Lucky Luke: Irány a Vadnyugat! – Sajtókönyv

Lucky Luke – Irány a Vadnyugat!
Színes, szinkronizált, francia animációs animációakció
Mozikban: 2008. május 1-től
Magyarországon forgalmazza: az SPI International

Eredeti cím: Lucky Luke – Tout á l’Ouest
Rendező: Olivier Jean-Marie
Forgatókönyv: Jean-Francois Henry és Olivier Jean-Marie
Zene: Hervé Lavandier
Animációs rendező: Jean-Christophe Dessaint
Készült: Morris és Goscinny „La Caravane” c. képregénye alapján
Játékidő: 85 perc

Egy új Lucky Luke kaland: Irány a Vadnyugat!

„Ha az elkövetkezendő 80 nap nem elég, hogy elfoglalják földjeiket, hontalanná válnak! Höl-gyeim, Uraim, jó utat kívánok Önöknek!” (Crook)

New York, 1855

A bíróság ismét beidézi a Daltonokot, immáron ikszedik perükre. De a négy gengszter meg-szökik és gondosan kirabolja a város összes bankját. Emellett természetesen fel is robbanta-nak mindent, ami az útjukba kerül. Sarkukban a zsarukkal, egyedül Joe Daltonnak marad ideje, hogy elrejtse a zsákmányt, még mielőtt Lucky Luke is megérkezne. Dugihelynek egy ekhós szekeret választ. Miután sikerül lerázni a rendőröket, a Daltonok visszatérnek a rejtek-helyre, ám egy kellemetlen meglepetéssel kell szembesülniük: több tucat ugyanolyan szekér áll ott… Telepesek indulnak ezekkel Kaliforniába, hogy földjeiket 80 nap alatt visszaszerez-zék. A Daltonok így kénytelenek csatlakozni a kompániához, hogy kiderítsék, melyik szekér rejti a lóvéjukat. Lucky Luke, a magányos cowboy eközben folyamatosan rajtuk tartja szemét. Valóságos versenyfutam indul a zsebórával szemben, miközben az elvadult Vadnyugat csap-dáival is kénytelenek lesznek szembenézni.

1. fejezet:

„Itt van! Clint Eastwood! Ez Clint Eastwood! Mancsot fogok vele!” (Rantanplan)

A készítő szándéknyilatkozata

Amikor felmerült bennünk a kérdés, hogy mozivászonra vigyünk-e egy új Lucky Luke adap-tációt, kettős kihívást láttunk: igazodnunk kell egyrészről a képregényhez, másrészről az új alkotásnak legalább annyira sikeresnek kell lennie, mint a televíziós sorozatnak.

Végül egy olyan témát választottunk, amely inkább moziszerű, amely bejárta már az Egyesült Államokat, amellyel már találkozhattak a legjobb Lucky-sorozatokban, és amit mindenképpen a zseniális Morris-Goscinny páros írt – így esett a választásunk a „La caravane” („A kara-ván”) képregényre. Ez a téma garancia a már megszokott lüktető ritmusú látványvilág és ka-rakterek gyűjteményének hibátlan megvalósítására.

De mivel a 48 oldalas képregény nem elég egy 90 perces történet megalkotására, ezért egy egészen új szálat is bele kellett csempésznünk, ami egyúttal az eredeti környezetbe bele tud majd épülni: ez lett New York. Ettől kezdve új cselekményláncolatok születhettek, többek között a burleszk irányvonal, amolyan Max Sennet, vagy a Blues Brothers módjára.

2. fejezet

„Sosem fognék mancsot járás közben!!” (Rantanplan)

Marc du PONTAVICE (producer)

Túl az animációs területen elért szédületes számjegyeken, a 15 millió eurós költségvetésen, a 220 ezer – saját kézzel készített – rajzon, a 120 művész 20 hónapos munkáján, igazából két dologra vagyok különösen büszke, amely tulajdonképpen e kaland valódi értékét adja:

1/ Az animátorok nagy része dolgozott már animációs filmen, pl. a Disney megbízásában, vagy más stúdiókban. A filmrendezőtől kezdve a főbb csoportvezetőkön át a karrierük nagy részét Xilam-nál járták be, és kezeik nyomát a legjobb televíziós filmek őrzik (Oggy et les cafards, Les zinzins de l’espace, Lucky Luke). Mindez természetesen a mi stúdiónknak is nagy szakmai-történelmi érzetet biztosít.

2/ A film teljes mértékben Franciaországban készült, azon belül is főként a mi párizsi stúdi-ónkban. Ez a lehetőség igen ritka a hagyományos animációk esetében, nálunk is csak az együttműködő partnereinknek (Pathé, France 3, TPS) köszönhetően valósulhatott meg, akik elrejtettek minket a – gyakran katasztrófába fulladó – zavaró tényezőktől, művészeti síkon pedig a nemzetközi koprodukciótól. Így valósulhatott meg az az idill is, hogy minden csapat-főnök a filmkészítés minden egyes szakaszát önállóan és együtt is tudta irányítani, ellenőrizni.

