ismert aspektusát, a képregény-feldolgozásokat tekinti át terjedelmes, ám nem kevésbé olvasmányos írásában.

Star Wars (Dark Horse) – A Baljós Árnyaktól napjainkig

1999 májusa mérföldkő a Star Wars történelmében… Elérkezett az új trilógia ideje, s végre valahára rengeteg olyan dologról lebbent le a fátyol, amiről eddig csak sejtésünk lehetett. Végre testet öltött Coruscant, a Köztársaság fővárosa és a későbbi Császárváros. Végre láthattuk, hogyan élték a mindennapjaikat a jedik. Láthattuk a Jedi Tanácsot, a Templomot és a Szenátust. S úgy összességében feltárult a Régi Köztársaság képe, számos új faj és jármű társaságában.
A számtalan új karakter és környezet pedig igazi felfrissülésként hathatott a Dark Horse csapatának, akik valószínűleg már kezdtek beleunni a Birodalom és a Lázadók állandó harcába, valamint abba, hogy Luke-ot és barátait folyton újabb és újabb kalandokba kell hajszolni (többnyire ezért is hanyagolták őket a végefelé és koncentráltak az olyan, saját maguk által kreált karakterekre, mint Kir Kanos az egykori gárdista).
A Baljós Árnyak képregény-változatától valószínűleg senki sem fog dobni egy hátast, így inkább most is a MANGA-változatot ajánlom. Az egyetlen érdekesség az a pár kivágott jelenet, melyek a comic-füzetekben bennmaradtak.
Szóval érthető, ha az új film után elkezdték hanyagolni a régi trilógia idején játszodó történeteket. Az elkövetkezendő két évben mindössze két sorozat játszodott a már megszokott korban. Ebből az egyik a Union, aminek már a borítója is émelyegtető. A négy füzetből álló történet 20 évvel a Yavini ütközet után játszodik, amikor is Luke 40 éves korára végre megházasodik. Jaj de jó! Az arája pedig nem más, mint a Császár egykori jobb keze: Mara Jade. Talán ezt nem kellett volna erőltetni…

Nyugdíjas klub
Ennél sokkal szinvonalasabb és érdekesebb a Chewbacca-sorozat, amely abból az apropóból készült, hogy a Vector Prime cimű regényben Chewbacca meghalt. A DH-nál pedig úgy érezték, hogy mindenki kedvenc másodpilótája megérdemel annyit, hogy megemlékezzenek az életéről. Ebben a sorozatban azt láthatjuk, ahogy a különböző karakterek megemlékeznek Csubiról. Szerencsére sikerült egy igen szinvonalas kiadással tisztelegni a wuki emléke előtt.

E kettőn kívül még készült egy „Mi lett volna, ha…?” sorozat is Infinities címmel. Ezekben a füzetekben azt boncolgatják, hogy mi lett volna, ha mondjuk Luke mellélő és a Halálcsillag felrobbantja a Yavin IV-et, vagy mi lett volna ha Luke meghal a Hoth-on a hidegben… akit érdekelnek a DH válaszai, azoknak érdemes beruházni ezekbe a füzetebre.

No de most már térjünk rá a ’lényegre’, vagyis az új filmtrilógia idején játszodó képregényekre!
’99 után főleg olyan sorozatok indultak, melyek nem sokkal az első rész után játszodtak. A Baljós Árnyak előzményeivel csupán néhány füzet foglalkozott, ám az a kevés nagyon rendben van. Szerencsére nélkülözik a régebbi füzetekre (pl. Dark Empire) jellemző erőltetettséget, s remekül passzolnak a filmek világához. Közülük nálam az abszolút kedvenc a Darth Maul sorozat. Ez volt az első SW-képregény, amit elolvastam, és ennek köszönhetem, hogy a rajongásom átterjedt a filmekről a comicokra is. A sztori nincs túl bonyolitva: Maul azt a parancsot kapja mesterétől, hogy mészárolja le a Sötét Nap nevű bűnszervezet vezetőit. S Maul természetesen le is mészárolja mindet. Ezzel a rövidke ismertetővel sikerült is kimerítenem a négy füzet teljes tartalmát, de hát itt nem is a körmönfont esemény a lényeg, hanem, hogy Maul gyakja a rosszarcú bünőzőket. Ez pedig minden pénzt megér, nemde?

