Új Asterix-kötet

Új Asterix-kötet
Sok semmi a hűhóért

Ez katasztrófa, Tutatisra! A japán mangák és az amerikai szuperhősök népszerűségén nyilvánvalóan felháborodva lépteti fel Asterix megteremtője, Albert Uderzo bátor galljait a nemzetközi konkurenciával szemben egy új kötetben – és áldozza fel a legendás képregénysorozatot a nevetségesség oltárán.

Albert Uderzo legutóbb néhány évvel ezelőtt járhatott képregényboltban. És ott valószínűleg (képletesen szólva) a fejére esett az ég, minthogy a belga-francia képregényhegemónia mára Asterix és Lucky Luke világára redukálódott. Már régóta mindennapi olvasmánynak számítanak Franciaországban az egykor megvetett szuperhős-képregények, és természetesen a japán mangák is.

Hogy ez bosszantotta volna? Nem tudni – egy új Asterix-kötethez mindenesetre elegendőnek bizonyult. Ez a harmincharmadik a sorban, és a nyolcadik olyan, amelyet Uderzo társa, René Goscinny 1977-ben bekövetkezett halála óta teljesen egyedül készített.

A megszokott környezetben azonban ténylegesen földönkívüli Superman-klónok és harci robotok bukkannak fel, egy további figura meglehetősen hasonlít Disney Miki egerére. A betolakodóknak természetesen nincs jobb dolguk, mint hogy gall terepen vívják birtokháborúikat rendkívüli technológiájukkal. A gallok is rendelekeznek azonban egy titkos fegyverrel, amit az ellenségeskedő űrlények mindenáron meg akarnak szerezni – ezért van “Gallia veszélyben” (“Gallien im Gefahr”), ahogyan a német cím mondja. De ez mind nem annyira veszélyes, hiszen természetesen a gallok mindennek ellenére fölényben vannak, mivel rendelkeznek a varázsitallal. Ez utóbbi pedig lényegesen erősebb, mint a kotyvalék, amit Albert Uderzo itt bemutat – és valószínűleg kevesebb keserű utóízt is hagy maga után.

Az új képregény – eredeti címén “Le ciel lui tombe sur la tête” (“Fejükre szakadt az ég”) – cselekménye ugyanis kedélyesen csordogál medrében, és az egészoldalas képeknek köszönhető túlságos elnyújtottsága ellenére sem képes megtölteni egy teljes albumot. Hogy a szükséges oldalszámot elérje, Uderzo hosszas epilógust csapott a történet végéhez. A szóviccek bágyadtak, és szemmel láthatóan önkényesen széthintve hevernek az oldalakon. Itt egy poén a vaddisznókról (“Valahogy úgy érzem, a mai vadmalactermés disznómód jó”), amott egy a mosódeszka-hasról (“Annak a nagydarabnak micsoda jó mosódeszka-hasa van!” – “A mosódeszka otthon vár rád!” – eredetiben: “Der Große hat ja einen tollen Waschbrettbauch!” – “Das Waschbrett wartet zu Hause auf dich!”)

Haha. Na, ennél még a német kabaré-show-k is tréfásabbak. Össze sem hasonlítható a korábbi kötetek briliáns időzítésű gegjeivel, ahogyan nem vonható egyenlőségjel az erőltetett humorú Uderzo és a finom érzékkel bíró Goscinny között sem, akinek a poénokhoz való remek érzéke nagyban hozzájárult Asterix világsikeréhez.

De az egész faviccelősdi semmi ahhoz a penetráns kultúrsovinizmushoz képest, amit Uderzo a szóban forgó kötetben elénk tár. A Mikiegér-szerű „tadsylwine”-k tehát úgyanúgy meg akarják hódítani Galliát, mint a vágott szemű “nagmák”. Komoly olvasási nehézségekkel küzd az, aki nem dekódolja ezekből azonnal “Walt Disney”-t és a “mangá”-t. A magukkal hozott Superman-klónoknak pedig ráadásul Arnold Schwarzenegger arcát kölcsönözte Uderzo, így hát kulturális háború zajlik francia földön.

De, mint megszoktuk, a gall falu egységbe tömörülve száll szembe az idegen szférákból érkezett két hatalmas, mégis nevetséges látogatóval. Ami kínos: mindeközben Uderzo maga kínálja “saját” Asterixe paródiájának minden lehetséges formáját, amire ő maga nem adta áldását. Ügyvédeivel már Walter Moersnek és Ralf Könignek (német képregényrajzolók) is volt dolga. Most hát Uderzo összevész Disney-vel vagy a Warner Brothers-szel, a “Superman”-jogok tulajdonosaival?

És ami a végére marad: kiégett föld, a szokványos lakoma a fináléban, és “sok hűhó semmiért”, ahogyan Obelix fogalmaz a földönkívüliek csatájáról, amit azok a gall falu kapui előtt vívnak.

Sok hűhót csaptak Uderzo és a különféle kiadók is, akik a kötetet a mai napon 28 különböző országban milliós példányszámban zsúfolják a boltokba. A legszigorúbb büntetés terhe mellett kellett eddig hallgatnia a nyilvánosság előtt minden résztvevőnek. Ez emlékeztet a Harry Potter körüli médiahisztériára, és elsődleges célja csupán a nagyobb hírverés elindítása.

Hogy érdemes volt-e, azt majd leolvashatjuk az eladási statisztikákról. Ezidáig minden Asterix-kötetből, bármilyen lapos és gyenge volt is, bestseller lett. És abbahagyni, fenyegetőzik a hetvennyolc éves Uderzo, még sokáig nem akarja.

Stefan Pannor
ford.: Asztalos Réka
Az eredeti cikk elolvasható a spiegel.de honlapon.