Végső soron, a 2D-s és a 3D-s technika együttes használata a hagyományos animáció fejlesz-tését, formálását tette lehetővé számunkra, valamint újabb és újabb eszközöket adott a ke-zünkbe. Ennek köszönhetően nemcsak a színészi játék értéke kerülhetett előtérbe, hanem a fantasztikus és különleges rendezés színvonala is.

„Röviden összefoglalom: visszaszerezzük a zsákmányunkat… Utána kinyírjuk Lucky Luke-ot… Vagy inkább mégsem! Először kinyírjuk Lucky Luke-ot, aztán visszaszerezzük a zsákmá-nyunkat” (Daltonok)

„Segítenie kell nekünk, Monsieur Lucky Luke” (Piotr)

A készítő szándéknyilatkozata

Olivier JEAN MARIE (rendező)

A LUCKY LUKE – Irány a Vadnyugat! egy 2D/3D-s vígjáték, amelyet valahol a szellemes Buster Keaton-rövidfilmek és a Chuck Jones-féle egyszerű animáció között helyezhetünk el.
Ritka keresztezés, amely bizonyára robbanni is fog, és a másodlagos hatásait még nem is is-merjük…

Művészi szempontból vizsgálva, nem volt kérdéses, hogy azt a képregényt, ami eredetileg „kicsiben”, kis képekben készült, nagyvászonra vigyük-e. Két teljesen különböző eljárásról beszélünk ugyanis. A szélesvásznon, ahogy a kép kitágul, az eddig láthatatlan részletek meg-jelennek. Az anyagok, a falakon használt festett papírok, az árnyékok jelentősége stb., mind-mind érzékelhetőek lesznek. A valószerűség nem lehet kérdés. A grafikus láncolat ugyanaz maradt, azaz a Morris-beli. De Morris képregényét fel kellett nagyítanunk. A stílus viszont nem a Disney-től vagy más Észak-amerikai nagyágyútól lett kölcsönvéve. A LUCKY LUKE – Irány a Vadnyugat! igen erős grafikai sajátossággal rendelkezik.

Összehoztam a hagyományos 2D-s technikát modernebb technikák használatával 3D-ben. A szándékom az volt, hogy az elbeszélő nagyobb rugalmasságot kapjon, miközben megőrizhet-jük a 2D „mágikus” hagyományait is. Meghajolok Melies és Terry Gilliam speciális effektjei előtt! Ők még gond nélkül alkalmazták a realista fényképezést, de napjainkban a rendező na-gyobb rugalmassága a rajztechnika műfajának fejlődését szolgálja.

A LUCKY LUKE – Irány a Vadnyugat! valójában figurák vígjátéka. Amikor rendelkezésünk-re állnak olyan „alapanyagok”, mint Joe Dalton és a bátyja, Averell, valamint Rantanplan, no és Goscinny dialógjai, mi mást tehetnénk? Elsősorban a Morris-Goscinny animációjából dol-goztam, az ő kifejezőkészségükkel, szövegeikkel és karaktereikkel. Joe nem úgy mozog, mint Averell, aki megint másképp lépked, mint Lucky Luke stb. Az animációs munkának az a lé-nyeg, hogy kilépjen az egyhangúságból, tudja és merje a – szilárdnak tűnő – védőbástyákat ostromolni. És nagyon remélem, mi le tudtuk dönteni ezeket a védőbástyákat.

Crook, a történetbeli gonosz csúszómászó módjára fog mozogni, tehát az ő rajzstruktúrájába, modellezésébe már eleve bele kellett építenem jellemét: lejjebb rajzoltattam a medencéjét, meghosszabbíttattam a törzsét – hiszen gonoszként ő ezen a módon tud megelevenedni. Az ilyen amorf alakban megjelenő figurák egyébként Morris stílusát őrzik.

A filmnek „road movie” jellege van: vannak pillanatok, amikor tiszta vígjátékot látunk, egy-szerű elbeszéléséket, finom eljárásokat – a hangsúly ugyanakkor a szálak összefüggésében, a többsíkúságban fedezhető fel.

A sok-sok kérdés és megoldás után végül új szálként el tudtunk indítani egy történetet is, amelyben bemutatunk egy európai emigránsokból álló vegyes közösséget. Vidám karavánban utaznak, amelyet egy Kusturicahoz közelítő hanganyaggal festettünk alá (a karaván zenéje!). Egy kis tanítómese kerekedik belőle: az emigránsok kénytelenek összetartani (vagy inkább együtt törni utat?), hogy közös céljukat elérjék: együtt tudjanak élni.

Szereposztás (eredeti hangok):

• Lucky Luke: Lambert Wilson
• Joe Dalton: Clovis Cornillac
• Rantanplan: Francois Morel
• Molly: Dee Dee Bridgewater
• Monsieur Pierre: Titoff
• Spike Goodfellow: Jean Piat
• Bartleby: Michel Lonsdale