A másik, szintén nagyon korrektre sikeredett Ep.1 előzmény a Qui-Gon & Obi-Wan sorozat, amely értelemszerűen a mester és tanítványa korai kalandjait eleveníti meg. Mondjuk, ebből föleg azok a részek működnek, ahol az Ord Mantelli zavargásoknak vetnek véget. Sajnos az Aurorient Expresses epizódok egy picit gyengére sikeredtek, ugyanis nem csak az alcím, de maga a sztori is igyekszik koppintani Agatha Christie klasszikusát, melyet ugye mindenki kívülről ismer…

Szintén a helyi háborúk megakadályozásáról szólnak a Jedi Council, illetve a Stark Hyperspace War sorozatok, míg a Prelude to the Rebellion az egyik Jedi Tanácstag, Ki-Adi-Mundi előtörténetét mutatja be (a filmekben ő az egyetlen, Yodán és Windun kívül, aki szóhoz jut a Tanács-üléseken… a csúcsos fejéről könnyű megismerni).
Idővel egyre felkapottabbá vált az Ep.1 egyik mellékszereplője, Aurra Sing. Bár az, hogy mellékszereplő, elég durva túlzás, hisz a Baljós Árnyakban mindössze egyetlen, két másodperces snitt erejéig tűnik fel. Mivel Lucas az utolsó pillanatban illesztette be ezt a snittet a filmbe, sokáig az a pletyka terjengett, hogy Aurra Singnek még nagyon fontos szerepe lesz a későbbi filmekben. Egyébként a pod-race jelentben látható, amint a sziklás falról figyeli a versenyt:

A pletyka terjedésében nagy segitségre volt az is, hogy a Star Wars kiadványok egyre többet foglalkoztak vele: többek között a képregények is egyre gyakrabban helyezték a középpontba. Ráadásul az Outlanderben az is kiderül, hogy nincs hiján némi Erő-jártasságnak sem, el is pusztít egy jedit, aki még régebben kilépett a Rendből.

A The Hunt for Aurra Singben a Jedi Tanács pedig már kifejezetten a fejére utazik. Sajnos itt a DH kicsit túlzásba vitték Aurra sztárolását, bár a történet végére a jedik (látszolag) sikeresen kiiktatják.

Ám ahogy megszokhattuk a sorozatoknál: az utolsó kockákon láthatunk egy egyértelmű utalást arra, hogy Aurra még vissza fog térni… Viszont érdekes módon azóta nem nagyon hallatott magáról. Még fel-feltünedezett pár sorozatban (pl.a Jedi-ben), de azóta néma csönd honol körülötte. Talán szóltak a Lucasfilmesek, hogy fölöslegesen foglalkoznak ennyit ezzel a karakterrel, hisz nem fog visszatérni a későbbiekben, de az is lehet, hogy egyszerüen ráuntak.

2000 környékén a Dark Horse egy újabb egyedülálló sorozatba kezdett: ez volt az úgynevezett Star Wars Tales, amely nem csak a legérdekesebb, de az egyik legjobb képregény-sorozat, ami az SW logó alatt kijött.
Pontosan miről is van szó? Peet Janes már az első szám bevezetőjében tisztázza: elöszőr is meg akarták teremteni a lehetőséget a tehetséges képregény-rajzolóknak arra, hogy legalább egyszer kipróbálják magukat az SW-univerzumban. Másrészről, mint mondja, rengetegszer előfordul, hogy valakinek eszébe jut valamilyen jónak tűnő ötlet; ám az vagy túl merész, hogy rá merjenek szánni egy teljes füzetet, vagy túl rövid hozzá. A Star Wars Tales azonban az a képregény, ahol minden elfér.
Ahogy a fentiekből sejthető, a hosszabb-rövidebb sztorik stílusa még az egyes számokon belül is rendkivül eltérő. Az egészen sötét hangulatúaktól kezdve a kalandosokon át egész az abszurdig (pl.: Planet of the Living Dead) vagy a paródiákig (ez utobbiból talán az a leghíresebb, amelyikben Greedo anyja bepereli Han Solot, mert az lelőtte a gyerekét… aztán végül kiderül, hogy Greedo lőtt előbb). De hasonlóan híres a Halálcsillag tervezését taglaló rész is, nem beszélve arról a sztoriról, amelyikben egy rohamosztagos elmondja, hogy VALÓJÁBAN hogy tudták őket legyőzni az ewokok. Szóval ez esetben tényleg nem közhely, hogy van itt minden.

