300 (sg.hu)

300 (sg.hu)
Mert ez műanyag!

A tavasz legjobban várt filmje a Daráló mellett, totális látványorgia, zubogó patakvér, festményszerű beállítások. A 300 hősi spártai végleg a sarokba küldi a Gladiátort? Russell kicsoda?

Nem. A 300 távol áll attól sajnos, hogy bárkit is a sarokba küldjön – illetve a Nagy Sándor filmet simán arrébb paterolja, de ettől még nem lesz a szandálos filmek királya és képregény-adaptáció kategóriában sem fér fel a dobogóra. Szó se róla, Zack Snyder teljesen korrekt filmet készített, mely pár aspektusában magasan kiemelkedik, nem csak a 2006-os, hanem az egész 21. századi filmmezőnyből. Viszont néhol már-már olyan szinten hollywoodiasra sikeredett, hogy azt nem is tudjuk mivel magyarázni.

A film egy negyvenegynéhány évvel ezelőtti film alapján készült harcorientált képregényen alapul (amely idehaza is megjelent a Képes Kiadó gondozásában, irány a könyvesbolt), melyet az a Frank Miller vetett szépen kidolgozott oldalakra, aki a Sin City képregényekért és a Batman: Kezdődik! alaptörténetéért is felelős volt. A 300 jó ideje örvend hatalmas kultusznak a comic-rajongók között, így a megfilmesítés ötletét azonnali harsány örömóda követte. Amikor pedig kiderült, hogy a Sin City és Robert Rodriguez szellemében ugyancsak a képregényes kockákat próbálják majd a beállításokkal megteremteni, a rajongók azonnal vásároltak is egy jó hosszú centit, ami kellő számú letépendő napot tartalmaz a premierig.

Ráadásul a filmet szinte teljes egészében stúdióban forgatták, a hátteret, az eget, az épületeket, majdnem mindent számítógépes utómunkával varázsoltak a színészek mögé, ezzel eléggé műanyag és steril, de teljesen egyedi képi világot varázsolva a vászonra. A színészek hol kék, hol zöld háttér előtt szónokoltak és küzdöttek, majd a 60 napos forgatás végeztével a processzorok nekiálltak zümmögni, hogy előállítsák az utóbbi idők egyik legelismerésreméltóbb látványát.

A történet a sok réteg és a technika közben nagyon elsikkadt, de nincs is rajta mit ragozni, hiszen az “Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” sírfelirat a törikönyvekből ismerős lehet számunkra. Vagyis a film azon hősi spártai katonákról szól, akik megpróbálták feltartóztatni Xerxész perzsa uralkodó világhódító, több százezres seregét. Aki történelmi szemüvegen keresztül akarja nézni a képregény-adaptációt (van ilyen?) annak érdemes kivárnia a film legeslegvégét, hiszen ott azért a biztonság kedvéért kiírják (amellé, hogy az állatoknak nem esett bajuk a forgatás alatt), hogy minden hasonlóság élő és halott személyekkel csak a véletlen műve.

És, hogy a film hogy sikerült? Hmm. Jó film az Ong-bak? Vagy a Sky kapitány és a holnap világa? A totális látvány feledtetheti velünk az egyéb területeken elkövetett botlásokat? A kérdésre adott válasz nagyjából a 300-ra is jó lesz, hiszen a fent említett filmek közül az Ong-bak a lélegzetelállító verekedések és Tony Jaa minden apró megmozdulása ellenére történetileg meglehetősen semmitmondó, látszik, hogy minden alárendeltek a főszereplő vissza-visszatérő megtornáztatásának. Ugyanez a helyzet a Sky kapitánnyal, mely teljesen a 300-zal megegyező számítógéppel rajzolt világban játszódott, és ha a történeti síkra is hasonló figyelmet fordítottak volna, akkor biztos, hogy jobb film kerekedett volna belőle. A 300-nál is ez a gond, hiszen hiába a büntető látványvilág, a fő csata köré kerekített történet sajnos több sebből is vérzik.

Az alkotók nem akarták minden figyelmüket a csatákra összpontosítani (és a költségvetés sem volt különösen nagy), ezért hogy a szereplők motivációja is tiszta legyen a nézőnek, valamint Spártáról is kapjunk pár (költött és nem történelemhű) tényt, ezért a képregény története mellé egy meglehetősen terjedelmes, politikai intrikákkal teljes mellékszálat is kaptunk, ami sajnos meglehetősen lyukas és hemzseg a tipikus “ahogyan azt Hollywood elképzeli” megoldásoktól.

Viszont ha nem figyelünk a mellékes történésekre (amelyek jó részét teszik ki a filmnek), akkor egy remek hentesmozit kapunk. Szinte félistenien kigyúrt mellkasok, kockahasak feszülnek egymáshoz és a spártaiak hol Mátrix-szerűen lassítva, hol gyorsítva, hol pedig klasszikus rángatózó kézikamerával követve aprítják az ellent, hogy minden egyes roham kivédése után kedélyesen elbeszélgessenek és egyenek pár almát. Sajnos ha a látvány mögé nézünk, akkor kissé repetitív lesz a harci móka, hiszen a perzsák mindig annyi embert küldenek a spártaiakra, amennyit azok egy szuszra ki tudnak végezni, a különbség mindössze annyi, hogy egyre magasabb szintű csapat próbálja vérét venni a szurdokot védő dicső harcosoknak.

Totális erőszakorgia, leszakadó fejek és végtagok, kamerára fröccsenő, majd a csatatérről a régi 3D shooterekre jellemző módon eltűnő patakvér. Dübörgő, olykor metálra, olykor operára hajazó zene, fantáziadús perzsa lények és vadállatok – a 300 képregény minden kockája megelevenedett a filmvásznon. Sajnos ezúttal a kevesebb több lett volna és csak sajnálhatjuk, hogy Zack Snyder megpróbálta intellektusát is csillogtatni az általa írt forgatókönyvben.

A sok bába közt elveszett a baba, a 300 pedig mindössze egy hullámzó, hol alvásra ingerlő, hol pedig totálisan a szemet a vászonra ragasztó film lett. A 300 nem okos film, nem tornáztatja az agyat, ami még előnyére is válna, ha a készítők nem akarták volna többnek mutatni, mint amennyi. Kössünk egy kompromisszumot: nem rossz, de nem is különösebben jó a film – viszont látványos, éppen ezért a téma szerelmeseinek nem érdemes várni a DVD-re. A moziba be!

Forrás: sg.hu