A kilencedik művészet: képregény

Száztizenegy éve, 1896. február 16-án jelent meg a modern képregény őse, a
Yellow Kid. Ám a műfaj születése jóval korábbra datálódik.

Már az ősember is olvasott volna képregényt, ha tudott volna olvasni. A barlangrajzok is egyfajta közlésnek számítottak, ami már magán viselte a sorozatosság és a tartalmi kifejezés képi eszközeit. Az egyiptomi sírkamrák festményei is jelentéstartalommal bírtak, akár a Képes Biblia történetmesélő rajzai is. A képregény ugyanis nem más, mint kép és történet együttese. Bár az évszázadok során azért e jelentés lényegesen árnyaltabb lett. A 111 éves képregény ünnepén Kiss Ferenc gyűjtő mesélt e ma már óriási szakirodalommal rendelkező műfajról, melyet a 9. művészeti ágnak is neveznek. Az olaszok füstpántlikának nevezték a rajzos történetet, hiszen „füstalakban” helyezték el a közlendőt a figurák arca mellett, de hívták képmutogatóknak is. Képsorozatok már a XVII. századból is maradtak fenn, sőt Jókai Mór az Üstökös című folyóiratának Jankó Jánostól is rendelt rajzokat. A modern, mai képregény csak 1896-ban jelent meg, a Sárga Kölyök indulásával. – Képregényt gyűjteni igen költséges szenvedély – avatott be Kiss Ferenc. – Egy-egy sorozat ára a börzéken eléri a 300-400 ezer forintot is, de például a János vitéz egy korai változata egymillióért kelt el. Egy magamfajta gyűjtő – körülbelül öten vagyunk az országban – azonban sosem az árat nézi. Ez életforma, szenvedély. Mi nem csak katalogizáljuk a szerzeményeinket, de ha kell, hipós vízben mossuk, papír alatt szárítjuk azokat. Évente kétszer rendeznek börzéket, s arra is ügyelünk, hogy a kínálat cserélődjön az ország különböző részei között. Kiss Ferenc 3-5 ezer képregényt tudhat magáénak. Több millió rajzot. A teljesség e műfajban sosem érhető el, hiszen a hazai képregényeken túl szinte felbecsülhetetlen a nemzetközi képregény-mennyiség. Egykor a kivándorlók nyelvtudásának tökéletesedését is segítette. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban egy évszázada töretlen népszerűségnek örvend. A rajzos történetmesélést szatirikus folyóiratok és gyermeklapok alkalmazták, ám időnként a politika is elbirtokolta. Rákosi például „kapitalista kultúrmocsoknak nevezte”, s megtiltotta megjelenésüket. Később mégis a propaganda, az agitáció eszköze lett az ötvenes években. A képregény érezhető hatást gyakorolt a modern művészetekre. Az Indul a bakterház előbb jelent meg rajzban, mint filmen. Jankovics Marcell is alkotott öt képregényt. Sajdik Ferenctől sem idegen. Nem véletlen, hogy a képregényt legtöbbször a film és a könyv közti műfajnak tartják. Az egri találkozó vendége volt Fazekas Attila, a ma élő egyik legnagyobb rajzoló, lapunk képregényeinek megalkotója is, aki szorgalma és tehetsége révén sajátította el ezt a kifejezési módot. A nemzeti romantikus képregény meghonosítója ma is szívesen mesél klasszikus, magyar regényekből táplálkozó történeteiről. – Az újvári kaland volt az első, az akkori Pajtás újságban megjelent rajzom – meséli -, ám talán mégsem ez a legemlékezetesebb. Minden alkotóban él a vágy, hogy magát képben is megörökítse. Ez nekem a Kalóz királyban sikerült először, ahol önmagam portréját rajzolhattam. Később a Perseus kapitányban már bátran vállaltam saját fiatalkori arcom, sőt családtagjaim is képregény-figurákká váltak. Többször rájuk is ismertek presszókban, vagy épp a tömegközlekedésben. Az illusztrátor legnagyobb sikerét egy „idegen” történettel, a Csillagok háborújának rajzolásával érte el. – Mintegy 700 ezer kötetben fogyott el a Csillagok háborújának bekötött változata, aminek története van. A hazai mozikban még nem ment a film, ám a beharangozóján már gondolkodtak. S ekkor pattant ki valakinek a fejéből, hogy népszerűsítsük képregényben. Olyan sikeres lett, hogy aztán valóban vitte a közönséget a vetítővásznak elé. Fazekas Attila szerint a hazai képregény-történelem fordulópontja volt a ”90-es évtized. Megérkeztek a Pókemberek, a Supermanek, akiken felnőtt egy nemzedék. Ők már nem emlékeznek a nagy klasszikus magyar regényekből készült hazai sorozatokra, ezen kincsek már csak a gyűjtők kedvencei. Holott ma újra létezik egy tehetséges magyar képregény-rajzoló generáció. Kérdés, meg tudnak-e itthon maradni, s ha igen, lesz-e, aki megfizeti őket?

Szuromi Rita
Heves Megyei Hírlap
2007. november 2.

Újra szükség lenne képregényekre A képregény jelentősége napjainkban felértékelődött, hiszen a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak – mondta Fazekas Attila (képünkön). A rajzos történetek segítik a fantázia kialakulását, fejlődését. Nem véletlen, hogy évtizedeken át a műfaj legfőbb megjelenési területe a gyermek- és ifjúsági lapokban volt. Az illusztrátor önmaga is műfajt teremtett, a szecessziós stílust tudatosan alkalmazta A Titkok Bolygójának rajzolásakor.