A Tales-sorozatot még azoknak is bátran merem ajánlani, akiket egyáltalán nem érdekel a Star Wars. Annyira sokszínű, hogy szinte kizárt, hogy valamelyikben ne találjon az ember egy neki tetsző sztorit.

Közben a Baljós Árnyak után játszodó füzetek gyakrabban mellékszerepekbe száműzték a film hőseit és inkább saját karaktereket helyeztek reflektorfénybe: név szerint Quinlan Vost és Aayla Securát, akik jedi lovagok voltak. Akadtak olyan képregények, melyek a gyerekkorukat mutatták be, de nagyrészt a későbbi kalandjaikkal foglalkoztak.

Mondjuk, kettejük közül Quinlan Vos csak érintőlegesen a Dark Horse gyermeke, ugyanis a Baljós Árnyakban feltűnik egy pillanatra egy figura, akiről mintázták. Mondhatni, Vos már azelőtt létezett, hogy kitalálták volna…

2001 környékén meglepő vendég sétált be a DH székházába: George Lucas közölte, hogy annyira bejött neki a Darkness sorozatban debütált Aayla Secura, hogy szeretné belerakni az új Star Wars epizódba. Hát lehet erre a kérdésre nemet mondani?! J A Dark Horse-nak persze dagadt a melle a büszkeségtől, főleg Jan Duursemának, Aayla kitalálójának.

A szerepeltetés kimerült egy-két vendégszereplésben, de azt hiszem, már ez is sokkal több, mint amit a DH rajzolói remélni mertek volna korábban. A kék twi’lek lányt először akkor láthatjuk az Ep.2-ben, amikor Obi-Wan Yodához megy tanácsot kérni (épp szembe jön vele), majd legközelebb az arénában és a geonosisi csatában vehetik észre a szemfülesebbek.

És ezzel el is érkeztünk az Ep.2 bemutatójához, amihez egyébként meglepően jó képregény-adaptációt csináltak. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a legjobbat mind közül. Talán ugyanennek a csapatnak kellett volna a másik öt rész képregényváltozatát is megalkotnia…
Ami viszont még ennél is fontosabb: végre kitört a Klón-háború és ezzel megint egy új terep nyílt meg a képregények elött. Azonban voltak rajongók, akik elégedetlenkedtek: érthető módon nem mindenki örült, hogy az új részek fényében a DH teljesen hanyagolja a régi trilógia idején játszodó történeteket, és minden kapacitását az új részekbe öli. A DH némi fejtörés után meghozta a legjobb döntést: ketté kell választani az SW-képregényeket Republic és Empire sorozatra. Az előbbi maradhat azon a pályán, amit eddig is terveztek, míg az Empire a Birodalom időszakára koncentrálhat.

Mint minden nagy lélegzetvételű sorozat, úgy az Empire is rengeteg alszériából áll össze. Amiben valamennyi rész megegyezik, az az, hogy ezúttal a Birodalom szemszögéből láttatják az eseményeket. Ezzel egy régi rajongói álom teljesült: végre a birodalmi tisztekről és Vaderről tudhatunk meg dolgokat, no meg arról, hogy sűrű hétköznapjaik során, hogyan nyomják le és el a galaxis nagyobbik felét. Az Empire égisze alatt eddig 38 füzet jött ki,de a sorozat még nem ért véget.

