Frank Miller: Sin City – Családi értékek

A noir képregényrajzoló Bűnváros-krónikájának immár ötödik kötetét vehetjük kézbe magyarul, és a szerző nem okoz csalódást ebben a legkarcsúbb, eredetileg is könyvmegjelenésre szánt (azaz elsőre sem folytatásokban közölt) sztoriban sem.
A szüzsé ezúttal a lehető legegyszerűbb, szemben a korábbi kötetekéivel, melyeknek történetszövése jóval bonyolultabb, vagy legalábbis összetettebb és több irányba elágazó volt: egy kellőképp véres, (Ba)Sin Cityben megszokott módon alapos bosszú egyetlen lélegzetvétellel elmondott eseménysorát követhetjük figyelemmel. A narrációt a már korábbról ismerős Dwight McCarthy szolgáltatja, aki a szótlan, de „halálos” Mihóval egyetlen este leforgása alatt kideríti, ki és miért ölte meg az „város egyik prostituáltját – és egyáltalán nem enyhítő körülmény, hogy ez végül is szándéktalan volt; a végkimenetel kiszámítható. S való igaz: „a világ szép, nagy, tágas hely, sokféle család él benne”; a város egyik alvilági klánjának bosszúállását az örömlányok csapatának megtorlása követi, némiképp másmilyen családi értékeknek megfelelve.
A sztori minimalizmusát és az akciójelenetek feltűnően csökkent mennyiségét is kiválóan ellenpontozza a Millerre oly jellemző szarkasztikus humor (úgy a szövegben, mint a képi síkon), a narrátori belső beszéd szuggesztív megjelenítése, illetve a rajzstílus állhatatos továbbfejlesztése: a látszólag flegmán feldobott paneleken, gyakran pedig már panelbeosztás nélküli, kifutóra húzott rajzokon megjelenő, kizárólag a fekete és a fehér kontrasztjára hagyatkozó képvilág, a szürkeárnyalatokat teljesen elvető ábrázolásmód tökéletesen jellemzi azt a szélsőségesen polarizált világot, melyet a szerző következetesen épít tovább mind verbálisan, mind pedig vizuálisan – nagyon bízom abban, hogy az ezúttal is igényes munkát végző kiadó bevállalja a további kötetek kiadását is.
Fordította: Benes Attila; beíró: Uray Márton. Fumax, 2010, 128 oldal, 2690 Ft
*****

– kkl –
Magyar Narancs
XXII. évf. 26. szám
2010. július 1.