XIII – Rejtély a szám mögött

XIII – Rejtély a szám mögött

William Vance rajzoló és Jean Van Hamme író immáron huszonegy éve, 1984-ben látott neki, hogy papírra vessék a képregény-történelem talán legrejtélyesebb figurájának, a titokzatos – és baljóslatú – XIII-nak a történetét. A belga alkotópáros kezdetben (ahogy az a mesékben lenni szokott) valószínűleg nem is sejtette, milyen sikeres sorozatot indítanak útjára. A kezdetben a SPIROU magazinban debütáló alkotás hamar kinőtte az „anyalapot”, s hamarosan a francia Dargaud Kiadó gondozásában, album formában várta (és csábította) az évről-évre nagyobb tábort alkotó rajongókat. A XIII igazi sikertörténet, ám a népszerűség nem csorbított az alkotás színvonalán, s a nyugati tömegtermelés általános példájával ellentétben ez a képregény nem igyekezett kihasználni az általa gerjesztett sikert, hiszen készítői évente egy folytatással bővítették hősük kalandjait, ezáltal meglepően hosszúra nyújtva az emlékezetét vesztett karakter históriáját. A sajátos megoldás tovább növelte a képregény egyedi státuszát, létrehozva ezzel egy olyan mítoszt, ami az elmúlt két évtized során még mindig nem lett feloldva, évről-évre borzolva megannyi új és régi olvasó kedélyét.

Mindezek után elmondhatjuk, a magyar közönség viszonylagos előnyt élvez más nációk olvasóival szemben, hiszen bár húsz évet kellett várni arra, hogy megismerjük a világszerte népszerű karakter történetét, nekünk legalább nem kell egy évet várni minden folytatásra, hiszen a hazai kiadást felvállaló Krak Kiadó negyedévente bocsátja rendelkezésünkre az érdekfeszítő eseményeket. Ha modern fejjel vesszük kézbe a képregény debütáló albumát (A Fekete Nap), könnyen elcsodálkozhatunk, mitől is lett hatalmas siker, azonban mindenképpen érdemes észben tartanunk, olyan történetről van szó, amely több mint húsz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Azóta pedig jó pár dolog lezajlott, mind az irodalomban, mind a filmben, mind a képregényben, egy magasabb szintre állítva az újdonságok iránt fogékony ingerküszöbünket. Ebből következően az emlékezetét vesztett férfi partra vetődése, és lassú nyomozása múltja után könnyen lejárt lemezként hathat az olvasó számára. Elsőre. Ugyanis ahogy belemélyedünk a történetbe, úgy világlik ki hamar, itt valami egészen eredeti dolog van kibontakozóban, s észre sem vesszük: máris rabjaivá válunk a rejtélyeknek, feszülten várva az újabb és újabb folytatást…

Éppen egy éve, hogy az első kötet megjelent a hazai piacon, s a megfelelő érdeklődést követően a Hungarocomix-ra időzítve megjelent a negyedik: a SPADS címet viselő album. Jean Van Hamme még mindig briliáns érzékkel kanyarítja történetét, minek következtében az elmúlt – tulajdonképpen csupán bevezetőnek tekinthető – kötetek alkalmával egy komolyabb regényfolyamra elegendő rejtélyt lőtt el, s ahogy azt ismereteink bizonyítják, rengeteg meglepetés lapul még a tarsolyában. Hősünk valódi kilétét még mindig jótékony homály fedi, s bár az elmúlt számok során számos megoldás felvillant, edzett olvasóként sejthetjük, közelében sem vagyunk még az igazságnak. A történet zsenialitása a realitásában rejlik, ami kis kontrasztban áll a képregény kitalált világával, de Van Hamme olyan ügyesen tölti fel az emlékezetét vesztett ügynök történetét, hogy csak kapkodjuk a fejünket az újabb információk és fordulatok láttán. A szereplők motivációi hitelesek, és egy jól működő – politikától és korrupciótól terhes – világba helyezve olyan összképet alkotnak, amelyet bármely komolyabb krimi (film és könyv egyaránt) megirigyelhetne. Mindehhez társul William Vance messzemenőkig részletes és gyönyörűen kidolgozott képi világa, amely a női idomokat és a férfias csetepatékat, s körülöttük a világot egyaránt valósághűen ábrázolja. Vance minden egyes képkockájáról süt az igényesség, s a SPADS cselekményvezetésének hála ismét gyönyörködhetünk a rajzoló kivételes, esős paneljaiban, melyek esetében kiviláglik az alkotó megkérdőjelezhetetlen grafikai tehetsége.

Elmondhatjuk tehát, hogy a sorozat negyedik kötete mit sem vesztett lendületéből, sőt tovább feszíti a húrt, gördülékenyen folytatja ez eddig megjelent kötetek (A Fekete Nap, Kövesd az indiánt, A Pokol összes könnye) szálait, s külcsínben is ugyanolyan egyedi és fantasztikus látványvilágot nyújt, mint az első találkozáskor. A korábban meggyőzött olvasóknak ebből fakadóan kötelező, ismeretlenek pedig csak annyit: fordulatos és briliáns történet, egyedi, minden igényt kielégítő képi világ, hosszan tartó, izgalmas szórakozás. Kár lenne kihagyni.

Birkás Péter – MoziNet