Az egyik alsorozatban külön kitértek Luke gyermekkori barátja, Biggs Darklighter életútjára: ahogy a Birodalmi Akadémiára kerül, ahonnan végül átvergődik a Lázadókhoz (ő az a bajszos fazon, akit az Ep.4-ben Vader kilő a végső ütközetben).

A Republic sorozat először az Ep.2 előzményeit boncolgatta. Az első alszériában még egy magasrangú szenátor elleni merényletet igyekeztek megelőzni (hmm… milyen ismerős alaphelyzet), ám a negyedik számtól végre belefogtak abba, amire sokan régóta vártunk: a Klón-háború eseményeibe (az első részben épp Kaminót ostromolják!). Mondjuk, azt azért meg kell jegyeznem, hogy a Republic sorozaton renegeteg iró és rajzoló dolgozott, így sajnos a minőség is ingadozó, és bizony becsúszott egy-két gyengébb rész is. Még szerencse, hogy tényleg csak néhányról van szó, a nagy többség van annyira jó, hogy simán feledtetni tudja ezeket. Mindenesetre, ha választanom kéne – bármennyire is szeretem a Birodalom korát -, inkább a Republicra tenném le a voksomat.

Persze a Klón-háború eseményei során is főleg Aayla Securát és Quinlan Vost emelték ki, szerencsére nem feledkeztek meg a filmek szereplőiről se. Így végigkövethettük, ahogy Obi-Wanból tábornok lesz és Anakin jedivé érik, s persze minden egyes füzettel picit közelebb kerül a sötét oldalhoz.

Az pedig kikacsintásnak tünhet a rajongók irányába, hogy a Naboo holdján játszodó részben láthatunk vegyi mérgezésben elhullott gungákat is.

A Klón-háborús részekben a DH két új ’gonosszal’ is előrukkolt: az egyik a két karddal hadakozó sith boszorkány, Asajj Ventress, akit az Ep.2 korai látványterveiből kalapáltak össze; a másik a kegyelmet nem ismerő Durge, aki fém páncélja alatt egy újra-regenerálodó testet őriz. Mindketten ismerősek lehetnek a Tartakovsky féle Clone Wars rajzfilmekből. Ez főleg annak köszönhető, hogy az animációs sorozat készítésekor elég sok ötletet vettek át a képregényekből.

Azért Tartakovsy volt olyan rendes, hogy egyik főgonoszt se ölte meg: meghagyza ezt a kegyet az „alkotóknak”.
Végül a DH élt is a jogával: Durge az Obsession harmadik számában szénné égett. Ám Asajjtól sajna már nem tudtak ilyen könnyen elbúcsúzni, úgy tűnik, hogy a legutobbi számban már meghalt, de végül egy fölösleges prológusból kiderül, hogy mégse…

De nem csak a képregények voltak hatással a Clone Wars szériára. A folyamat forditva is működött, és elindult egy Tartakovsky-stílusban készült comic-sorozat is, amiben természetesen nem csupán a rajzstílust, hanem a parodisztikus hangvételt is átvették, méghozzá meglepően jól.

Végül, ahogy közeledett az Ep.3 bemutatója, úgy a képregények is egyre többet foglalkoztak a közvetlen előzményekkel. Sajnos ezeknek a színvonala meglehetősen ingadozó. A General Grievous című füzet például egyértelműen a gyengébbek közé tartozik. Főleg az a baja, ami a legtöbb olyan EU (Expanded Universe) műnek, amiben feltűnik a címszereplő, hogy egy legyőzhetetlen terminátorként ábrázolják, pedig a filmben egy sokkal izgalmasabb és érdekesebb formáját láthatjuk: brutálisan mély hangjához és kemény megjelenéséhez gyávaság társul. Tény, hogy így nem olyan menő, sőt néhol már-már komikus, viszont sokkal hitelesebb, mint amikor az EU-művekben halomra gyilkolja a jediket(ezt egyedül a Tartakovsky-féle rajzfilmnél lehet elnézni, hisz az egyébként se veszi magát túl komolyan).

Szerencsére készült egy-két egészen ötletes előzmény is. Ezek közül az egyik legaranyosabb a pár kockás fekete-fehér strip-sorozat, melyekkel a Lucasfilmes a régi trilógia hangulatát kivánta felidézni.

Vajon ezeket mikor fogják kiadni ömlesztve és kiszínezve..?
Az igazán nagy durranás a Star Wars Visionaries volt. Ez az a kiadvány, amiről tényleg csak szuperlativuszokban lehet beszélni. A 137 (!!!) oldalas kiadványt nem képregényrajzolók, hanem az Ep.3 látványtervezői tervezték: az eredmény lehengerlő. A gyönyörüen megrajzolt történetek mellett feltűnik néhány nem megvalósult Ep.3-as látványterv is, illetve néhány sorban maguk a művészek is bemutatásra kerülnek.
A történetek között akad olyan, amelyik egy konkrét történést mutat be, mint pl. Warren Fué, aki Grievous géppé válását meséli el, aztán van olyan, amelyik főleg a hangulatra alapoz, mint pl. Erik Tiemens története, amely egy nabooi festőről szól. De ez inkább csak ürügy a gyönyörű képekhez, melyek Naboo fenséges tájait prezentálják.

Végül eljött 2005 májusa és A sith-ek bosszúja. A mozifilm képregény szempontból főleg azért érdekes, mert a DH-sorozat egyik főszereplője, Aayla Secura ezúttal már egy teljes jelenetet kap. A twi’lek lány először még csak hologramm formájában túnik fel a Jedi-toronyban folyó diskurzus idején… ám a ’66-os parancs’ montázsánál már egy teljes felvonást szenteltek neki.

A raszta hajú Quinlan Vos mester már nem járt ilyen jól. Eredetileg ő is szerepet kapott volna a ’66-os parancs’ kiadásakor (egy lépegető lőtte volna ki), még az animatics is elkészült hozzá, de végül Lucas kihagyta a filmből; azért az egyik párbeszédbe beleszőtte. Amikor Anakin elkésik Obi-Wan háborús ismertetőjéről, akkor az egykori mestere így summázza neki a helyzetet: „A háború jól alakul. Vos mester előrenyomult a csapataival Boz Pity-nél”.

S persze, ahogy az már várható volt, a filmmel együtt jött a képregény-adaptáció is… sajna nem lett valami fényes. A rajzolt Ep.3 egyértelműen a DH gyengébbik művei közé tartozik. A szereplők statikussága még hagyján, de az akciók borzasztó sután vannak tálalva.

Maradjon inkább mindenki a filmnél… Habár a filmadaptációk sosem sikerültek túl féynesre: ez főleg annak köszönhető, hogy a készítők kénytelenek a film nyers vágásából dolgozni, és csak sejtésük lehet arról, pontosan hogy is fog mindez kinézni a kész műben. Szerencsére a DH azóta letett az asztalra pár remek kiadást (a Republic 78-as számát, talán az eddigi legszebb munkájukat), úgyhogy minden meg van bocsátva.

Azonban most előállt az a furcsa helyzet, hogy a Republic sorozat legutóbbi része már néhány nappal az Ep.3 után játszodik, vagyis már a Birodalom korába lépett.

És hogy hogyan tovább? Mi a Star Wars képregények jövője?
Nos, a Dark Horse főszerkesztője a 2006-os kitekintőjében elárulja, hogy az Empire és a Republic sorozatokat pihentetni fogják, s helyettük, újra visszalapoznak néhány ezer évet az SW történelmében, hogy elindítsák a Knight of the Old Republic című sorozatot (a napokban jelent meg az első szám), párhuzamosan emellett fog futni a Rebellion, melyben beleshetünk majd a Lázadók mindennapjaiba.

Bomarr, 2006.03.22, dvdextra.hu